Nyomasztó időszak

Életmódblogom mai bejegyzésében utaltam a jelenleg körülöttem zajló munkadömpingre, amit igyekszem pozitívan végigcsinálni, de őszintén bevallom, hogy voltak olyan napok (3 héttel ezelőtt), amikor egyre frusztráltabban mentem dolgozni. Megfigyeltem magamon, hogy kezdtem átvenni a körülöttem lévő emberek panaszkodásos, elégedetlenkedéses megnyilvánulásait, és ez egyre többször előkerült.

STOP!

Hol vannak a technikák, amiket kialakítottam magamban? Miért nem sikerül úgy alkalmazni őket, hogy eredményes legyen? Eddig miért sikerült, és most miért nem? Mit csinálok rosszul? Melyek a legzavaróbb dolgok, amelyek miatt ilyenné kezdek válni?

Ilyen és hasonló kérdésekre kezdtem el keresni a válaszokat, persze írásban. És meg is találtam a hibát, amit már azóta egyre sikeresebben javítok.

Legzavaróbb történések és a megoldásaim

1. Az új munkahelyen, új feladatok.  

Nincs előttem minta, tesztprojektet vezetek, van egy uniós elvárás, de azon túl a megvalósítás módszereit magunknak kell felállítani. Ezzel tulajdonképpen nincs is probléma, mert szeretem az ilyen kihívásokat, de amikor másfél hónap működés után sem tiszta a dolgozókban a feladat, és mindenki tőlem várja a feladatok ellátását, az már túl lő a célon. Az első hónapban tudtam, hogy ez lesz, igyekeztem is megmutatni, megcsinálni a mások munkafeladatainak nagy részét, hogy tudja majd mindenki, hogy mi a teendője. De tovább nem megy a teljes segítségnyújtás.

Megoldás: Kitaláltam, hogy minden hétfőn, reggel 8-kor team-megbeszélés, amin minden munkatárs és a polgármester is jelen van. Összegzem az előző hét történéseit, ki hogyan látta el a feladatát, és elmondom, hogy mi a teendő ezen a héten. 

Mivel a projektnek van szakmai vezetője is, elkezdtem ráhárítani a szakmai munka ellenőrzését, mivel Ő a felelős ezért, és ráadásul majdnem annyi bért kap ezért a munkájáért, mint Én a menedzseriért. Akkor dolgozzon meg érte, és követeljen Ő a dolgozóktól.

Hozzám már a teljesített programok indikátorai kerüljenek úgy, ahogyan azt az elején mintaként mindenkinek bemutattam. (Csak megjegyzem, hogy diplomás emberek ennek ellenére sem tudják megérteni, hogy hogyan függnek össze a teljesítendő feladatok :(, és a munkájuk folyamatos javításra szorul.) Na, ez lett most már a szakmai vezető feladata. Ha nem megfelelő valami, eddig azt mondtam, hogy majd Én kijavítom, most már azt mondom, hogy javíttasd ki. És van, amit harmadjára is visszaadok. De visszaadom, pedig szívem szerint megcsinálnám. Aztán jön a következő hétfői team-megbeszélés, ahol elmondom ezeket a problémákat, a hozzá kapcsolódó munkatárs nevével kiegészítve, és a következő héten már el kezd jól alakulni a dolog.

Igaz, hogy most Én lettem a ,,MI NEM JÓ MÁR MEGINT NEKI?" emberke, de vállalom, mert tudatosan csinálom azt, amit teszek. Magam miatt!

2. Akaratom ellenére főnökösködnöm kell.  

A polgármester úr teljesen szabad kezet adott a projekt megvalósításában, amit heteken át hárítottam magamtól, tiltakoztam ellene minden porcikámmal, próbáltam kibúvókat keresni a munkáltatói felelősség alól, de mindig visszakanyarodtak hozzám a történések. 

Ennek is bizonyára oka van!

Megoldás: Akkor legyek újra főnök! Elfogadom. Valahogyan a hasznomra fog válni ez az időszak, még ha nem is tetszik most. Három éves vezetői tapasztalatom van, amiben nem éreztem jól magamat, de tudom, hogy mit nem csináltam jól és tudom, hogy azt hogyan kell máshogy csinálni. Laza leszek, de követelni fogok a magam stílusában. 

HÚÚÚÚ! Megcsinálom! Elő a Munka Törvénykönyvét, és jöjjenek a munkáltatói feladatok!!!!

3. Alacsony színvonalú teljesítés

Nem olyan színvonalon történik a munkavégzés, amit elvárok magamtól is, és a körülöttem dolgozóktól is. Felületesen szervezik meg a programokat, nem foglalkoznak megfelelően a célcsoporttal stb.

Megoldás: El kell fogadnom, hogy ez a célcsoport nem igényli azt a profizmust, amit Én viszek egy-egy projektbe. Ha 13 ember dolgozik együtt, nem lehet mindenkitől az általam felállított színvonalat elvárni, betanítani pedig nem akarok senkit, mert nem vállalok ilyen jellegű pluszmunkát ebben a projektben. Ezt az energiát inkább a saját, más irányú céljaim megvalósítására fordítom. 

Szóval az itt élő, halmozottan hátrányos helyzetű célcsoportnak, akik 98%-a roma, a 30%-os színvonalú teljesítés is magas szintűnek számít. Ezt be kellett látnom, úgyhogy a csökkentett szintű munkavégzést is el kell fogadnom a munkatársaktól.

Ez persze a saját munkámra nem alkalmazom, mert magamtól elvárás a maximális teljesítés, úgyhogy a menedzsmenti feladatok így történnek ezután is.

4. Hazudós munkatárs. Nagyon kényes téma.
Ritkán kerülök olyan helyzetbe, hogy a közvetlen alattam lévő munkatársam hazudozik, letagadja azt, amit mond, nem vállalja a felelősséget a mondataiért, és ez 2-3 hét után ki is derült számomra. Sőt, nekem kellett tisztáznom magamat bizonyos szituációkban az Ő letagadása miatt.

Megoldás: 
Ez a téma egy külön posztot érdemel, mert megszenvedek vele rendesen a valóságban.


5. Túl sok ember körülöttem

Szeretek egyedül, önállóan dolgozni. Zavar, ha egy munkafolyamatban 5 percenként megzavarnak valamivel, vagy folyamatos nyüzsi van a többi helyiségben. Így nem is haladok a saját munkámmal, pedig van belőle bőven. 

De ennek a megoldása április végére teljes lesz, mert ekkorra befejeződnek a szolgáltatóházak felújítási munkálatai, és minden munkatárs elvonul a maga helyére. Újra egyedül leszek az irodában, megszűnik a nyüzsi, mert most még az ügyfélfogadás is itt történik. 

Ezek voltak a legzavaróbb problémák, amelyek elkezdtek halmozódni, és kezdték rányomni a bélyeget a napi hangulatomra. De időben észrevettem, átgondoltam, és elfogadtattam magammal a megoldási lehetőségeimet. Elkezdtem alkalmazni őket. Na, így most már kezd jobban menni a dolog.

Ti hogyan oldjátok meg a felmerülő problémáitokat? Van rá módszeretek, vagy csak hagyjátok, majd elmúlik?