"Becsüld meg MAGAD!"

A Nők lapja _Psziché 2012. decemberi számában olvastam egy cikket: "Becsüld meg MAGAD!" címmel, ami a belső értékeink tudatosításáról szólt, ami elindított bennem is egy gondolatsort.

Énkép, önértékelés, önbizalom, önbecsülés. Mindegyik külön fogalom, de gyakran összemosódnak az emberek közbeszédében, pedig teljesen önálló jelentéssel bírnak. 

Ilyeneket mondunk: 

• Egy csődtömeg vagyok!  Az önmagamról alkotott kép egyenlő a nullával!
• Nincs önbizalmam!
• Gyenge, vagy semmilyen az önértékelésem!
• Semmi önbecsülésem nincs!

Mintha ugyanazt mondanánk, pedig a tartalmuk teljesen más.

Énkép, azaz az önmagamról alkotott kép mindazt hordozza, amit magamról hajlandó vagyok elfogadni. Ez vagyok ÉN! Tudom, ismerem a valós Énemet, reálisan látom magamat. Annál jobban érzem magamat, minél jobban hasonlít a magamról kialakított kép a valósághoz. 

Önértékelés, amikor minősítem magamat saját magam előtt, véleményt alkotok magamról, ami főleg a tulajdonságaimra, magatartásomra, tetteimre, eredményeimre vonatkozik.

Önbizalom megmutatja, mennyire vagyok magabiztos a magam külső-belső dolgaiban. Ismerem és értékként kezelem az adottságaimat, képességeimet, azokat magabiztosan tudom, vagy nem tudom alkalmazni a hétköznapjaimban, a különböző élethelyzeteimben. 

Önbecsülés a legmélyebb terület. Egy alapviszony saját magammal, ami a lényem elfogadását, igenlését, a létezésemhez fűződő belső kapcsolatomat tükrözi. Ez persze kihat a másik emberhez, a világhoz, a természethez tartozásom minőségére is. Ha az önbecsülésünk jó, pozitív, az ad egy belső stabilitást, jólétet, egyfajta biztonságot afelől, hogy értékes vagyok, tisztelem magamat, meg van a tudatomban, hogy értelmes életet élek.

Hogy könnyebben megértsük egy példát írok le (saját példa):

Az egyik projektemben valami nem sikerült, miattam. Az esti napértékelésemnél (amikor kívülről szemlélem a dolgokat) látom, hogy figyelmetlen voltam az érintett pontban. Ez egy magamról alkotott kép, ami az önértékelésemben megjelenik, hogy a képességeim alatt teljesítettem, és emiatt rossz hangulatom lesz. Emiatt egy kicsit csökken az önbizalmam, és érzem, hogy nehezen tudok a többiek szemébe nézni, mert az Én hibázásom levét most Ők is isszák. Ezek után mégis azt mondom magamnak, hogy "körülöttem minden rendben van, Én is jól vagyok és szeretem az életemet!", mert az önbecsülésem belső forrása jó. Így megengedhetem magamnak, hogy be-becsússzon egy-két negatív elem az énképembe, az önértékelésembe, vagy az önbizalmamba, és tudjam a következő lépést a korrigálásra.

Tehát a lényeg az önbecsülésen van, amit fejleszteni lehet. A negatív önbecsülésű ember sokkal értékesebb, mint ahogy azt magáról gondolja.