2013. február 16., szombat

Ha mélyponton vagy

Voltál már úgy, hogy elindultál lefelé és kudarcok, negatív élmények sorozata ért egymás után?
Biztosan voltál Te is, mert mindenki életében vannak ilyen szakaszok, csak kérdés az, hogy hogyan éled meg ezeket a szakaszokat?
Ha éppen lejtőn vagyunk, hogyan lehet magunkat újra felhozni? Mi az, amin változtatni kellene és lehetne? 

Néhány tipp, amit így utólag ajánlok ezekben a helyzetekben:
  1. Először tudatosítani kell magunkban, hogy a kudarcok azért jönnek, mert ezek egyfajta jelzések arról, hogy nem jó irányba haladunk. Változtatni kell! A változás pedig egy küzdelmes folyamat eredménye. Ezért ha elakadunk, vagy elbukunk az nem kudarc, hanem jelzés hogy másként, vagy kitartóbban kell próbálkoznunk. Ehhez kapcsolódóan ma reggel olvastam egy éppen idepasszoló posztot "Kincsesfüzet" blogjában.
  2. Vállalni kell a gondjainkat a környezetünk előtt. Amikor sorra jönnek a problémasorozatok, és elkezd megváltozni az életünk, nehéz feladat vállalni a problémáinkat az esetleg sikeres (vagy annak hitt) környezetünk előtt. De beszélnünk kell nyíltan a problémákról, mert meglátod, hogy más emberek is hasonló, vagy még nehezebb problémával küzdenek. Csak ők sem vállalják fel mások előtt. Már az a tudat is, hogy más is hasonló cipőben jár, enyhíti a problémának a kezelését magunkban.
  3. A "lazító" szerek: alkohol, drog használata csak ideig-óráig segít a traumák feldolgozásában. Nálam az alkohol volt az enyhítő szer, hónapokig zugivó voltam, bár tudtam, hogy rossz irányba haladok, de akkor szükségem volt rá. Ne szégyellj szakembert felkeresni, ha szükséges. Óriási segítség, ha más szemszögből láttatja meg veled egy kívülálló a helyzetedet. (Engem másfél évig kezelt pszichiáter a depresszióm időszakában, amikor már nagyon mélyen benne voltam. Visszagondolva jó lett volna 1-2 évvel korábban hozzáfordulni, akkor nem erősödtek volna fel annyira a tüneteim.)
  4. Ha váratlanul ér óriási trauma (valaki nagyon fontos ember vagy munka elvesztése, vagy a bank viszi az autót-házat), akkor időt kell adni magunknak. Amikor az "életben maradás" a cél, akkor nem lehet megfelelő döntéseket hozni. A traumák feldolgozásának ideje egyénektől függ. Nem érdemes sürgetni magunkat, csak újabb kudarcokat élünk meg vele. Hagyjuk, hagy gyógyuljanak a sebek.
  5. Nézzünk szembe a negatív történésekkel, keressük meg az esetleges okokat, vonjuk le a tanulságot, és lépjünk tovább. Soha ne hibáztassuk senkit, se magunkat, se másokat a történtekért. Ezzel csak ártunk MAGUNKNAK! Nem szabad! Mindig tovább kell lépni, forduljunk a jövő felé, tűzzünk ki új célokat és arra fókuszáljunk újra.
  6. Keressük azoknak az embereknek a társaságát, akitől töltődhetünk, akik jó hatással vannak ránk, plusz energiát adnak. Ez lehet olyan személy, aki a közvetlen környezetedben van, de lehet egy blogger is, akinek követed a hétköznapjait, akitől inspirációt kapsz a továbblépésekhez. Sokszor egy gondolatba, egy mondatba, egy idézetbe is bele lehet kapaszkodni, amin feljebb tudod húzni magadat.

1 megjegyzés:

  1. Annyit írok, hogy: köszönöm!
    Megnézem mi vonatkozik rám, megrágom, épülök, tanulok az írásból...Elkezdek visszaolvasni is nálad.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...