2013. január 11., péntek

Te gyilkolod a jelenidődet?

Mennyire érzed fontosnak a jelenedet?
Tudod, hogy a jelen a legfontosabb. Amit a jelenben érzel, tapasztalsz, gondolsz, mondasz, az kivetül a jövőre is, de itt és most kell megélned! Ezért igyekszem mindig arra törekedni, hogy a lehető legjobban érezzem magamat, amikor a hétköznapjaim jelenét élem.
De vannak olyan tulajdonságaink, amelyek a jelent elsorvasztják, úgyhogy ezektől érdemes mielőbb megszabadulni. Ilyen például a halogatás, ami nem más mint egy eredményességgyilkosság.
El sem tudod képzelni, hogy mekkora árat kell fizetni annak az embernek, aki megengedi magának a halogatás luxusát, mert az élet minden területére kiterjed az "öldöklése". Sajnos mindannyiunkban van valami hajlam arra, hogy akár a végtelenségig tologassunk dolgokat, és így szépen eltoljuk az élet élését is. Ilyenkor értelmetlen napokat, eredménytelen időszakokat görgetünk magunk előtt.
A halogató embernek mindig ott van a holnap, úgyhogy a jelen nem igazán számít neki, így egy légüres teret alakít ki a jelenében. Pedig a jelenen van a hangsúly. Az igazi élet ebben az idősíkban zajlik.
A beteljesült élet azt jelenti, hogy minden nap történik veled valami kedvedre való, azaz minden nap véghez viszel valamit a céljaid elérésében, a halogatás azonban gátolja a beteljesülés.
Természetesen a halogató embernek is lehetnek céljai, de csak tervez és csak sokára, vagy egyáltalán nem  fog hozz a céljai megvalósításához, a céljaival saját magát is becsapja, lassan halad, és elfogy a lendülete, elfogy a motivációja, és egyszer csak elfogynak a céljai,  tervei is.
De ilyen jelenidőgyilkos az unalom is. Ismersz unalmas, vagy unatkozó embert? Lehet, hogy Te is az vagy? 
Az unatkozással teli életmódot szintén az jellemzi, hogy nem használja ki az így élő ember a jelenidőt. Az unalom a halogató ember időbeosztásának egyik változata.
Aztán itt van a bűntudat érzése, ami a múltat célozza meg, és az aggódás, ami pedig a jövőt. Mindkettő érzés gondoskodik arról, hogy a jelenben semmi jelentős dolgot ne valósítsunk meg. Hallottad már azt valaki szájából, hogy "Annyira ideges és nyugtalan vagyok ... emiatt, hogy már semmire sem tudok koncentrálni rendesen!" Ez az aggódó emberekre nagyon jellemző, így az aggódó gondolkods megbénítja a jelenüket.
Megéri?
Nem lenne egyszerűbb megváltoztatni a gondolkodásunkat, és vidáman élni a jelent, tenni a hétköznapi teendőinket, napról napra, óráról órára, és élvezni, hogy haladunk a céljaink felé. Közben ezerszeres energiabombát kapunk nap mint nap önmagunktól is és a környezetünktől is, hogy haladunk a céljaink felé, ha tényleg örömmel tesszük a napi dolgainkat.

A jelenben való élés örömét Én már megtanultam és most tanítom a Páromnak is, aki egyre jobban élvezi. Gyakran elhangzottak az elmúlt három hónapban a következő mondatok nálunk:
  • Élj csak a mostnak egy kicsit! Örülj annak, ami MOST körül vesz!
  • Hagyd már azt, hogy mi van akkor, ha...! Aggódás helyett inkább élvezd azt, ami MOST van. Most  itthon vagy, Velem, pihenj és csodáld a karácsonyi fényeket a lakásban, hallgass bele azokba a karácsonyi dalokba, amiket most Én hallgatok, mond el róluk a véleményedet, csináltam forralt bort, igyunk egy csészével együtt és érezzük jól magunkat MOST!
  • Legyél már egy kicsit önző és MOST csak magadra figyelj! Arra, hogy jól érezd MOST magadat! És azt csináld, ami jó MOST neked!
Tanulni kell azt is, hogy hogyan figyeljünk a jelenre, és ha már megtanultuk és tényleg sikerül élvezni a pillanatokat, akkor tanítsuk meg azoknak is, akik körülöttünk élnek, mert együtt így sokkal jobbak lesznek a hétköznapok.

Érdemes megtanulni! És "Kezdjetek el élni!"

6 megjegyzés:

  1. Szia! Örülök ennek a bejegyzésnek. Talán a legfontosabb gondolatát írtad le az életnek - nem a létezésnek -, hogy legyünk egy kicsit önzők! A környezetemben elég sok 20-30 év körüli lány áldozza az életét egy ilyen-olyan párkapcsolatnak. Majd ha vége szakad, rádöbben, hogy nem is élt igazán. Persze mindenkinek el kell követni a saját hibáit... de a lehető legkisebb fizetséggel az életnek! :) Éljünk tudatosan!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hallottál már az "önzőkorszak"-ról. Kb. egy éve vezettem be magamnál és nagyon élvezem, amikor ezt a korszakot élem, naponta többször is előjön :)
      Családon belül is gyakran poénkodunk már ezzel és egyre többször mondogatjuk: "Most az van, amit Én akarok, most az önző korszakomat élem!" és ilyenkor hagyjuk a másikat, mert neki most az a jó, amit Ő akar.
      Ez egy jó szokás lett nálunk, úgyhogy jó dolog az önzőség!

      Törlés
    2. A Nicsak, ki beszél c. film jutott róla eszembe. Ott rémlik valami hasonló. Pedig már jó régi film. :) Abszolút jól látod, hogy kell az embernek mindenből egy csipet, amit megkíván. Persze reális határokon belül. Én mostanában kezdek újra magamra találni. Egy új életszakaszomba léptem, és néha fogom a fejem, hogy a munkamániásságom miatt mennyi mindent képes voltam a háttérbe szorítani. Még fejleszteni kell a tudatos&akaratos énemet! :) De ha már felismertem, az szerintem fél siker.

      Törlés
    3. A reális határok azért fontosak, persze-persze.
      A munkamánia az egy külön történet. Már túl vagyok rajta, majd írok róla egyszer, Jobb mielőbb letudni róla, mármint a a munkamániáról, ha már egyszer belekeveredett az ember.

      Törlés
  2. A jelenben való élés szerintem is nagyon fontos. Jelenleg nincs munkám, otthon "vagyok" már egy ideje és vannak nekem is a környezetemben akik furcsán néznek rám, hogy én pl "feláldoztam" magam a párkapcsolatomnak. Én sosem éltem meg ezt áldozatkén. Mi eleget voltunk külön, míg főiskolára jártunk, aztán összeköltöztünk, dolgoztunk, most meg úgy hozta az élet, hogy a páromnak nagyobb lehetősége adódott munka terén egy kisvárosban, amit meg kellett ragadnunk. Nem csak neki, de nekem is. Messze vagyunk mindkettőnk otthontól (szülők) nekem mégis természetes volt, hogy vele jövök, még úgy is, hogy pl. nekem így jelenleg nincs munkám. Így hozta az élet, vagy inkább én választottam ezt, de mégsem gondolom azt, hogy feláldoztam az életem. Pedig sokaknak ez úgy tűnik.
    Egyébként annak ellenére, hogy jelenleg nincs munkám mások azért is furcsán néznek rám, mikor megemlítem, hogy milyen elfoglalt vagyok. pl. a szomszédasszonyom szintén munka nélkül van (később lett munkanélküli mint én) és 2 hónap után azt kérdezte tőlem, hogy én hogyan viselem el ezt a hatalmas szabadidőt ami rám szakadt, mert ő (mindamellett is hogy 2pici gyereke van) olyan sokat unatkozik. Én meg valahol nem értettem a kérdését, mert én nem szoktam unatkozni, annyi dolgom van, hogy néha a dolgaim végére sem érek. Pl. elkezdtem tanulni, komolyabban főzni, megtanultam kenyeret sütni, beiratkoztam különböző tanfolyamra(tavaszra tervezek egy szappankészítő oktatáson részt venni), ékszereket készítek, és járok gyerekek közé kézműveskedni és még sorolhatnám.
    A halogatásról meg szerencsére évekkel ezelőtt (még a főiskolán) sikerült leszokni ugyanis a saját hibámból 1 évet pluszba ráhúztam a sulira. Amikor jött az arcon csapás, hogy plusz 1év, és még fizetnem is kell érte, akkor megtanultam, hogy soha, semmit nem szabad halogatnom. :)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem azért érzheted azt, hogy kevés a 24 óra egy napra, mert élvezed a hétköznapjaidat, folyamatosan vannak terveid, ötleteid az időd eltöltésére, ami motivál. És jó leckét kaptál az élettől a halogatás átértékelésére, és tanultál belőle.
    Az, hogy ezen a szinten vagy, csak örömmel tölthet el, mert ma Magyarországon 100 emberből, talán 1 mondhatja el magáról ezeket.
    Sajnos körülöttem is nagyon sok ember él, akire jellemző, hogy nem használja ki a jelenidejét. A nagy családomban is. Sajnos!:( És sokan tényleg nem értik, hogy hogy lehet folyamatosan ezerrel pörögni, sok-sok mindent csinálni, és mindig jókedvűnek lenni, erőltetés nélkül, csak úgy simán. Mert ez Nálam is így jön, szerintem a pozitív gondolkodással.
    Biztosan érzed és tudod Te is, hogy sokkal jobb Nekünk, akik a jelenben élünk, és a jövőnket tervezve mindig tudunk magunknak tennivalókat adni. És persze "Mindenki a maga hajója kapitánya!"

    Egyébként köszi, hogy megírtad a véleményedet, és bocs a 2 nappal későbbi válaszért!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...