2013. január 3., csütörtök

Célok kitűzése 1.

A célok kitűzésénél komoly felelősséggel tartozol saját magadnak, mert a Te életedről van szó. Úgyhogy mindenképpen a Te céljaid legyenek, amelyeket Te akarsz elérni, amelyekre Te fogsz koncentrálni, amelyek megvalósítására Te fogsz lehetőségeket bevonzani, amelyekben Te fogsz döntéseket hozni és amiket Te fogsz élvezni. Minden csak rajtad múlik (mindenki ezt mondja :), és tényleg így van)

Sajnos legtöbben engedjük, hogy a céljainkat mások határozzák meg (szüleink, főnökünk, házastársunk, gyerekeink), mert sokkal nehezebb magunkra és a céljainkra rátalálni olyan közegben, ahol számtalan erő nyomása nehezedik ránk, és mindegyik más-más irányba terel.
Érettségi után gyógyszertári asszisztens lettem, mert a nagynéném az volt, és ő biztatott, hogy ez jó lesz nekem is. És mert mindenképpen Budapestre akartam menni, el akartam szakadni a korlátozó családomtól, a magam útját akartam járni, de nem tudtam, hogyan kell, így belekapaszkodtam abba, amit egy családtagtól kaptam. Majd visszaköltözve vidékre óvónő lettem (a GYES után), mert a szüleim folyamatosan azt szajkózták, hogy nyugdíjas állás, télen melegben, nyáron hűvösben, tiszta helyen, tiszta ruhában (nekik a TSZ világban eltöltött évtizedek után ezek voltak a munkahely legfontosabb szempontjai). Majd 10 év óvónősködés után ifjúsági referens (na ezt az egyet Én akartam, de csak 2 évig ment), aztán településfejlesztő, mert a férjem azt mondta, hogy ebben pályázatírásos dologban jól lehet keresni. Aztán ezen a területen ragadtam, még most is ebből keresem a pénzemet, pedig érzem, tudom, hogy nem ez az igazi.

Az önfejlesztésem, a céljaim megtalálása után egy éve, tavaly január közepén vállaltam fel mindenki előtt a saját céljaimat, ami azt jelentette, hogy kilépek a falusi közegből és egy új mozgalmas életet építek fel magamnak, ami felbolygatott minden számomra fontos embert: Páromat, fiamat, szüleimet. Egyedül Lea, a lányom támogatott a döntéseim felvállalásában első perctől kezdve és ma is. De meg kellett érteni mindenkinek, hogy vagy elfogadják azt a döntésemet, hogy ez az Én utam, vagy elveszítjük egymást, és egyedül megyek tovább.
Ekkorra már nagyon eltökélt voltam, mert sok-sok év eltérítés volt már mögöttem, és nem akartam megint visszakozni azért, mert a Párom két hónapig szinte alig kommunikált velem, a fiam nyár közepéig soha nem tapasztalt flegmasággal, tiszteletlenséggel beszélt velem (el is mondta, hogy azért, mert tervezetten itt akarom hagyni a családot), a szüleim pedig döbbenten álltak a helyzet előtt, hogy ha meg van mindenem miért akarok már megint valami mást. Ma sem értik, de elfogadják. A Párom és a fiam pedig belátták, hogy ha nekem ez fontos, akkor legyen és augusztus óta szent a béke.

A 2012-es év az elfogadtatás éve volt a terveimben, a 2013-as év a tanulás, az alapok lerakása, a 2014-es év pedig az új időszakom kezdete.

De visszatérek a tervezéshez. A célokat hat kategóriába soroltam be, majd ezeket részleteztem úgy, ahogy Michael LeBoeuf: "Az önszervezés iskolájában" javasolja.
  1. Emberi kapcsolatokban elérendő célok
  2. Karriercélok
  3. Szabadidőt érintő célok
  4. Önképzésre irányuló célok
  5. Anyagi természetű célok
  6. Presztízscélok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...