Jó döntések meditációval

Folyamatosan döntéseket hozunk, kicsiket és nagyokat, fontosakat és rutinosakat, de állandó döntéshelyzetben vagyunk. A döntéseink szerint tesszük a dolgunkat, és alakítjuk velük saját és mások életét. Azt mondom, hogy óriási jelentősége van az életünkben annak, hogy mikor és hogyan döntünk. Pedig gyakran nem látjuk át ennek a jelentőségét és engedjük, hogy az érzelmeink vezéreljenek a döntéseinkben. Például, ha indulatosak vagyunk, nem látjuk reálisan a helyzetet, elhamarkodottan hozunk kedvezőtlen döntéseket, amit később megbánhatunk.

Saját példa:

Két és fél éve, amikor elbocsájtottak az akkori munkahelyemről, és a térségben egy nagy lejárató kampány indult ellenem, akkor legszívesebben itt hagytam volna mindent és elmentem volna külföldre (az öcsémék Németországban élnek, lehetőségem lenne bármikor odamenni, vendéglátásban, nyelvtudás nélkül kiegészítő munkára). Már szervezés alatt volt a dolog, amikor mégis úgy döntöttem, hogy maradok. 

Jó döntés volt (pedig akkor még csak Popper Péter: Belső utakon könyvében leírtakat gyakoroltam, a meditációval akkor még csak ismerkedtem, tanultam a technikáját, mert ülve fárasztott, fekve bealudtam...)!

Azt mondják a szakemberek, hogy a döntés tanulható dolog, ugyanúgy, mint ahogy megtanulunk úszni, autót vezetni, írni, ugyanúgy megtanulhatunk jó döntéseket hozni.

Keresztes Attila (Egyesítő Pszichológia) szerint szokszor az önismeret hiánya miatt nem tudunk jól dönteni. 

"Ha nincs egy saját, stabil értékrendszerünk, akkor elkezdünk másoknak megfelelni, döntéseinket ehhez a megfeleléshez igazítjuk. Az öröklődő hajlamok is szerepet játszanak abban, hogy hogyan hozzuk a döntéseket. Ha valamelyik szülőnk könnyen felkapja a vizet és gyakran dühös állapotban határoz, akkor mi is hajlamosak lehetünk erre. De ezek a tulajdonságok kellő önismerettel, önfejlesztéssel megváltoztatható."

Szerinte a második legnagyobb probléma, hogy "túlagyaljuk" a dolgokat. Azt hisszük, hogy egy probléma esetén akkor jutunk közelebb a megoldáshoz, ha minél alaposabban elemezzük a helyzetet. A döntésben azonban nem a görcsös gondolkodás segít, hanem a "nemgondolkodás". 

Ezt nap mint nap tapasztaljuk, például amikor hosszú percekig próbálunk rájönni valamire, de a megoldás akkor sehol sincs. Majd olyankor ugrik be egy megfelelő gondolat, amikor már nem agyalunk rajta. Ilyenkor szokatlan ötleteink is támadhatnak, előjönnek a megérzéseink is. Ezeket érdemes a döntéseinknél felhasználni, mert ez egyfajta tudatalatti kommunikáció az "Univerzum" és közöttünk.

A kényszeres gondolkodás megterheli a vegetatív idegrendszerünket, ezért előjönnek testi tüneteink is: izzadás, izomrángás stb. Frusztráltak leszünk, hogy mást diktálnak a megérzéseink és mást a félelmeink. Szívünk szerint így döntenénk, de mégis úgy döntünk, mert az aggodalmaink, a félelmeink azt sugallják. Rengeteg energiát veszítünk ezzel, és ezek a döntések a legtöbbször megnehezítik az életünket.

A tanulási folyamat egyik része

A legfontosabb, hogy fel kell ismerni a félelmeinket és meg kell tanulni kezelni őket. Ehhez az egyik legjárhatóbb út a meditáció, naponta 15-20 perc.

A legegyszerűbb meditációs gyakorlat, ha lelassítjuk, és elmélyítjük a légzésünket. Csak erre a lassú légzésre koncentráljunk. Amikor elértük a nyugodt, feszültségektől és szorongástól mentes tudatállapotot, akkor szinte magától megkapjuk a választ. Hirtelen minden olyan egyszerűnek fog tűnni, mert a döntés belülről, a külső hatásokat kiiktatva születik meg bennünk. Ennek van igazi értéke az életünkben, mert ezek mindig jó irányba mutató döntések.

Az Én, lassan egy éves rendszeres meditálásom, van amikor csak 5-10 perces, de van amikor 40-50 percre is szükségem van. Mióta meditálok határozottan látom a céljaimat, és folyamatosan jó döntéseket hozok. Minden jól alakul körülöttem, mert tudom, hogy jó irányba terelnek a tudatalatti "gondolataim", vagy inkább érzéseim.