Saját meditációm

A rendszerváltás óta, mert azelőtt nem lehetett "máshogy" gondolkodni, egyre több helyről lehetett hallani, hogy a meditálás, a relaxálás mennyire jótékony hatású az egész személyiségre, de főként a pszichére. Mindig tetszett ez a fajta életvitel, de a nagyon elfoglalt időszakomban nem fordítottam arra időt, hogy ezt beépítsem a saját magam napi rendszerében. Olvastam róla női magazinokban, internetes oldalakon, hallottam előadásokon, média csatornákon, de igazán másfél évvel ezelőtt, a nagy önváltoztató folyamatomban kezdetem el vele foglalkozni.

Böngészni kezdtem az internetet és elkezdtem gyakorolni úgy, ahogyan olvastam, például ezen az oldalon.

Eleinte nagyon nem ment. Tényleg folyamatosan elkalandozott a gondolatom. Hetekbe telt, míg megtanultam kordában tartani, vagyis ha jöttek engedtem, hogy gyorsan továbbmenjenek. Ebben tényleg a légzésre figyelés segített.

Légzés

Hanyatt fekve azt képzeltem, hogy belégzéskor a jobb kezem ujjain, mint egy csatornán beáramlik a levegő a fejtetőmig, aztán kilégzéskor végigmegy a bal karom képzeletbeli csatornáján és kiáramlik a bal kezem ujjain, majd ugyanígy vissza. Ezt olvastam valahol, kipróbáltam és nálam működött. És ezt tudom csinálni ülve is, mondjuk az irodai lazításnál 5-10 perc rövid meditáció. NAGYON JÓÓÓ!

De kipróbáltam többféle módot is a levegőáramoltatásra, például a lábamtól indítottam a levegőt a fejtetőmig, aztán vissza kilégzéskor, de az nekem nem jött be, pedig hasonló az elve, de túl hosszú volt a levegő megtett útja.

Testhelyzet

Mindenhol törökülésben, vagy jógaülésben, egyenes háttal, leengedett karokkal, kezek a térden pihenő pózban látni a meditáló/relaxáló embert. Nekem ez az ülőpóz nem volt jó. Fájt a hátam néhány perc után és ez zavarta az ellazulásomat. Pedig az egyik legfontosabb, hogy kényelmes testhelyzetet vegyünk fel.

Próbáltam megtámasztani magam, nekidőlni puha párnáknak, vagy széken, fotelben ülve is ajánlotta egyik-másik portál, de egyik sem volt jó. A fekvő helyzet mindennél kényelmesebb volt, csak ott az elején mindig bealudtam. De a gyakorlással ezt is ki lehetett küszöbölni. Nekem ez úgy sikerült, hogy tudatosan, csak rövid időt szántam a meditálásra: 5-6, majd 8-10 percnél nem többet, és amikor éreztem, hogy kezdek bealudni, akkor inkább abbahagytam. Lassan ki tudtam tolni a perceket, és kezdtem érezni az igazi meditatív állapotot.

Itthon mindig fekve meditálok, a padlószőnyegre leterítem a saját készítésű jógaszőnyegemet, ráfekszem és betakarom magamat egy vékony polártakaróval. Mert ezt is kitapasztaltam, hogy fáztam takaró nélkül a meditálás közben, és ez az érzet is gyakran megzavart. Aztán valahol ezt is olvastam, hogy jó betakarózni, mert ilyenkor lelassul a légzés, a keringés, az anyagcsere, úgyhogy fázhatunk közben. Én fáztam, úgyhogy a kényelmem miatt betakaróztam, és de ez megoldotta.

Nem gyújtok gyertyát, nem füstölőzök, nem szól meditatív zene, egyszerűen csak csend legyen körülöttem és ne zavarjon meg senki. Nekem így jó!

És mit érzek meditálás közben?

Előbb a technika tökéletesítése, és a rendszerességre való rászoktatás volt kitűzve. Amikor már ezek jól mentek, vártam, és figyeltem, hogy mikor fogom majd érezni azt, amit meditatív állapotnak hívnak. Sehol nem olvastam róla, hogy mit kellene érezni? Bizonytalan voltam és vártam, hogy mikor fogom tudni, hogy jól csinálom e?

Amikor már a légzés jól ment és a gondolatok áteresztése sem okozott nagyobb odafigyelést, próbáltam arra koncentrálni, hogy annyira laza a testem, hogy néhány centire felemelkedik a földtől. Előbb a lábaim, a térdeim, a csípőm, a felsőtestem stb. (ezt egy videón hallottam). Kb. 2 hónap gyakorlás után egyszer csak történt valami. Érezni kezdtem egyfajta bizsergést, egy gyenge rezgést a testemben és a testem körül. Figyeltem, és napról-napra egyre csak erősödött. Átjárt mindenemet. Hullámzott bennem lágyan és jólesően. Nem tudtam, és ma sem tudom pontosan, hogy ez az az érzés, de mivel mindig ezt érzem, így feltételeztem, és most már tudom, hogy ez az. Áramlik az energia.