PLB - avagy Pozitív Lelki Beállítottság

“Aki sorsát maga kívánja irányítani, ismernie kell önmagát: lelkialkatát, ítélőképességét, tehetségét, hajlamait. Nem lehet ura sorsának az, ki önmagát nem ismeri.” 

Tatiosz

Pozitívan gondolkodni! Ez folyik ma mindenből, de a mi generációnknak senki nem mutatta meg, hogyan kell. Pedig "A siker titka: PLB - Pozitív Lelki Beállítottság", Napoleon Hill és W. Clement Stone könyve szerint is. De ha nem tanultuk, hogyan csináljuk?

Én legelőször 1993-ban találkoztam ezzel a kifejezéssel, amikor magával sodort az AMWAY láz, mint egy multi-level marketinges értékesítési és pénzkereseti forma. Kb. másfél évig voltam a rendszer tagja, de egyetlen egy szintet sem tudtam teljesíteni (na talán egyszer volt egy 3%-os szintem, 1 hónapig, aztán újra semmi). De a lényeg, ami vonzott benne, az a havi rendszerességű "szemináriumok", az okosító kazetták és az ajánlott könyvek. Na ezek mozdítottak meg valamit bennem, és azóta ezekből a fejlesztő könyvekből építem magam kisebb-nagyobb sikerrel.

Jó volt hallani és olvasni azt a sok-sok sikertörténetet, az utak bemutatását, ahogyan azt elérték, a kisebb-nagyobb lépéseket az álmok megvalósítása felé. Éreztem, hogy ez nem áll távol tőlem. Egyébként is egy PLB-s személyiségnek tartottam magamat, úgyhogy nem esett nehezemre a gondolkozásom átformálása, mert csak csiszolgatásokra volt szükségem.

Nagyon hálás vagyok azért az időszakért, mert bár lassan húsz éve, de enélkül nem történt volna így sok minden. Már akkor is olvastam a gondolat erejéről, de technikát az alkalmazására csak most találtam hozzá egy évvel ezelőtt, Esther és JerryHicks, Rhonda Byrne könyveiből, Balogh Béla, Popper Péter és Bagdi Emőke internetes előadásaiból.

Persze megkérdezhetem magamtól azt is, hogy miért kellett ennyi időnek eltelni? Miért nem kerestem közben is a technikát? Talán akkor hamarabb tudtam volna irányítani az életemet. De a válaszom erre ma már az, hogy ennek így kellett történnie. Az utat mindenkinek meg kell tennie. Ezalatt a közel 20 év alatt megjártam a hadak útját. Voltam depressziós (6 évig, ebből 3 év intenzív kezelés - pszichiáter, gyógyszerek), amiből a végén magamat hoztam ki a PLB hozzáállásommal. Volt egy tönkre ment házassági szakasz, amiben ma is nehezen tudjuk a beforrottnak hitt sebeket kezelni, de együtt maradtunk, voltak viharos munkaügyi helyzeteim, komoly váltásaim stb. De mind-mind az Én utam volt, amiből tanultam és erősödtem.

Mára már nagyon ERŐS NŐ-nek tartom magamat. Most, a jelenlegi állapotomban ki merem jelenteni, hogy nem történt még eddig olyan élethelyzet velem, ami miatt ma elszomorodnék, pedig sok mindent megéltem. Ezt az erősödést pedig a személyiségem tudatos fejlesztésének köszönhetem. Én magam gyúrtam ilyenné Magamat! És büszke vagyok rá! Jó érzés tölt el, ha erre az eredményre gondolok. 

Sokáig becsaptam magamat, nem vallottam be  magamnak, hogy egyáltalán nem érzem jól magamat ebben a közegben, ahol és ahogyan most élek. De az önismeret útja az egy jó útnak bizonyult, és most már elmondhatom, hogy nem csak ismerem magamat, hanem szeretem magamat és fel is merem vállalni a saját személyiségemet. Még ha a környezetem kicsit, vagy nagyon extrémnek tartja azt. Ma már a lényeg, hogy jól érezzem magamat a hétköznapokban.

Ez akár mottó is lehet: Szeretem magamat és jól érzem magamat minden pillanatban!