Komforzóna tágítás

Elmondhatom magamról, hogy én azok közé tartozok, akik óvatosan és fokozatosan hagyják el a komfortzónájukat. A fejlesztő és sikerkönyvek írói, az általam hallgatott szakemberek előadásaikban, cikkeikben mindegyike kitér arra, hogy a komfortzónánkból ki kell lépni annak érdekében, hogy fejlődjünk, változzunk, és egyre sikeresebbek legyünk. Valóban így van, de a komfortzónánk elhagyása előtt tudnunk kell, hogy milyen a személyiségünknek az az oldala, ami ezt az elhagyást kezeli.

Újra bejön a képbe az önismeret egyik szelete, mert tudni kell magunkról, hogy miért akarjuk elhagyni azt a bizonyos megszokott zónát. Mi a célunk vele és mit tudunk felvállalni a cél eléréséért, hogy ne sérüljünk?

Mennyire vagyunk belülről motiváltak, hogy ha kilépünk a zónánkból, meg tudjuk-e tartani a stabilitásunkat, és nem omlunk össze a változások súlya alatt.

Mindenki a saját tempójában, magabiztosan haladjon :)

Ha ismered magadat, akkor tudni fogod, hogy mi a legoptimálisabb módszer a Te számodra. Bár van, akinek úgy hozza az élet, hogy gyorsan kell váltani (válás, betegség, külföldre költözés stb.), ami persze óriási terhet jelent a személyiségnek. 

De ha a változás egy belső igényből fakad, ahogy ez nálam is van, akkor érdemes módszeresen, előre tervezetten, apránként tágítani a komfortzónát.

Ennek a fokozatosságnak az is előnye, hogy végiglépdelek egy fejlődési folyamaton, saját magamat formálgatom, közben végigélem az összes fontos szakaszt, amire szükségem van a változáshoz. Gondolkodok, tervezek, megfigyelem magamat, az érzéseimet, a reakcióimat, a viselkedésemet (stb.), kapcsolatokat építek, lépésenként, a számomra jól eső tempóban elvégzem a tervezett feladatokat, ha szükséges változtatok stb. Közben tanulok, tanítom magamat azokra a dolgokra, amelyek előbbre visznek, és ezeknek örülök, mert közelebb kerülök magamhoz és a céljaimhoz.

A folyamat közben pedig új területek nyílnak ki előttem, újabbnál újabb lehetőségek, melyek közül nehéz a választás, de ilyenkor megint egy kis pihenő, lassítás, átgondolás, aztán ha erősödik az érzés, akkor jöhet még egy lépés, és még egy, és még egy … Én diktálom a tempót, ahogy az érzelmeim és a tudatom ötvözete diktálja, én élem meg a változásokat, én alakítom magam körül a dolgokat, és én élvezem az én életemet. Mert rajtam múlik minden.

A lényeg, hogy mozgásban legyek! :)