2013. március 6., szerda

Másoknak megfelelni


Megfigyeltem magamon, hogy ha olyan társaságban voltam, ahol meg akartam felelni mindenkinek, olyan erősen foglalkoztam azzal, hogy mások mit gondolnak rólam, hogy megnyomorítottam a társaságba járásomat, és a hosszú évek alatt teljesen leszoktam róla. Pedig mindig társasági ember voltam, szerettem az embereket, de mostanra csak a fiatalok között érzem magam jól. Nekik nem kell megfelelnem és önmagam tudok lenni közöttük. Olyannak fogadtak el, amilyen vagyok.

Megfigyeltem magamon, hogy teljesen eltérően viselkedek a felnőtt társaságban és  másként a tízen-húszon éves fiatalok között. 

De miért is van így? Én is felnőtt vagyok, miért akarok megfelelni a saját korosztályomnak? Kinek fontos az, hogy megfeleljek? Mennyivel vagyok jobb, ha megfelelek annak az elvárásnak, amit lehet, hogy csak Én gondolok, hogy meg kell felelnem? Elvárja valaki tőlem ezt? Vagy csak Én magamtól?
Egyenként megválaszoltam magamnak a kérdéseimet, és rájöttem, hogy ez csak az Én fejemben létezik.
Megtanultam, hogy nem szabad azzal sokat foglalkozni, hogy mit gondolhatnak rólunk mások. Ha mások véleményére koncentrálunk gátlásossá válik a viselkedésünk. Ma már nem akarok lenyűgözni másokat, nem akarok mások szemében jó benyomást kelteni, olyan vagyok, amilyen. Annyit tudok, amennyit, annyira vagyok tájékozott a világ dolgaiban, amennyire az vagyok, úgy nézek ki, ahogy kinézek stb. Akinek tetszik tetszik, akinek nem nem. És kész!

És ezzel a hozzáállással elkezdtem visszaszoktatni magamat a felnőtt közösséghez. 
Lassan megy a visszaszoktatás. 
Még gyakran visszautasítom a meghívásokat, vagy csak megjelenek és hamar elköszönök, megköszönve a meghívást, és gyakran elfog az az érzés, hogy inkább egyedül töltöm a szabadidőmet, vagy inkább keresem a fiatalok társaságát, de érzem magamon, hogy alakul a "MÁSOKNAK MEGFELELNI" sztornózása.

7 megjegyzés:

  1. Nem járok társaságba, fáraszt, nem érdekel már.
    Valahogy úgy gondolom, ahogy te.Ráadásul én sok emberrel vagyok együtt a munkahelyemen, számomra az egyedüllét vagy a hozzám nagyon közeliekkel való együttlét jó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vannak a "kötelező" társasági együttlétek (munkahely, pozícióval együtt járó megjelenések, családi események stb.) és vannak "szabadon választott" együttlétek, ahol azzal/azokkal vagyunk együtt, akikkel jól érezzük magunkat. És vannak időszakok, amikor nem igényeljük mások társaságát, mert jó egyedül lenni.
      Én már mindegyikben magamat tudom adni, a kötelező helyeken kicsit visszafogottabb vagyok, de nem akarok már megfelelni, a szabadon választottban pedig keresem a megfelelő társaságot. Rajtam múlik, hogy ápolom a megtalált kapcsolatot, vagy újat keresek.
      Most éppen keresek :)

      Törlés
  2. ez egy rendkívül érdekes téma! És szerintem sok embert foglalkoztat, legfeljebb nem merik kiírni magukból. Magam is jártam ebben a helyzetben sőt..még ma is észre veszem magamon hogy ..hopp...mi a bánatot is csinálok én! :)
    Én már jártam itt nálad! :) azt is mondhatnám hogy rég! :) Tetszett is amit láttam...de íme itt az egyik nagy bajom...nagyon nehezen szánom rá magam hogy írjak...most azonban sikerült némi bátorságot öntened belém. :) Köszönöm. :)

    VálaszTörlés
  3. Egy időben én is állandóan azzal küzdöttem, hogy megfeleljek mindenkinek, mert ha nem akkor majd biztosan utálni fognak. Aztán amikor sokadszor jutottam el a pánikrohamokhoz, úgy döntöttem hogy fenekestül felfordítok mindent, mindent felrúgok és csak ÉN leszek magamnak a fontos. Sokat segített benne a Boldogságterv könyv! Nélküle nem is tudom mi lett volna velem. Nem mondom, vannak még dilijeim, de talán egyszer sikerül rendet raknom magamban végleg....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy látszik többen is vagyunk, akik könyvekből "táplálkoznak" :)
      Az "Én leszek magamnak a fontos" tényleg csak egy döntés kérdése, akár a következő perctől is bevezethető mindenkinél, de fel kell készülni belülről a döntés végrehajtására.
      Jó, hogy említed a Boldogságterv könyvet, a "Kincsesfüzet" blogban is folyamatosan utal a blogger erre a könyvre, biztosan jó lehet, bár Én még nem szereztem be, de tervezem.
      Köszi, hogy megemlítetted!

      Törlés
  4. Hm...ez érdekes téma és szívesen beszélgetek erről...de be vallom írni kevésbé szeretek. Egy beszélgetés akár négy vagy több szemközt a számomra sokkal izgalmasabb és érdekesebb. Meg aztán, szeretem a "boldogságom" a magam módján felépíteni még ha így lehet nehezebb is de a kihívás sokkal nagyobb. Szeretem magam megkeresni ami a számomra jó és dönteni felőle. Még akkor is ha az ember téved! Mert olykor bizony tévedünk... és kinek nincsenek "dilijei"! :)
    Ennyien nem kéne jelentkezni! :))

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...