Lea kb. háromhetente jön haza egy napra, és ez a mostani egy nap az tegnap volt. Ilyenkor sokat beszélgetünk, mindenféléről, és igazán jól eső volt, hogy olvassa Ő is a blogaimat.
Egyébként azt még nem említettem soha, hogy a családom és az ismerőseim közül csak öten tudják, hogy blogolok: Lea a lányom, az egyik Budapesten élő nagynéném, a keresztlányom, Niki, az egyik Angliában élő unokahúgom, és egy Debrecenben élő ismerősöm. Rajtuk kívül senki nem tudja, és szándékosan nem árultam el a környezetemnek.
A Páromnak hamarosan megmutatom, mert ez a néhány köztünk lévő ,,JÓ" hónap után talán elfogadja már azt, hogy engem egyre jobban érdekel ez a terület is. Talán már nem fog problémázni azon, hogy kitárulkozok a világ előtt, és részleteket is megmutatok abból másoknak, amiket sokan elrejtenek a világ elől. De még várok vele, mert attól tartok, hogy rosszul fog esni neki ez a ,,kitárulkozás".
Még Lea is, aki nagyon nyitott és támogató, felfigyelt egy bejegyzésre, és most elmondta, hogy ezt azért nem kellett volna megemlíteni, hogy a párkapcsolatunkban voltak próbálkozások másokkal is.
Én ezt úgy gondolom, hogy ha már elindítottam ezt a blogot a magam kínlódós útját leírva, hogy másoknak segíthessenek a tapasztalataim, akkor miért ne vállalnám fel megemlítés szintjén, ezt a sokak számára TABU témát.
Egy hosszú távú kapcsolatban igenis vannak lejtős időszakok is, ami próbára tesz sok mindent két ember között. De az igazi kapcsolat ezeket is kibírja, mert ilyenkor dől el igazán, hogy egymás mellett maradunk, vagy megyünk. Mi maradtunk, és ma már úgy tekintünk arra a szakaszra, hogy ezt is kibírtuk, erősödtünk tőle mi magunk is és a kapcsolatunk is.
Pontosan olyan dolgokról akarok itt írni, amiket nap mint nap más is megél, csak nem tudja kezelni, vagy nehezen kezeli, problémái vannak vele, és talán ezek a tapasztalatok könnyebbé teszik neki a hétköznapok problémáinak a feldolgozását. Természetesen mindig van egy határ, amitől többet már nem osztok meg itt, de e-mailben sokkal mélyebben is belemegyünk egy-két témába az olvasóimmal. Persze maximális diszkrécióval egymás felé.
Ezt a választ elfogadta Lea is. Jó, hogy megtudtuk ezt beszélni öt perc alatt, és már jött is a következő téma. Nem kérdezett részleteket, nem akart tudni semmit a dologról, óriási tapintat van benne!
KÖSZI LENCSIKE! :)
Szerintetek mennyit bír el egy blog a személyes dolgokról? Jó, ha őszintén beszélünk, vagy inkább a kendőzésnek van értéke? Tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Egyébként Lea jelezte, hogy vannak apró betűelhagyási hibák a posztok szövegében. Ha véletlenül találkoztok ilyennel, nézzétek el, vagy jelezzétek, bár most már jobban odafigyelek, és előnézetben újra átolvasom a közzététel előtt a posztot.
Megkérdezhetem, hogy hívják a lányod, hogy Leának becézed?:)
VálaszTörlésAmúgy ez a betű elhagyási probléma ismerős dolog, de hiába olvasom át százszor a saját írásom nem veszem észre mert már a leírt szöveget szinte fejből olvasom:)
Leának, Lea a hivatalos keresztneve, de gyerekként gyakran becéztük Lencsikének. Egyszerű név, hivatalosan holnap lesz a neve napja (március 22.)
TörlésDe jó, hogy más is van így, hogy nem veszi észre a saját hibáit, de olvasás közben tényleg átsiklunk felette.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésSzerintem inkább nagyon különleges a neve! Soha nem hallottam még ezt a nevet, a Leát mint becézést hallottam már, de ott a férfi Leander név becézése ként. Gyönyörű nevet választottál a lányodnak!
TörlésVissza térve, hogy ne offoljak, szerintem a személyes blog sok mindent elbír, itt kiírhatja magából az ember amit gondol,de szerintem vannak olyan dolgok melyek nem igazán publikusak, még így sem. Hiszen soha nem tudhatjuk ki olvassa, és ki tudja ezt felhasználni ellenünk. Aztán lehet hogy csak én vagyok kicsit paranoiás:)
Viki blogról szóló gondolataival tökéletesen egyetértek! Igen csak megtapasztaltam az elmúlt években hogy mindig akad egykét "okos tojás" "gonoszkodó" magukat mindenbe beleártó "jól értesültekről" aki szeret beszólni, gúnyolódni, úgy tenni mintha rohadtul ismerné a problémádat s persze téged is, és ő aztán tutira tudja a megoldást! :) Én úgy vagyok ezzel hogy egy bizonyos határig elmegyek, (amit én szabok meg) ha már nagyon belemászna valaki a témába akkor egyszerűen lezárom. Szerencsére az értelmes emberek veszik a lapot és nem bonyolítják a dolgot tovább. Viszont azt is el kell fogadni hogy vannak emberek akik egyáltalán nem szeretik ha kiteregetik az ő magánéletüket. Mélységesen megértem őket és tiszteletben kell tartani ezen kívánságukat.
VálaszTörlésIgazat adok neked több mindenben is: a magunk által megszabott határ; és a más embert érintő magánéleti kiteregetés mellőzése. Ezen elgondolkodtam egy kicsit. Nem is kicsit, NAGYON! Annyira nagyon, hogy még lelkiismeret furdalást is okoz ez az átgondolás.
TörlésDe mégis megerősítem magamat abban, hogy a magam által megszabott határt megtartottam, és ezután is megtartom.
És még egy megjegyzés, Én szándékosan nem hozom az ismerőseim tudomására ezt a blogírást, pontosan azért, amit említettél, mert azt tapasztalom, hogy az ismeretlen emberek sokkal jobb érzéssel véleményezik az ember tevékenységét, mint az ismerősök, akik közül nagyon sokan a "kákán is csomót keresnek".
Köszönöm hogy megosztottad a gondolataidat, szeretem a véleményeidet olvasni!
Heva! Én sem hoztam....mindig akad valaki aki tiszta véletlen-vagy lehet nem véletlen, de megtalál! ha azt akarnád hogy még véletlenül se! - akkor bizony jobb a teljes illegalitás! :))
VálaszTörlésA kákán csomót keresőkkel lehet mit kezdeni, de a rosszindulattal, már kevésbé. Én például szeretem a kákán csomót keresőket! (Van is ilyen ismerősöm) De legalább őszinte! :))
Nem is az őszinte "kákán is csomót keresőktől" védekezem.
TörlésÉs megint igazad van, mert az ilyen emberkékkel tényleg jó eszmefuttatásokat lehet folytatni:), de a rosszindulat az tiszta fertő!!! Csak nincs az emberekre ráírva, hogy ki milyen, és éppen élete azon szakaszában van, amikorra rosszindulatúvá vált, vagy nem. Úgyhogy inkább maradok óvatos ezen a területen. Ez az egyik énvédő mechanizmusom!
VálaszTörlés"Egy jó beszélgetés csaknem olyan ösztönző hatású, mint egy feketekávé, és csaknem olyan nehéz is aludni utána."
/Anne Morrow Linbergh/
:))))Igaz!
Törlés