"Reggel - A nap kezdetének ápolása"

"Az életünk: gyöngysor. Minden nap és minden óra egy-egy gyöngy rajta. Ha nem ragyog külön-külön mindegyik, vacak lesz az életed. Azt várni, hogy a holnap vagy a holnapután megváltja a jelenedet, hamis reménység és önbecsapás. Mert holnapután már újra várod a holnapot, és holnap a jövő hónapot és évet - ha nem tudsz teljes szívvel és lélekkel jelen lenni, soha nem jön el a beteljesülés. 

AZ "AKKOR" MOST VAN! Hidd el!"

Müller Péter

Szerintem minden dolgozó ember tudja, hogy a napunk kezdetén időt kellene magunknak biztosítani arra, hogy minden reggeli teendőnket nyugodtan elvégezhessünk. Nem jó, ha már korán reggel felborzolt idegekkel indítjuk a napot, mert az hatással van ránk egy ideig, vagy lehet, hogy az egész napunkat befolyásolja, csak nem tudatosul bennünk, hogy ez a reggeli kapkodás, elfelejtés, otthonhagyás, késés (stb.) pocsék érzésének következménye.

Popper Péter szerint "A nap indításához először is időt kell biztosítani, még a fél órával korábbi felkelés árán is. Biztosítja azt, hogy legyen idő a reggeli teendők elvégzésére."

Én azonban utálok korán kelni! Szeretek lustálkodni a meleg paplan alatt, nyújtózkodni, tekeregni. Szeretem ágyban meginni a reggeli kapucsínómat, és utána indítom a napomat. Tudom, hogy kb. 40 perc alatt leszek indulásra kész állapotban az ágyból való kikecmergéstől számítva, és ha ez az idő nincs meg, na akkor van kapkodás. Ebben a 40 percben a saját reggeli rutinom van benne, ha minden a megszokott rend szerint történik:

• "Napüdvözlet" jógagyakorlat 5X - 5-6 perc
• munkahelyre vitt gyömbértea készítése - gyömbérhámozás, aprítás-vízforralás-főzés-áztatás összesen 30 perc (közben mosakodás, smink)
• arc és hajmosás (esetleg egy gyors reggeli zuhany), fogmosás, hajszárítás, smink összesen 20 perc
• gyömbértea leszűrés - 2 perc
• öltözködés - 7-8 perc

Mindez akkor, ha nem kell ruhát vasalni, ha nem jön be egy kora reggeli telefon, és nem kell töprengnem, hogy hogyan állítsam össze a napi outfit-emet (öltözék).

A napi rutin mellett azonban szükség van arra a gyakorlatra is, hogy zavartalanul át tudjuk gondolni a előttünk álló nap tennivalóit az alábbiak mérlegelésével:

1. Hogyan is fog telni a napom? Belefér e mindaz, amit terveztem? Ha nem, mi az, ami elhagyható?
2. Milyen örömeim lesznek? Ha nem találok várható örömöt, akkor mit csinálnék szívesen, ami örömöt okoz ma nekem? Be tudom e ezt illeszteni a napomba?
3. Milyen kellemetlen helyzetek várnak rám? Feltétlenül szükséges ezeket megélni, vagy elkerülhetők? Ha nem, hogyan fogok viselkedni? Igazam van e? Várhatóan hogyan fognak viselkedni velem szemben? Én hogyan fogok ezekre reagálni? Ez az egyedüli magatartás, vagy reagálhatok másként is?
4. Végül lezárom az előttem álló nap végiggondolását egy kellemes gondolattal. Ez lehet egy felidézett jó élmény, gyerekeim kedves megnyilvánulása, partnerem dicsérő megjegyzése, egy filmjelenet, egy dal ..., bármi, ami jó érzést nyújt.

A gyakorlat rászoktat az értékrendünk alakítására, megtanít különbséget tenni lényeges és kevésbé fontos tennivalóink között, és megtanít arra, hogy elengedjük a kevésbé fontos tennivalókat saját jó közérzetünk érdekében. Egyébként ezekre a tennivalókra valóban nincs is szükség.

A nap kezdetének ápolását én a magam jóérzéséhez igazítottam. Ébredés után, amikor már kicsit kitisztul az ember feje, de még fincsi a meleg ágy, na Én ilyenkor gondolom át ezeket. És a nyújtózkodásaim közbe még az is belefér, hogy mit veszek fel ma.

Hosszú távon gyakorolva napi rutinná válik, és csak annyi időt vesz igénybe, amennyit akarok. Ha korábban felébredek, akkor fél szemmel nézem az órát, és ha az idő még engedi, részletesebben átgondolok egy-két területet. Különösen szeretem tervezni az örömöt adó részeket, főleg azt, hogy mit csinálnék szívesen?

A gyakorlat rendszeres alkalmazása után elkezdtem tapasztalni, hogy sok minden úgy történik a nap folyamán, ahogyan azt ezekben a reggeli gondolatokban agyban végigvezettem. Úgy alakulnak a dolgaim, ahogy nekem a legjobbak, egyre több mosolygós pillanatom van, egyre kevesebb problémás ember van a környezetemben, egyre magabiztosabban kezelem telefonos ügyfeleimet (stb), egyszóval egyre jobban érzem magam.
Persze mindez nem csak ennek a gyakorlatnak köszönhető, hanem komplexen, a többivel együtt éri el ezt a nagyon tuti hatást, ami jókedvűvé teszi az egész élethez való hozzáállást.