Minden dologról, ami körülöttem zajlik Én döntöm el, hogy milyen hatással van rám. Ez legtöbbször nem tudatos, de az Én feladatom az, hogy tudatosítsam magamban, hogy ami történik velem az pozitív vagy negatív, lehetőség vagy akadály.
Ha így nézem a dolgokat, akkor függetleníteni tudom a belső állapotomat, a hangulatomat attól, ami körülöttem történik. Ha nem tudom elkerülni, hogy érzelmi töltést adjak az engem érintő dolgoknak, a világ eseményeinek, akkor arról kell gondosodnom, hogy ezek az érzetek pozitívak legyenek.
Ez nálam kb. 80%-ban azonnal sikerül, de vannak dolgok, amiket rövid, vagy hosszabb idő alatt tudok pozitívvá formálva elfogadtatni magammal. Ezek az időszakok pedig lehangolnak, és néha, akár több napig is eltartanak.
Most is egy ilyen időszakon megyek (megyünk) keresztül, ugyanis egy közeli családtagnál (a Párom édesanyja) emlődaganatot diagnosztizáltak, ami 4 hete jelent meg, és 3 hét alatt növekedett libatojás nagyságúvá. 1 hete vettek szövetmintát, aminek tegnap meg is lett a rosszindulatú eredménye, és a jövőhéten le is operálják a jobb mellét.
1 hete reménykedés, hit, a lehető legtöbb pozitív dolog belemagyarázása, hogy jó lesz az eredmény, aztán mégsem. Most pedig újabb pozitívumok keresése, érzelmi töltés, a helyzet elfogadtatása és elfogadása, hogy minden rendben lesz ... Közben pedig érzem a lehangoltságot, a szomorúságot a családban, ami rám is hatással van, pedig a legtöbb biztatást a Párom és Én adjuk mindenkinek.
Nehéz azonnal pozitívumokat találni a dolgok megélésére, ha a gondolatok mögött ott rejtőzik valami, aminek nem kellene ott lennie.
Ti voltatok már úgy, hogy nehezen tudtatok pszichésen kikecmeregni egy helyzetből? Mennyi időre van szükségetek a pozitív átállításhoz?
A helyzet ugyanez! Kedden operálták le anyu jobb mellét a rosszindulatú daganattal együtt.
VálaszTörlésNehéz pozitívan gondolkodni a tények ellenére.Jelenleg arra az eredményre várunk, hogy van-e áttét.
Van miben reménykedni még.
Tudom, hogy azt várod, hogy leírjam, mennyi idő kell a pozitív átálláshoz. Erre más fog választ adni itt. Mi most benne vagyunk a közepében!:-)
Ami jó dolog az annak az emlegetése, hogy mi mindenen vagyunk túl. Pl. megvolt a műtét, már nem olyan gyenge,már telefonálni is tudott nekem a kórházból stb.
Műtét előtt is a megtett utat emlegettük, és a sikereket. Kipipálva az altatóorvos, sebész, laborok, onkológus stb.
Jövőkép?Mi lesz mikor hazajön a kórházból, apróbb tervek.
A helyzet az, hogy tudat alatt ott motoszkál végig a rideg valóság, és ez így nem pozitív hozzáállás, de nem nagyon beszéltünk arról, ami rossz lehet.Ő nem akart először beszélni egyáltalán a helyzetről. Ez volt a tagadás időszaka!
Amúgy meg maximálisan segítem mindenben, de ez természetes.
Nem tudtam segíteni most neked, de jól esett írni.
Köszönöm, hogy leírtad a Te, jó oldalú hozzáállásod néhány részletét, mert segíteni tud a pozitívumok keresésében. Valahogy Mi is hasonlóan állunk a dolgokhoz, és a háttérben ott motoszkáló "rideg valóság" beengedése a tudatba, már valóban rombolja a gondolatok erejét.
TörlésÉn ezt a helyzetet egy olyan betegségnek tekintem, mint bármilyen más típusút, és eszembe sem jut az esetleges rossz kimenetel. De mivel a családban még nem volt ilyen betegség, így ennek a tudata riaszt mindenkit. Mindenkit meggyőzni, mindenkibe lelket önteni a "rákosság" első tudata után, nem könnyű.
Most elsősorban a pszichés támogatás a fő feladatunk, aztán jön a többi, abban a sorrendben, ahogyan Te is végigcsinálod.
A jövőképet külön köszönöm, felkészülünk a tervezésre.
Mennyi idő kell nekem a pozitív hozzáálláshoz? Amíg jön egy új feladat, amit meg kell oldani és nem érek rá agyalni, persze az ideg azért dolgozik belül ! Aztán lehet, hogy ez nem is a pozitívság, csak egyszerűen másra figyelés, és közben úgyis eldől, megoldódik idővel...Pár éve huszonéves fiam sportsérülés miatt mélyvénás trombózissal került, kicsit megkésve, kórházba. Napokat töltöttem bent vele, 30 km oda-vissza utazgatással, meg se moccanhatott, etetés, mosdatás, vizes borogatás csere, kacsa... a nővérhiány a kórházakban, ismeri mindenki....Rögtön TUDTAM, hogy meg fog gyógyulni, időm sem volt elkeseredni a tennivalóktól. Na persze nekem könnyű, mindennapi imádkozás, beszélgetés a Magasabbrendűvel, nevezhetjük Istennek :)) Eszter
VálaszTörlésMilyen igaz, amit írsz, Eszter!
TörlésHa jól belegondolok, tényleg a következő feladat eltereli a figyelmet az agyalásról. Bár Nekem nem az agyalással van gondom, hanem a érzelmeimmel, amiből idő, amíg tudatosan felhozom magamat. Nálam az agyalás az érvek keresése, a hangulatom felhozása érdekében.
Van, amikor egy történéshez félóra kell, de van, amikor napokig érzem, hogy küszködök belül.
A meditálás, és a belső beszélgetés Nekem is sokat segít :)