Az elmúlt három hétben különleges dolgok történtek velem. Jönnek az inspiráló gondolatok, rendszerint gyorsan leírom őket, és próbálok szelektálni úgy, hogy melyikhez milyen érzések társulnak.
Figyelem magamat.
Elképzelek helyzeteket, és beleélem magamat szituációkba, aztán figyelem, hogy mi az, ami jó, és izgalomba hoz, és mi az, amit a racionális agyammal jónak tartanék, de nem társul hozzá semmi komoly érzelem. Semleges marad a gondolatból elindított folyamat bennem.
Megosztom veletek az egyiket most, a másikat holnap, a harmadikat holnapután, mert egyszerre túl sok lenne még olvasni is.
Az egyik fontos gondolat
Korábbi bejegyzésemben utaltam rá, hogy problémáim akadtak a spórolt pénzemmel. Úgyhogy ebben az időszakban szükségem van a jelenlegi főállásomra, mivel megcsappant a gyűjtögetett pénzem. A főállású projektem már önállóan is képes működni, most már hátradőlve is tudom irányítani. Mit csináljak? Jó lenne megtartani egy ideig ezt a munkát, de hogyan?
Aztán jött a gondolat: Távmunka! Igen ez az! Telefonon, interneten, skype-n szinte bárhonnan le tudom bonyolítani a menedzsmenti tennivalókat. Utána néztem, a Munka Törvénykönyve ad a távmunkára lehetőséget.
Mivel az egyik fejlesztő könyvből megtanultam pár éve, hogy ha kérünk valamit, akkor ne csak egy kéréssel álljunk elő, mert annak 50%-os lesz az eredménye: vagy IGEN, vagy NEM. Sokkal jobb, ha több lehetőséget feldobunk, mert akkor választani lehet. Persze akkor is ott van a NEM, de kevesebb az esélye. Én két lehetőséget ajánlottam fel, tehát 66,6%-os az IGEN és 33,3%-os a NEM, mert vagy az egyik vagy a másik bejön.
Úgyhogy felkészülten álltam a főnököm elé, és elmondtam a terveimet. Kértem a jóváhagyását az opcióim közül egyikhez:
- távmunka
- kötetlen, rugalmas munkaidő
- vagy felmondok
Ha jóváhagyta volna a távmunkát, vagy ha fel kellett volna mondanom, akkor Budapest a következő lépés, ahogyan terveztem. De a rugalmas munkaidő, amiből 20 óra kötött és 20 óra szabad (mert csak így hagyta jóvá a főnököm + fizeti a Debrecenből való oda-visszautazást) új tervezés el állított.
Gyorsan jött a gondolat, akkor Debrecen. Jó érzéseim voltak ezzel kapcsolatosan is. Hétfő reggeltől szerda délig itthon vagyok, aztán irány Debrecen, és kezdődik az önálló városi életem. Ez így van jól, és ennek így kellett történnie. :) Közel vagyok a szeretteimhez, a falumhoz, de mégis elkezdhetem a magam saját új világát felépíteni. Aztán majd meglátjuk, hogy hogyan alakul tovább.
Eddig eljutottam.
Folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése