2013. április 28., vasárnap

Döntéshozó képesség

Naponta sok-sok döntést meg kell hoznunk. Mivel folyamatos változással és kiszámíthatatlansággal kell együtt élnünk, nagyobb szükségünk van a határozott döntésekre, mint valaha. Minél több döntést hozunk, annál jobban fog menni.
Az apró, hétköznapi döntések gyakran már szinte mindenkinél rutinosan mennek, de gyakran adódnak nagyobb volumenű döntési helyzetek, amivel nem mindig tudunk azonnal mit kezdeni. Vannak, akinek könnyen és jól megy az ilyen jellegű döntés is, magabiztosan csinálják, és vannak, akiknek nem.
Megfigyeltem magamon, hogy a döntéshozó képességem attól is függ, hogy mennyire bízok magamban, és mennyire figyeltem az elmúlt időszakban a döntéshozatali technikám fejlesztésére.

Tippek a helyes döntés kialakításához:
  1. Hajszálpontosan körvonalazd a meghozandó döntést, pontosan határozd meg a kérdést, amire irányul a döntésed.
  2. Szerezd meg a lehető legtöbb információt, és ha nincs több, akkor elégedj meg azzal, ami van.
  3. Ellenőrizd az információk megbízhatóságát, magad is vizsgáld meg a tényeket.
  4. Kérj javaslatot és tanácsot, de nem kell okvetlenül követned őket, de megtudhatsz ismeretlen dolgokat is.
  5. Írj plusz-mínusz listákat, így azonnal megtudod, hogy merre billen a mérleg nyelve. Ezt a módszert nagyon kedvelem, egyértelművé teszi a dolgokat.
  6. Kérdezd meg magadtól, mi lehet a döntésed legjobb eredménye. És a legrosszabb? Mi a legvalószínűbb? Mi lesz, ha nem eszerint cselekszel? 
  7. Írd le az összes elképzelhető megoldást és valószínűsíthető következményeket.
  8. Értékeld ki ezeket a megoldásokat és következményeket. Írd fel az összes jó és rossz pontot, hasonlítsd össze őket, hogy megtaláld a lehető legjobb megoldást. 
  9. Kérdezd meg magadtól, ha így döntesz, hol leszel 6 hónap múlva? Egy év múlva? öt év múlva? És ha nem így döntesz?
  10. Bízz a megérzéseidben! Kérdezd meg magadtól, hogy miért jó ez a döntés, vagy miért nem. Bízz a belső ösztöneidben ahelyett, hogy a pillanatnyi benyomások vezessenek a döntésben. A belső megérzéseket erősítheti a meditálás, amiről már korábban írtam: ,,Jó döntések meditációval". De meditáció nélkül is érdemes figyelni a belső jelzéseinket. Mindig jó irányba vezetnek :)
  11. A felismert döntési hibáidat használd fel a döntési képességed fejlesztésére, hogy legközelebb jobban csináld. Ettől egyre jobb lesz, és egy idő után fel is fog gyorsulni a döntési folyamatod.

2013. április 26., péntek

Néha nehéz pozitívnak lenni

Minden dologról, ami körülöttem zajlik Én döntöm el, hogy milyen hatással van rám. Ez legtöbbször nem tudatos, de az Én feladatom az, hogy tudatosítsam magamban, hogy ami történik velem az pozitív vagy negatív, lehetőség vagy akadály. 
Ha így nézem a dolgokat, akkor függetleníteni tudom a belső állapotomat, a hangulatomat attól, ami körülöttem történik. Ha nem tudom elkerülni, hogy érzelmi töltést adjak az engem érintő dolgoknak, a világ eseményeinek, akkor arról kell gondosodnom, hogy ezek az érzetek pozitívak legyenek. 
Ez nálam kb. 80%-ban azonnal sikerül, de vannak dolgok, amiket rövid, vagy hosszabb idő alatt tudok pozitívvá formálva elfogadtatni magammal. Ezek az időszakok pedig lehangolnak, és néha, akár több napig is eltartanak. 

Most is egy ilyen időszakon megyek (megyünk) keresztül, ugyanis egy közeli családtagnál (a Párom édesanyja) emlődaganatot diagnosztizáltak, ami 4 hete jelent meg, és 3 hét alatt növekedett libatojás nagyságúvá. 1 hete vettek szövetmintát, aminek tegnap meg is lett a rosszindulatú eredménye, és a jövőhéten le is operálják a jobb mellét.
1 hete reménykedés, hit, a lehető legtöbb pozitív dolog belemagyarázása, hogy jó lesz az eredmény, aztán mégsem. Most pedig újabb pozitívumok keresése, érzelmi töltés, a helyzet elfogadtatása és elfogadása, hogy minden rendben lesz ... Közben pedig érzem a lehangoltságot, a szomorúságot a családban, ami rám is hatással van, pedig a legtöbb biztatást a Párom és Én adjuk mindenkinek.
Nehéz azonnal pozitívumokat találni a dolgok megélésére, ha a gondolatok mögött ott rejtőzik valami, aminek nem kellene ott lennie.

Ti voltatok már úgy, hogy nehezen tudtatok pszichésen kikecmeregni egy helyzetből? Mennyi időre van szükségetek a pozitív átállításhoz?

2013. április 22., hétfő

A problémák felnagyítása

Lea, a nyári terepgyakorlatát a Körös-folyón látta el, az Alföld közepén. Nem ismerte a terepet, először volt ott úgy, hogy Budapestről vonattal utazott Szarvasra, majd 2 nap után vissza akart menni Budapestre. Azonban a visszautazáskor véletlenül a békéscsabai,  ellenkező irányba közlekedő vonatra szállt fel. Felszállás után rögtön el is aludt, és amikor felébredt már a Békéscsaba felirat mosolygott rá :)
Rögtön leszállt, és az egy óra múlva visszainduló vonattal utazott vissza.
A várakozás egy órájában felhívott telefonon, és részletezte, hogy: ,,Képzeld, Anya! Hogy jártam..." 
Telefonon megbeszéltük, hogy lássa a jó oldalát a dolgoknak. 
Például: 
  • Jó idő van, és még soha nem járt az ország dél-keleti csücskében. Békéscsaba és Budapest között érdekes lehet a természet, végigutazik az Alföldön, amit még soha nem látott így egyben. Figyelje, hogy mi az, ami tetszik neki az utazásban, gyönyörködjön az Alföld szépségében.
  • Legyen hálás, hogy felébredt Békéscsabán, és nem utazott tovább, mert a vonat a határon túlra ment, így csak egy 3-4 órás késéssel ér Budapestre.
  • Ha így történt, annak biztosan oka van. Figyelje a részleteket, az embereket, a történéseket maga körül, és próbálja kideríteni, hogy milyen üzenete lehet ennek az elkanyarodásnak.
Az úton megismerkedett a vele egy fülkében utazó, érdekes gondolkodású, idős nénivel, ami sok mindent átformált a Lea fejében az idős generációról. Emiatt nagyon hasznos volt számára ez az utazás.

Ezt a bevezető példát azért osztom meg veletek, mert egy újabb gondolkodási hiba jelenik meg a fejünkben, ha gondolatban korlátozzuk a lehetőségeinket. Ez legtöbbször az eddigi élettapasztalatainkból, berögzött, régi szokásainkból adódik. A keletkező problémákat felnagyítjuk, magunknak kárt okozva éljük meg, mert idegesek, frusztráltak leszünk tőlük. Pedig reagálhatnánk másként is, ami számunkra sokkal előnyösebb érzéseket generálhat bennünk.
 
Mit is jelent ez pontosabban? Példákat írok a hétköznapokból:
  1. Ha eltört a lábad, és otthon fekszel, akkor végre lehetőséget kaptál egy csomó dologra. Például elolvashatod a régóta meglévő könyveidet, vagy megnézheted a kedvenc sorozatod összes epizódját, vagy elkezdhetsz megtanulni kötni, horgolni, amit már olyan régóta tervezel, csak nincs rá időd.
  2. Ha elbocsájtottak a munkahelyedről, akkor lehetőséget kaptál arra, hogy végre állást változtass, vagy hogy a magad ura legyél, és beindítsd az önálló vállalkozásodat. 
  3. Ha nem sikerült a nyelvvizsgád, akkor lehetőséget kaptál, hogy megismerkedj egy új nyelvtanárral, vagy egy új kurzuson, új emberekkel alakíthatsz ki kapcsolatot.
  4. Ha nem tudod megvenni a tervezett élelmiszeranyagokat az esti vacsorához, mert sokáig dolgoztál, és a sarki boltban elfogyott a legfontosabb alapanyag, akkor lehetőséget kaptál, hogy kipróbálj valami új ételt, ami lehet, hogy sokkal jobban fog ízleni az újdonsága miatt.
A problémák helyett a lehetőségekre koncentrálást szokásunkká tudjuk alakítani. Bármilyen helyzetben is vagy, mindig lásd meg benne a  lehetőségeket, amikre persze nem kell azonnal reagálnod, de tudj róla, hogy léteznek.
Minden helyzet rejthet számodra valamilyen lehetőséget (akár többet is), hogy jobbra, vagy rosszabbra fordítsd az életedet a magad gondolkodásával.

Melyikre koncentrálsz? 
Ez a kérdés kulcsfontosságú, mert mindig arra a kérdésre kapod meg a választ, amelyiket felteszel magadnak. Ha azt keresed, hogy mi a rossz ebben a szituációban, akkor arra a kérdésre kapod meg a választ magadtól. Ha viszont azt a kérdést teszed fel magadnak, hogy hogyan tudnád az adott helyzetet a javadra fordítani, akkor pedig arra fogod megkapni a választ. A válaszadó mindig Te vagy, akárcsak a kérdésfeltevő!

Melyiknek van nagyobb értéke a számodra?


2013. április 21., vasárnap

Követhető gondolat?

,,Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal, hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve. Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz, amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet, és mindezt a saját tempómban és stílusomban."

Charlie Chaplin

Ezt a gondolatot igazán jó lenne követni!

2013. április 19., péntek

Alkohol hatására

Biztosan többen is vagyunk úgy, hogy lazításként oldjuk a hangulatunkat egy kis alkohollal. A sok-sok felelősségteljes munka után most nálam is eljött egy kis lazítási idő, a Húsvét előtt Kékedről beszerzett Gönci Barack pálinkát,  és ma délután felöntöttem a garatra. 
2 óra után jöttem haza, és örömmel zártam le az előző hetek (hónapok) aktív munkáját. 4 db kifizetési kérelem benyújtásán vagyok túl: április 9., 11 és 19-i határidőkkel, úgyhogy, aki ismeri a pályázati rendszert az tudja, hogy ez nem kis teljesítés. 
Ma lezártam, és postára adtam az utolsót is, úgyhogy vége a hajtásos időszaknak, amit meg is ünnepeltem itthon, magamban a jó kis GÖNCI barackpálinkával.
De túl sok volt a bevitt alkoholmennyiség, és egy kicsit (nagyon) becsiccsantottam. A felhők felett jártam :)

Jó kedvem volt így egyedül, és egy csomó gondolat jött-ment a fejemben. 
Elgondolkodtam!!!
Vajon azok a gondolatok, amiket illuminált állapotban produkálunk, mennyire lehetnek iránymutatóak?
Mert Én ilyenkor nagyon kreatív tudok ám lenni :)

Az alkohol, ugye feloldja a gátlásokat, és ha gátlástalanul gondolkodik az ember, sok extrém dolog jut az eszébe. (Jegyzeteltem jókedvemben, hogy tiszta fejjel majd elemezzem a gondolataimat.)
Ilyen volt a ma délutánom. 

Az már biztos, hogy amit ilyenkor gondolunk, és arra rendszeresen fókuszálunk, annak a bevonzására nagy az esély? De a megérzés kategóriájába tartoznak ezek a gondolatok? Vagy csak tiszta fejjel lehet ,,megérezni"? Hihetünk az ilyenkor keletkező gondolatainkhoz társult érzéseinknek?

Na, ezt kezdtem el ma boncolgatni, és keresem rá a választ?

2013. április 14., vasárnap

MOST vagy később?

Most cselekszem, mert most van a legjobb idő a cselekvésre.

Egy régi történettel kezdem:
A vándor a nagy hegy lábánál találkozik egy öreg emberrel és megkérdezi: 
,,Mond bölcs öreg, melyik út visz fel a hely legtetejére?" 
Az öreg válaszol: 
,,Mindegy fiam, hogy merre indulsz, a lényeg, hogy minden lépésed a csúcs felé vigyen, és egy nap odaérsz!"

Te voltál már úgy, hogy egy régóta dédelgetett álmodat nem kezdted el megvalósítani, mert féltél belevágni valami miatt? Mindig vártál a megfelelő percre, majd ha ez meg az teljesül, na, akkor majd biztosan belevágok!
És szépen elteltek a napok, hetek, hónapok, évek, elhalványult az álom, és még mindig ugyanabban a helyzetben vagy, mint évekkel ezelőtt. 
A legmegfelelőbb alkalom azonban most van itt a cselekvésre. Persze ez nem jelenti azt, hogy meggondolatlanul, könnyelműen kell a dolgok közepébe vágni, mert a MOST cselekvés jelentheti egy hosszú út első lépését is.
Ne halogass! Csak kezdd el! ,,Néha nyersz majd, néha veszítesz, de legalább játszmában vagy!" Nem tudom ki mondta, de igaza van :)

Néha Én is azt gondolom saját magamról, hogy csak tervezek, és nem merek belevágni dolgokba. Például, amit már lassan másfél éve tervezek, még mindig sehol sincs. Ez a coach-ozás. Pontosabban van, de csak gondolatban, mert elő kell készíteni a megfelelő terepet. De túl sokat készülődök. Vagy halogatok? 
Most például a pénzt gyűjtöm a coach-képzésre, ami nem kevés, de a nyárra meg lesz. Attól tovább azonban nem halogathatom azt, amit nagyon akarok. Bár, ha jól belegondolok, ez nem is halogatás, mert lépésről lépésre haladok egy felépített terv szerint, amit Én állítottam össze magamnak.
De, ha  kicsiben gondolkodok, halogatom például a fogaim rendbe tételét, az úszás újratanulását stb. Ezeket most egy kicsit Én is átgondolom, és MOST CSELEKSZEM!

2013. április 13., szombat

Who I am? 9.



Önismereti kérdések és válaszok

9. Kérdés

Életem eddigi legnagyobb döntése, és visszaemlékezve milyen választás volt?

Ez aztán a kérdés! Akár többet is fel lehetne sorolni, de itt most a legnagyobb döntést kell részletezni. Azt kell figyelembe venni, hogy melyik területen hoztál olyan döntést, amelyet visszagondolva életed legpozitívabb, vagy legnegatívabb döntésének tudhatsz be. 

Másfél évvel ezelőtt, amikor először válaszoltam erre a kérdésre, ezt írtam le:
,,Életem legnagyobb döntése a Budapestről történő hazaköltözés volt. Nagyon rossz döntés volt, de rajtam múlott, hogy jöjjünk, vagy maradjunk. A döntés időpontjában két gyerekkel voltam a nagy Budapesten, semmilyen segítség nem volt mellettem, és rettenetesen hiányzott a nagycsalád a gyereknevelés időszakában. ÉN DÖNTÖTTEM! Hazaköltöztünk.

Már egy év után bántam, de megpróbáltam elfogadni a helyzetet, és megkeresni a vidékben a számomra fontos lehetőségeket. Kisebb- nagyobb sikerrel."

Ennek 20 éve. Ez alatt sok-sok jó-, és nem jó dolog történt velem és körülöttem. Mivel mindennek megvan az oka, tudom, hogy ez így volt jó, és nagyon sokat tapasztaltam, fejlődtem a 20 év alatt.

Ezt leírva rájöttem, hogy ez a negatív dolog rányomta a bélyegét az egész 20 évemre. Vajon miért nem írtam egy pozitív döntést? Miért ezt tartom a legnagyobbnak, és ez sem pozitív?
Ezekre a kérdésekre adott válaszok is megerősítették bennem, hogy nagyon nem a helyemen vagyok.

Ha azonban ma tenném fel magamnak ezt a kérdést, akkor ezt írnám/írom:
,,Életem legnagyobb döntése az volt, hogy bele mertem vágni a saját személyiségem átalakításába. Ezzel a döntéssel elindítottam magamban egy olyan folyamatot, amitől a lényemet a legmélyéről kezdtem el megismerni. Felépítem magamat úgy, ahogyan a magam útját járva tanulom, következetesen figyelve, vizsgálva a magam reakcióit, és egyre jobban haladok a magam számára jó irányban. Ha letérek a számomra jó útról, akkor rövid időn belül sikerül magamat visszatéríteni.

Megtanultam álmodozni, megtanultam célokat kitűzni, feladatokat felállítani és azokat teljesíteni. Megtanultam örülni a jelennek, a pillanatoknak, hálát adni minden bennem és körülöttem lévő dolognak. Megtanultam elfogadni magamat és a környezetemet, nem akarom már megváltoztatni a megváltoztathatatlant, csak élni akarom úgy az életet, ahogyan az nekem is és a környezetemben lévőknek is jó. Ezen az úton vagyok most, és hogy erre az útra léptem, ettől nagyobb és jobb döntésem nem volt eddigi életemben."

Tudom, hogy az előző ,,rossz" döntésemnek is megvannak a pozitív részei, ma már nem látom rossz döntésnek, mert sok-sok értékes tapasztalat és sok-sok öröm is volt ebben a 20 évben. Azért, mert nem érzem magamat igazán jól itt, azért még van ezernyi jó ebben az időszakban.
Most már így látom :)

Vizsgáld meg magadat! Elemezd a döntésedet! Sokat elárul magadról magadnak.


2013. április 11., csütörtök

Elfogadás

A pozitív alapattitűdök közül az egyik így szól:   
Teljesen elfogadom magam úgy, ahogy most vagyok.

Alapvető tulajdonsága az embernek, hogy legtöbbször elégedetlen önmagával. Ez tulajdonképpen nem is lenne baj, mert a fejlődésünk egyik mozgatórugója lehet egy egészséges elégedetlenség, de mégis célszerű elhallgattatni a már túlzott belső kritikust magunkban. 
Ne mondjuk magunknak: ,,Ó, már megint tiszta hülye vagyok!" A tudatalatti rögzíti és teszi a dolgát, hogy valóban így is legyen. Hülyének csinálod magadat úgy, hogy nem is tudsz róla. Ezt pedig senki nem akarja.
Ha bakit csináltál, vedd tudomásul, tanulj belőle és lépj tovább. Mindenki hibázik, kicsiket és nagyokat, amiből építkezni lehet. És kell is, mert csak így fejlődünk. Meg kell élni a hibáinkat, a kudarcainkat, erősödni kell tőlük, felállni, kijavítani és menni tovább. 

Olyannak kell elfogadni magunkat, amilyenek most vagyunk, mert önmagunk teljes elfogadása a körülöttünk lévő világra, emberi kapcsolatainkra is hatással van. 
Ne szabj magadnak feltételeket a saját magad elfogadására. 
,,Majd ha lefogyok, akkor leszek igazán nyerő, akkor majd megtalálom a szerelmet! Majd ha lesz egy autóm/lakásom, ha meglesz a diplomám/nyelvvizsgám stb., akkor leszek majd igazán valaki!" 

FELEJTSD EL!

Fogadd el magadat úgy, ahogyan MOST vagy, ebben a pillanatban! Így vagy jó, ilyen külsővel, ilyen vagyoni helyzettel, ilyen végzettséggel, ilyen párkapcsolattal.
Az elfogadás gondolata fog beindítani egy másfajta rezgést, ami párosul a vágyad rezgésével, és így sokkal gyorsabban történik meg a változás körülötted.

2013. április 8., hétfő

Tetsző gondolat

Idézet ,,A nőiesség útja" c. blogról

,,Mindenki megtalálja a maga helyét, ha nem adja fel és mer tovább menni onnan, ahol nem tud együtt rezegni azokkal, akik jelen vannak. Lehet pozitív vagy negatív, ha nagy a különbség, nem tud fejlődni, az már nem jó neki, mert nem tudja feldolgozni. Menni kell és új ember vár, új szituáció, új tanulni- és gyógyulni való. Menni kell szeretetben, mert éppen olyannak alkottad magad és olyan testtel és személyiséggel tudod ellátni a legjobban a feladatodat. Beleolvadni a szeretetbe és elhinni, hogy méltó vagy rá. Nem szólni egy szót sem, csak érezni az igazságot belül és megadni magad a belső vezetésnek. Vezetni fog, épp oda ahol helyed van és ahol jó lesz neked. Egészen addig, amíg ott el nem végezted dolgodat és tovább nem mész. Mindig ott vagy ahol lenned kell. S legyen, ahogy lenni akar, mert az pont úgy lesz jó."

Teljesen azonosulni tudok ezekkel a mondatokkal.

2013. április 7., vasárnap

Ki az erősebb?



Vannak emberek, akik viszonylag könnyen alkalmazkodnak új helyzetekhez. Mások ezzel szemben minden erejükkel tiltakoznak a változások ellen. Csak akkor változtatnak valamin, ha már nincs más lehetőségük, és ha az élet már kikényszeríti belőlük a változást. Például, ha komolyan megbetegednek, vagy ha elveszítik az otthonukat, a munkájukat.
Te gyorsan alkalmazkodsz, ha ezt igényli az élet? Vagy általában alaposan megszenvedteted magad, mielőtt valóban teszel valamit?

Az egyértelmű, hogy a saját életünkben megváltoztatni valamit nem mindig egyszerű, de képesek vagyunk alkalmazkodni a változó élethelyzetekhez, és meg tudunk változtatni bármit magunk körül, ha az szükségessé válik.

Mit gondolsz, ki érzi magát sokkal aktívabbnak, erősebbnek, cselekvő képesebbnek az életben?
Az, aki csak akkor változtat meg valamit, ha már nincs más lehetősége, tehát csak a külső hatások által kiváltott helyzetekre reagál? Vagy az, aki a változásokat magától indítja el, ha eljön az ideje. Aki például magától vált munkahelyet, ha elégedetlen. Vagy aki lezár egy kapcsolatot, ha az már nem ad újat neki. Vagy aki lehetőségeket és megoldásokat keres kifogások helyett, hogy miért is nem tud változtatni. 
Te mennyire vagy erős ezen a területen?

2013. április 6., szombat

Nyomasztó időszak

Életmódblogom mai bejegyzésében utaltam a jelenleg körülöttem zajló munkadömpingre, amit igyekszem pozitívan végigcsinálni, de őszintén bevallom, hogy voltak olyan napok (3 héttel ezelőtt), amikor egyre frusztráltabban mentem dolgozni. Megfigyeltem magamon, hogy kezdtem átvenni a körülöttem lévő emberek panaszkodásos, elégedetlenkedéses megnyilvánulásait, és ez egyre többször előkerült.

STOP!
Hol vannak a technikák, amiket kialakítottam magamban? Miért nem sikerül úgy alkalmazni őket, hogy eredményes legyen? Eddig miért sikerült, és most miért nem? Mit csinálok rosszul? Melyek a legzavaróbb dolgok, amelyek miatt ilyenné kezdek válni?

Ilyen és hasonló kérdésekre kezdtem el keresni a válaszokat, persze írásban. És meg is találtam a hibát, amit már azóta egyre sikeresebben javítok.

Legzavaróbb történések és a megoldásaim

1. Az új munkahelyen, új feladatok.  
Nincs előttem minta, tesztprojektet vezetek, van egy uniós elvárás, de azon túl a megvalósítás módszereit magunknak kell felállítani. Ezzel tulajdonképpen nincs is probléma, mert szeretem az ilyen kihívásokat, de amikor másfél hónap működés után sem tiszta a dolgozókban a feladat, és mindenki tőlem várja a feladatok ellátását, az már túl lő a célon. Az első hónapban tudtam, hogy ez lesz, igyekeztem is megmutatni, megcsinálni a mások munkafeladatainak nagy részét, hogy tudja majd mindenki, hogy mi a teendője. De tovább nem megy a teljes segítségnyújtás.

Megoldás: Kitaláltam, hogy minden hétfőn, reggel 8-kor team-megbeszélés, amin minden munkatárs és a polgármester is jelen van. Összegzem az előző hét történéseit, ki hogyan látta el a feladatát, és elmondom, hogy mi a teendő ezen a héten. 
Mivel a projektnek van szakmai vezetője is, elkezdtem ráhárítani a szakmai munka ellenőrzését, mivel Ő a felelős ezért, és ráadásul majdnem annyi bért kap ezért a munkájáért, mint Én a menedzseriért. Akkor dolgozzon meg érte, és követeljen Ő a dolgozóktól.
Hozzám már a teljesített programok indikátorai kerüljenek úgy, ahogyan azt az elején mintaként mindenkinek bemutattam. (Csak megjegyzem, hogy diplomás emberek ennek ellenére sem tudják megérteni, hogy hogyan függnek össze a teljesítendő feladatok :(, és a munkájuk folyamatos javításra szorul.) Na, ez lett most már a szakmai vezető feladata. Ha nem megfelelő valami, eddig azt mondtam, hogy majd Én kijavítom, most már azt mondom, hogy javíttasd ki. És van, amit harmadjára is visszaadok. De visszaadom, pedig szívem szerint megcsinálnám. Aztán jön a következő hétfői team-megbeszélés, ahol elmondom ezeket a problémákat, a hozzá kapcsolódó munkatárs nevével kiegészítve, és a következő héten már el kezd jól alakulni a dolog.
Igaz, hogy most Én lettem a ,,MI NEM JÓ MÁR MEGINT NEKI?" emberke, de vállalom, mert tudatosan csinálom azt, amit teszek. Magam miatt!

2. Akaratom ellenére főnökösködnöm kell.  
A polgármester úr teljesen szabad kezet adott a projekt megvalósításában, amit heteken át hárítottam magamtól, tiltakoztam ellene minden porcikámmal, próbáltam kibúvókat keresni a munkáltatói felelősség alól, de mindig visszakanyarodtak hozzám a történések. 
Ennek is bizonyára oka van!

Megoldás: Akkor legyek újra főnök! Elfogadom. Valahogyan a hasznomra fog válni ez az időszak, még ha nem is tetszik most. Három éves vezetői tapasztalatom van, amiben nem éreztem jól magamat, de tudom, hogy mit nem csináltam jól és tudom, hogy azt hogyan kell máshogy csinálni. Laza leszek, de követelni fogok a magam stílusában. 
HÚÚÚÚ! Megcsinálom! Elő a Munka Törvénykönyvét, és jöjjenek a munkáltatói feladatok!!!!

3. Alacsony színvonalú teljesítés
Nem olyan színvonalon történik a munkavégzés, amit elvárok magamtól is, és a körülöttem dolgozóktól is. Felületesen szervezik meg a programokat, nem foglalkoznak megfelelően a célcsoporttal stb.

Megoldás: El kell fogadnom, hogy ez a célcsoport nem igényli azt a profizmust, amit Én viszek egy-egy projektbe. Ha 13 ember dolgozik együtt, nem lehet mindenkitől az általam felállított színvonalat elvárni, betanítani pedig nem akarok senkit, mert nem vállalok ilyen jellegű pluszmunkát ebben a projektben. Ezt az energiát inkább a saját, más irányú céljaim megvalósítására fordítom. 
Szóval az itt élő, halmozottan hátrányos helyzetű célcsoportnak, akik 98%-a roma, a 30%-os színvonalú teljesítés is magas szintűnek számít. Ezt be kellett látnom, úgyhogy a csökkentett szintű munkavégzést is el kell fogadnom a munkatársaktól.
Ez persze a saját munkámra nem alkalmazom, mert magamtól elvárás a maximális teljesítés, úgyhogy a menedzsmenti feladatok így történnek ezután is.

4. Hazudós munkatárs. Nagyon kényes téma.
Ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy a közvetlen alattam lévő munkatársam hazudozik, letagadja azt, amit mond, nem vállalja a felelősséget a mondataiért, és ez 2-3 hét után ki is derült számomra. Sőt, nekem kellett tisztáznom magamat bizonyos szituációkban az Ő letagadása miatt.

Megoldás: 
Ez a téma egy külön posztot érdemel, mert megszenvedek vele rendesen a valóságban.


5. Túl sok ember körülöttem
Szeretek egyedül, önállóan dolgozni. Zavar, ha egy munkafolyamatban 5 percenként megzavarnak valamivel, vagy folyamatos nyüzsi van a többi helyiségben. Így nem is haladok a saját munkámmal, pedig van belőle bőven. 
De ennek a megoldása április végére teljes lesz, mert ekkorra befejeződnek a szolgáltatóházak felújítási munkálatai, és minden munkatárs elvonul a maga helyére. Újra egyedül leszek az irodában, megszűnik a nyüzsi, mert most még az ügyfélfogadás is itt történik. 

Ezek voltak a legzavaróbb problémák, amelyek elkezdtek halmozódni, és kezdték rányomni a bélyeget a napi hangulatomra. De időben észrevettem, átgondoltam, és elfogadtattam magammal a megoldási lehetőségeimet. Elkezdtem alkalmazni őket. Na, így most már kezd jobban menni a dolog.

Ti hogyan oldjátok meg a felmerülő problémáitokat? Van rá módszeretek, vagy csak hagyjátok, majd elmúlik?








2013. április 2., kedd

Kitől függ a boldogságod?



,,Boldogságod nem mások cselekedeteitől, hanem rezgésed kiegyensúlyozottságától függ, és a többi ember boldogsága sem tőled függ, hanem az ő rezgéseik egyensúlyától, mert azt, hogy valaki hogy érzi magát, mindig az határozza meg, hogy milyen Energiák vegyülnek benne. Vágyaid, és az adott helyzetedben kisugárzott rezgéseid egyensúlyát mindig egyszerűen és egyértelműen jelzi az, hogy hogyan érzed magad." 
Idézet Esther és Jerry Hicks: Kérd és megadatik c. könyvéből

Amikor ezt megértettem, attól kezdve folyamatosan arra törekszem, hogy jól érezzem magamat. Minden zavaró tényezőt igyekszek kiiktatni magam körül. A napi problémák miatt keletkező kellemetlen, negatív érzéseket gyakran sikerül már a keletkezésük pillanatában átalakítani, és a probléma megoldására fókuszálni. 
A reggeli ébredéstől az esti elalvásig folyamatos a jóérzés, ami napközben ingázhat egy kicsit le-fel, de sikerül mindig a megfelelő szinten felül tartom. A jelenben élek és törekszem arra, hogy a múlt és a jövő soha ne nyomra rá a bélyegét a jelen érzéseimre. 

Te hogy érzed magad?


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...