2013. november 18., hétfő

Egyedül

"Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből." 
(Wass Albert)

2013. november 13., szerda

Komforzóna tágítás



Elmondhatom magamról, hogy én azok közé tartozok, akik óvatosan és fokozatosan hagyják el a komfortzónájukat. A fejlesztő és sikerkönyvek írói, az általam hallgatott szakemberek előadásaikban, cikkeikben mindegyike kitér arra, hogy a komfortzónánkból ki kell lépni annak érdekében, hogy fejlődjünk, változzunk, és egyre sikeresebbek legyünk. Valóban így van, de a komfortzónánk elhagyása előtt tudnunk kell, hogy milyen a személyiségünknek az az oldala, ami ezt az elhagyást kezeli.
Újra bejön a képbe az önismeret egyik szelete, mert tudni kell magunkról, hogy miért akarjuk elhagyni azt a bizonyos megszokott zónát. Mi a célunk vele és mit tudunk felvállalni a cél eléréséért, hogy ne sérüljünk?
Mennyire vagyunk belülről motiváltak, hogy ha kilépünk a zónánkból, meg tudjuk-e tartani a stabilitásunkat, és nem omlunk össze a változások súlya alatt.
Mindenki a saját tempójában, magabiztosan haladjon :)
Ha ismered magadat, akkor tudni fogod, hogy mi a legoptimálisabb módszer a Te számodra. Bár van, akinek úgy hozza az élet, hogy gyorsan kell váltani (válás, betegség, külföldre költözés stb.), ami persze óriási terhet jelent a személyiségnek. 
De ha a változás egy belső igényből fakad, ahogy ez nálam is van, akkor érdemes módszeresen, előre tervezetten, apránként tágítani a komfortzónát.
Ennek a fokozatosságnak az is előnye, hogy végiglépdelek egy fejlődési folyamaton, saját magamat formálgatom, közben végigélem az összes fontos szakaszt, amire szükségem van a változáshoz. Gondolkodok, tervezek, megfigyelem magamat, az érzéseimet, a reakcióimat, a viselkedésemet (stb.), kapcsolatokat építek, lépésenként, a számomra jól eső tempóban elvégzem a tervezett feladatokat, ha szükséges változtatok stb. Közben tanulok, tanítom magamat azokra a dolgokra, amelyek előbbre visznek, és ezeknek örülök, mert közelebb kerülök magamhoz és a céljaimhoz.
A folyamat közben pedig új területek nyílnak ki előttem, újabbnál újabb lehetőségek, melyek közül nehéz a választás, de ilyenkor megint egy kis pihenő, lassítás, átgondolás, aztán ha erősödik az érzés, akkor jöhet még egy lépés, és még egy, és még egy … Én diktálom a tempót, ahogy az érzelmeim és a tudatom ötvözete diktálja, én élem meg a változásokat, én alakítom magam körül a dolgokat, és én élvezem az én életemet. Mert rajtam múlik minden.
A lényeg, hogy mozgásban legyek! :)

2013. november 11., hétfő

Útravaló


Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”
Márai Sándor

2013. október 12., szombat

Gondold végig!

,,Egy napon egy filozófia tanár egy nagy üres műanyag flakont hozott be az órára. Szótlanul megtöltötte golflabdákkal, majd megkérdezte a tanulókat, hogy a flakon tele van-e. Egyetértettek abban, hogy tele van.

Ezután a tanár felkapott egy doboz kavicsot és beöntötte őket a labdák mellé. Végül finoman megrázta a flakont. A kavicsok persze begördültek a labdák közti szabad területekre. Ismét megkérdezte a diákokat, akik egyetértettek abban, hogy a flakon tele van.

Most egy doboz homokot töltött az edénybe. Természetesen a homok beszivárgott az üres helyekre. Aztán megkérdezte még egyszer, hogy a flakon tele van-e. A diákok válasza egyhangú igen volt.

A professzor ezután két doboz csokoládé öntetet vett elő az asztal alól. A diákok nevettek, ahogy az edénybe öntötte a folyadékot.

Most – mondta a tanár, amint a nevetés alábbhagyott – képzeljétek el a flakont, mint a saját életeteket! A golflabdák a fontos dolgok, a család, a házastárs, az egészség, a gyerekek, a barátok, a kedvenc hobbik. Azok a dolgok, amelyekkel akkor is teljes életet élhettek, ha minden más elveszett. A kavicsok olyan dolgokat jelképeznek, mint például a házad, az autód. A homok minden más, a kisebb tárgyak.

Ha a homokkal kezdjük el feltölteni az edényt, nem marad hely a kavicsok és a golflabdák számára. Ugyanez vonatkozik az életre. Ha minden időnket és energiánkat kis dolgokra fordítjuk, soha nem marad idő a fontos, nagy dolgokra.


Koncentráljatok tehát mindig a fontos dolgokra, azokra, amelyek a legfontosabbak a boldogsághoz. A többi csak homok…


Az egyik diák felemelte a kezét, és megkérdezte, mit képvisel a csokoládé.

A tanár elmosolyodott és így válaszolt: – Örülök, hogy megkérdezted. Ez csak azt mutatja, hogy nem számít, mennyire teljesnek tűnik az életed, mindig van hely egy kis csokinak is!"


2013. október 10., csütörtök

Használd ki azt, ami eléd kerül

Újabb fontos gondolat

Nyitva maradt a lakás kérdés, de nem sokáig, mert a pénzfelajánlás után két nappal egy régi ismerősömmel beszélgettem arról, hogy mit tanulok, milyen terveim vannak és jelenleg hol tartok. 
Magam sem hittem el, de az ismerősöm, a beszélgetésünk végén felajánlotta a Debrecen szélén lévő másfél szobás lakását, mert ő vidéken él, és nem használja senki azt a lakást. Albérletbe kiadni nem akarja, mert nincsenek jó tapasztalatai, és csak ott áll üresen. Lakbért nem kér, fizessem magam után a rezsit, és köttessem be a TV-t és az internetet, ha szükségem van rá, mert az nincs. A közös költséget ő egyébként is fizeti, azzal nem kell foglalkoznom. 

Hát ennyi!!!! Nem írom tovább.

Nem tudom azt mondani, hogy véletlen egybeesések sorozatának áldozata vagyok. Mert tudom, hogy ez nem az. 
Álmodok, látom a jövőmet, kitűztem a céljaimat, lassan, de biztosan meglépem a tervezett lépéseimet, és élvezem, hogy minden úgy történik körülöttem, ahogyan nekem a legeslegjobb! :)))
Minden szükséges elém kerül, legyen az egy kósza gondolat, ami fel tud erősödni óriásivá, ha figyelni kell rá, vagy legyen az egy körülmény, vagy egy találkozás valakivel, csak észre kell venni az ezekben rejlő lehetőségeket és használni belőlük azt, amire szükség van az álmaim eléréséhez. 

Kedden este átvettem a lakást, és a hétvégémet már itt töltöm.  Vidéken is élek egy kicsit és városban is. A vidékhez kötnek a gyökereim, a városi létet pedig imádom. Mindkettőt megteremtem magam körül, mert mindkettő egyformán fontos a számomra. Ez a teremtés most így sikerült. HÁLÁS VAGYOK ÉRTE!!!!

2013. október 9., szerda

Vezet az iránytűm

Egy másik fontos gondolat

Tudatosítottam magamban, hogy Debrecen lesz az a város, ahol kezdem az önálló létemet. De hogyan legyen tovább? Mi legyen az első lépés, és mi a második és így tovább?

Először lakást kell szereznem. Egy albérletet, ami nem túl költséges. Számolgattam a pénzemet és tudtam, hogy néhány hónap után nem fogok kijönni belőle. Maximum fél évre futja, ha önálló lakást bérlek rezsivel. Találni kellene egy olyan albérletet, ahol csak egy szobát fizetek. Igaz, másokkal együtt lakom, de megoszlanak a költségek. Feladom az önálló lakással járó kényelmet, és majd meglátom, hogy alakul.

Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam 1-2 napig, és ezalatt bérelhető lakások weboldalait böngésztem, aztán hagytam, hogy letisztuljon minden. Vártam, hogy bevillanjon a számomra legmegfelelőbb megoldás. 
Kevés a pénzem és kellene egy lakás Debrecenben. Néhány nap elteltével, a coachképzésünk egyik szupervíziós blokkjában előtérbe került a jelenlegi problémám, és az egész mostani élethelyzetem. Eddigi utam története megérintette az egyik csoporttársamat, aki felajánlott egy nagyobb összeget segítségül (7 számjegyű összeg), hogy majd ha sikeres coach leszek, vagy majd ha lesz pénzem, akkor visszaadom, mert neki most nincs rá szüksége. HÚÚÚÚÚ! Ilyen még soha nem fordult elő velem! Akár még a hiteleimet is visszafizethetném belőle és akkor a fizetésem teljes mértékben megmaradhatna, így pedig a fejem sem fájna tovább emiatt! :))))
De nem vagyok ilyen mohó és kapzsi. Függőben van a dolog, megköszöntem, jeleztem, hogy igényt fogok egy részére tartani, de majd ha már megtalálom a megfelelő lakást. És persze csak a legszükségesebb dolgokra fogom ezt a pénzt felhasználni.

Szóval a pénz már nem lehet gátja a tervemnek. Mivel ilyen simán történnek a dolgok, ez még csak jobban erősíti bennem, hogy tényleg jól vezet a belső iránytűm!

2013. október 8., kedd

Ha jó az irány a dolgok is jól alakulnak

Az elmúlt három hétben különleges dolgok történtek velem. Jönnek az inspiráló gondolatok, rendszerint gyorsan leírom őket, és próbálok szelektálni úgy, hogy melyikhez milyen érzések társulnak. 
Figyelem magamat. 
Elképzelek helyzeteket, és beleélem magamat szituációkba, aztán figyelem, hogy mi az, ami jó, és izgalomba hoz, és mi az, amit a racionális agyammal jónak tartanék, de nem társul hozzá semmi komoly érzelem. Semleges marad a gondolatból elindított folyamat bennem.

Megosztom veletek az egyiket most, a másikat holnap, a harmadikat holnapután, mert egyszerre túl sok lenne még olvasni is.

Az egyik fontos gondolat

Korábbi bejegyzésemben utaltam rá, hogy problémáim akadtak a spórolt pénzemmel. Úgyhogy ebben az időszakban szükségem van a jelenlegi főállásomra, mivel megcsappant a gyűjtögetett pénzem. A főállású projektem már önállóan is képes működni, most már hátradőlve is tudom irányítani. Mit csináljak? Jó lenne megtartani egy ideig ezt a munkát, de hogyan? 
Aztán jött a gondolat: Távmunka! Igen ez az! Telefonon, interneten, skype-n szinte bárhonnan le tudom bonyolítani a menedzsmenti tennivalókat. Utána néztem, a Munka Törvénykönyve ad a távmunkára lehetőséget.
Mivel az egyik fejlesztő könyvből megtanultam pár éve, hogy ha kérünk valamit, akkor ne csak egy kéréssel álljunk elő, mert annak 50%-os lesz az eredménye: vagy IGEN, vagy NEM. Sokkal jobb, ha több lehetőséget feldobunk, mert akkor választani lehet. Persze akkor is ott van a NEM, de kevesebb az esélye. Én két lehetőséget ajánlottam fel, tehát 66,6%-os az IGEN és 33,3%-os a NEM, mert vagy az egyik vagy a másik bejön.
Úgyhogy felkészülten álltam a főnököm elé, és elmondtam a terveimet. Kértem a jóváhagyását az opcióim közül egyikhez:
  • távmunka
  • kötetlen, rugalmas munkaidő
  • vagy felmondok
Ha jóváhagyta volna a távmunkát, vagy ha fel kellett volna mondanom, akkor Budapest a következő lépés, ahogyan terveztem. De a rugalmas munkaidő, amiből 20 óra kötött és 20 óra szabad (mert csak így hagyta jóvá a főnököm + fizeti a Debrecenből való oda-visszautazást) új tervezés el állított. 

Gyorsan jött a gondolat, akkor Debrecen. Jó érzéseim voltak ezzel kapcsolatosan is. Hétfő reggeltől szerda délig itthon vagyok, aztán irány Debrecen, és kezdődik az önálló városi életem. Ez így van jól, és ennek így kellett történnie. :) Közel vagyok a szeretteimhez, a falumhoz, de mégis elkezdhetem a magam saját új világát felépíteni. Aztán majd meglátjuk, hogy hogyan alakul tovább. 

Eddig eljutottam. 
Folyt. köv.

2013. október 7., hétfő

Who I am? 11.

Önismereti kérdések és válaszok

11. Kérdés

Mit szeretek a legjobban csinálni? Mi az, amit akkor is csinálnék, ha milliomos lennék, mert szeretem csinálni?

Gondolj vissza és idézd fel azokat a tevékenységeidet, amelyek érzelmi bombaként hatottak rád akkor, amikor csináltad. Annyira jó érzés volt azt tenni, és akkora energiád volt hozzá, hogy egyáltalán nem érezted a fáradtságot a munka után. Ezeket a tevékenységeket leginkább hobbiként űzzük, persze azért van, aki szerencsésnek mondhatja magát és ezzel keresi meg a pénzét is.
Ezek lehetnek egyszerű dolgok. 
Például: Imádok süteményt sütni, főzőcskézni, lakást díszíteni, dekorációkat készíteni, gyerekekkel foglalkozni, kertészkedni,virágokat nevelni, online kapcsolatokat alakítani, cicázni, kutyázni, állatok között lenni, vidéken gazdálkodni, kézimunkázni ...stb.
Ennek a listádnak a tartalmát és a 10. kérdésnél felírt vágyaid tartalmát ha összegyúrod, elkezd körvonalazódni benned az, hogy milyen lehet az ideális életed a jövőben. A vágyaiddal, amit elképzelsz, és az érzéseiddel, amiben jól érzed magadat egy szintet építesz a jól berögzített ,,önalapodra", amit az 1-9 kérdések válaszaival rögzítettél. Ez az alap az önbecsülés, önértékelés, önmagad elfogadása, önbizalom. Ha ez az alap még nem elég stabil, és úgy érzed, hogy még erősíteni kell, végezd el az önbecsülés erősítő gyakorlatokat, és hamarosan az értékrended letisztázásához is adok néhány iránymutatást.

Az Én listám ez:
  • kapcsolatokat alakítani, emberekkel foglalkozni, segíteni,
  • beszélgetni, meghallgatni másokat, és nagy okosságokat mondani hozzá :)
  • megtervezni, megszervezni és lebonyolítani kisebb programokat és nagyobb rendezvényeket,
  • új dolgokat kitalálni és megvalósítani,
  • kreatívoskodni - alkotni: gyöngyöt fűzni, kötni-horgolni, kézműveskedni, festegetni ...,
  • gyerekekkel foglalkozni, játszani,
  • fiatalokkal együtt lenni, köztük sok-sok időt eltölteni, hallgatni őket és élvezni a világukat,
  • magányosan fotózni-fotózni-fotózni :)
  • divatmániámat kiélni,
  • utazni, úton lenni, embereket, kultúrákat, természeti és épített értékeket meglátni és megörökíteni.

2013. október 6., vasárnap

Rólam szól :)

,,Egy igaz történet önismereti útja" címmel Jakab Gyöngyi, a Nőtudat weboldalon közzétette azt a levelet, amit augusztusban írtam neki.

Nem tudom, mit rejt ez számomra, de éreztem, hogy reagálnom kell az akkori felhívására. Azóta már több levélváltáson túl vagyunk, és úgy érzem, hogy egy értékes kapcsolat alakulása vette kezdetét :)

2013. október 1., kedd

Önbecsüléserősítő gyakorlat 3.



Vezess sikernaplót! 
A jelenben megélt sikereink írásbeli rögzítése is hatásos módszer az önbecsülés növelésre. Ehhez a feladathoz szükség van egy olyan füzetre, amit szívesen kézbe veszel nap, mint nap. Abban az időszakban, amikor önbizalom erősítést végzel, minden nap végén szánj időt arra, hogy negyedóra alatt vedd számba az aznapi napi sikereidet és ezeket írd le a sikernaplóba. Ahogy felidézzed és leírod az aznapi történéseket a hosszú távú memóriádba vésed bele a sikeres dolgaidat, és ez így hat az önbecsülésedre. Fokozhatod a sikernapló hatását vizuális kiegészítésekkel: fotók, színes rajzok, cikkek, kisebb ereklyék stb.
Ebbe a naplóba bármikor beleolvashatsz, ha úgy érzed, hogy szükséged van az önbecsülésed megtámogatására, de hidd el, egy idő után már elrakhatod az emlékeid közé, mert megerősödsz egy egész életre. 

Formáld a sikernaplódat kreatívan a magadévá, hogy élvezetes legyen naponta vezetni. Néhány inspiráló fotót mutatok hozzá.

2013. szeptember 30., hétfő

Who I am? 10.

Önismereti kérdések és válaszok

10. Kérdés

Mi a legnagyobb vágyam, amit az életemben el akarok érni?

Amikor ehhez a ponthoz értem a fejlesztésben, akkor már egészen jól megismertem magamat az eddigiek alapján. Sőt, adtam magamnak 1-2 hónapot, és ezalatt többször átolvastam azokat, amiket leírtam. Volt, amihez még hozzáírtam az újonnan eszembe jutott dolgokat, és volt ahol a meglévő, márt leírt gondolataimat pontosítottam, részleteztem magam számára. A többszöri olvasgatás, az emlékek felidézése tudatosította és mélyítette bennem az erősségeimet, képességeimet, tehetségeimet, hajlamaimat. Megláttam a gyengeségeimet, a kudarcaimat, a nem megfelelő döntéseimet, amiből tanulni tudtam, és ma már máshogyan reagálok hasonló helyzetekben. Attól kezdve pedig, hogy tisztába lettem a gyengeségeimmel, tudtam rajta változtatni. De ahhoz látni kellett, hogy milyen területeken vannak gyenge pontjaim. 

Ez a szakasz már a jövőre irányul, és ekkorra már több fejlesztőkönyv olvasásán is túl voltam, amelyekben szintén találtam nekem való gyakorlatokat. Úgyhogy innentől már kombináltam a Nőtudat fejlesztőblokkját egyéb, számomra értékes részekkel.

Szóval:  Mi a legnagyobb vágyam, amit az életemben el akarok érni?
Érdemes végigmenni minden életterületen, és külön-külön megfogalmazni a vágyaidat. Használhatod segítségül a korábban bemutatott életkerék területeit, ha nagyon alapos akarsz lenni, de össze is vonhatsz területeket. Ahogy neked jó!
Azért a fő területek meglegyenek: egészség, személyes fejlődés, kapcsolatok, munka-karrier,  anyagi helyzet, pihenés, környezet-otthon.

A lényeg, hogy lásd a vágyaidat! Ezek adják majd az alapját a céljaid kitűzéséhez és ezek mutatják majd az irányt, hogy merre érdemes menni az utadon.

2013. szeptember 29., vasárnap

10 jel

,,A két legfontosabb nap az életedben amikor megszületsz, és amikor rájössz, hogy miért."
Mark Twain


Lea néhány perce küldött egy linket Facebook-on, ezzel az üzenettel:
,,...tegnap olvastam és végig rád gondoltam! Tökre ugyanezek történnek most veled is..." 
Óriási érzés ilyen kapcsolatban lenni a lányommal! 
Hálás vagyok érte, hogy ilyen! :)

Megosztom itt a blogon, mert értékes mondatokat rejt ez a szöveg.  
Nálad hány pontja talált? 
Jelezheti, hogy jó-e az útirányod!

2013. szeptember 27., péntek

Fotók a coachképzésről

A business és lifecoach képzés utolsó harmadában járva elmondhatom, hogy extra örömöt ad számomra ez a terület. Élvezem a képzés minden pillanatát, nyitott vagyok minden információra, és nem fáradok el a reggel 9-től este 6-ig tartó folyamatos koncentrációban. Sőt! Feltöltődök, és akkora plusz energiát kapok, amit ritkán érzek a hétköznapjaimban.

Érzem, hogy jó úton járok :) 
Az előző alkalommal készült fotó is a képzésről.
Van itt minden: irányított nagycsoportos oktatás, kiscsoportos megbeszélések, triádos coaching, ahol coach és coachee élesben gyakorol, a megfigyelő pedig jelzi az észrevételeit ... 
Szóval nagyon összetett és gyakorlatorientált az egész képzés. Persze nem csak a képzés, hanem a jelenleg három szerződéses kliensemmel való foglalkozás is inspirál :)

2013. szeptember 25., szerda

Ha jó az út!

"Ha a jó úton jársz, akkor ennek nagyon egyszerű jelei vannak: a feszültség egyre inkább eltűnik belőled, egyre higgadtabb leszel, egyre nyugodtabb leszel, olyan dolgokban meglátod a szépséget, amikről azelőtt sosem gondoltad volna, hogy szépek lehetnek. A legkisebb dolgoknak is óriási jelentőségük lesz. Az egész világ minden nappal egyre rejtelmesebb, misztikusabb lesz, egyre kevésbé leszel nagy tudású, egyre ártatlanabb leszel - épp mint a gyermek, aki pillangók után szalad, vagy kagylókat gyűjt a tengerparton. Nem problémának érzed az életet, hanem ajándéknak, áldásnak, kegynek! Ha a jó úton jársz, akkor ezek a jelek egyre erősödni fognak.
Ha a rossz úton haladsz, akkor ennek pont az ellenkezője fog történni."

                                                                                        (Osho)

2013. szeptember 23., hétfő

Önbecsüléserősítő gyakorlat 2.



Vedd körül magadat a sikereidhez tartozó tárgyakkal! Önbizalmad erősítésének egyik lehetséges módja, hogy összegyűjtöd és körbeveszed magadat olyan tárgyakkal, amelyek sikeres tevékenykedéseidre emlékeztetnek. Ez sok minden lehet, amit fontosnak tartasz: fotók rólad a szobád falán, polcain, íróasztalodon (diplomaosztás, sportverseny, táncklub, önkéntes munka…). Apró tárgyi emlékek: úszósapka, úttörősíp, jelvények, kitűzők, gitárhúr, kavics, toboz vagy bármi, ami a siker elérésére emlékeztet.
Jelölj ki egy állandó polcot, vagy asztalkát, amit minden nap látsz, és ide helyezd el az ereklyéidet. A lényeg, hogy szem előtt legyenek, mert így gyakorolnak hatást a tudatalattidra. Ezzel azt programozod az agyadba, hogy sikereket értél el, értékes emberek vagy, és ez további sikerre orientált gondolatokat generál a tudatalattidban. 

Javaslat: Ha szülő vagy, ezt a módszert kezd el alkalmazni a gyerekeidnél is. Legyen nekik is egy sikerpolcuk, siker faluk, ahová büszkén tehetik ki ereklyéiket, rajzaikat, okleveleiket.
El sem hiszed, milyen hálásak lesznek majd ezért a gyerekeid a jövőt tekintve, hiszen egy erős önbecsülés alakul ki bennük az évek alatt, ha részesei a sikereik családi értékelésének. És ez a Te  érdemed lesz!

2013. szeptember 20., péntek

Csak egy gondolat

,,A valódi felfedezés nem abban áll, hogy új területeket találunk, hanem hogy új szemmel nézzük az ismert világot."
M. Proust

2013. szeptember 18., szerda

Az érzések és a gondolatok segítenek :)

Jó pár hetes zavaros gondolkodású szakasz van mögöttem,  mert a nyáron minden összekuszálódott a fejemben. A coachos tevékenységekről olyan információkat kaptam, amelyek egy kicsit lehangoltak, és alábbhagyott tőle a lelkesedésem. Ezek az infók pedig gyakorlott coachoktól valók voltak, méghozzá az, hogy ebből nem lehet megélni. Pedig nekem szükségem van arra, hogy az önálló életemet finanszírozni tudjam, és hosszútávon nem szívesen adnám lejjebb a jelenlegi életszínvonalamat. 

Kerestem a lehetőségeket a fejemben, és mindenféle kusza gondolatok kavarogtak bennem, hogy hogyan is lehetne úgy elindítani magamat, hogy rövid időn belül eredményes legyen az, amit csinálok.
A coacholást semmiképpen nem adom fel, mert már megtapasztaltam az ízét, és tudom, hogy jó döntést hoztam akkor, amikor efelé irányítottak a megérzéseim. Jelenleg van már három kliensem :)
De a több éve coacholó új ismerősök tapasztalatai, és az azóta tudatosan szerzett információk, miszerint tényleg nehezen lehet betörni a jól fizető piacra, arra ösztönzött, hogy gondoljam át a terveimet. Erre jó az, ha rugalmasan kezeljük a céljaink eléréséhez vezető utat, és ha szükséges, akkor változtassunk.

Akkor Én most változtatok!

Feltettem azt a kérdést, hogy: ,,Mi lehet az, amivel kombinálni tudom a coachozást úgy, hogy abból jó jövedelemre tegyek szert?"
És vártam a választ! Vártam azokat a sugallatokat, gondolatokat, érzéseket, amelyek majd megmutatják, hogy mi az, ami jól jöhet hozzá.  

Feltettem egy újabb kérdést:  ,,Milyen coachként lehetek Én első és egyedüli a piacon? Ami még nincs, és újként betörhetek vele. Majd ezt a területet fejlesztem tökéletesre, és ez hozza meg a sikert számomra."
És újra vártam a választ!

Kb. 3 hete jött egy apró ötlet: "Településfejlesztés a coaching módszereivel"
Ha már településfejlesztő szakmérnök vagyok, 8 évnyi tapasztalattal a hátam mögött, valamelyest szeretem, és egész jól csinálom ezt a munkát, akkor célszerű ötvözni a meglévő tudást, tapasztalatot az új terveimmel. 
Ezen elcsemegézgettem 1-2 hétig, tervezgettem, vizualizáltam, mit-hogyan fogok elindítani, láttam magamat, ahogyan különböző szervezeteknél előadásokat tartok erről a témáról, ahogyan polgármestereket coacholok a sikeres településfejlesztés eredményéért stb. 

Aztán megint jött egy kisebb káosz. Az elindulásomhoz gyűjtögetett pénzem nagy részét be kellett tennem a családi kasszába, mert vészhelyzet volt, amit nem tudtunk máshogy megoldani. Újratervezés, nem lesz elég pénzem az induláshoz, nem fogok tudni több hónapra albérletet fizetni és a tervezett budapesti megélhetésemet biztosítani. 
Persze, bennem is okozott némi feszültséget ez az állapot, mert eléggé céltudatosan szedegettem össze az eddigi pénzemet, és dolgoztam érte rendesen, de irányítva a gondolataimat, ahogy tanultam a sok-sok önfejlesztő könyvből és előadásból, tudtam, hogy találok megoldást erre a helyzetre is.

Újra kérdezés: ,,Mi legyen a következő lépés ahhoz, hogy a kitűzött céljaimat elérjem: önálló életet kezdjek, és sikeres coachként eltartsam magamat az elképzelt életszínvonalon?"

És most, Jack Canfield és Janett Switzer: A siker alapelvei c. könyv egyik gyakorlatát olvasva és jegyzetelve, újra bevillant valami. Valami, amivel újra tudok mit kezdeni. 
Annyira erősen van a fejemben, azóta nem hagy szabadulni ez a gondolat. Gyorsan le is írtam mindent, ami akkor ömlesztve az eszembe jutott, mert nálam az ilyen hirtelen jövő gondolatok az igaziak. 

Hamarosan megosztom Veletek is :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...