Megrendeltem és megérkezett: Kerner Tibor:
Sziklaszilárd Önbecsülés c. könyve.
A könyv szerint saját magunk fejlesztéséhez három
forrást ajánl Kerner Tibor: könyvek, hanganyagok és a környezetünkben
levő emberek. A három önfejlesztő tényezőből számomra a
könyvek, a digitális írások (blogok, weboldalak) és az internetről letölthető
hanganyagok, különböző előadások formájában adták a fejlődést.
„Az okosan
kiválasztott szakmai vagy önfejlesztő könyvekből napi
30 percet olvasol, akkor hetente
befejezel egy 200 oldalas könyvet. Évi 50
könyv elolvasása 5 év alatt hatalmas helyzeti előnyhöz fog
juttatni az életben, mert pozitív irányban 180 fokban átalakul
a személyiséged és olyan mennyiségű tudást
halmozol fel, hogy szinte versenytárs nélkül leszel a szakterületeden.”
írja Kerner Tibor.
Én azonban
nem kapkodnám el ennyire az olvasást, több ok miatt is:
- Lassú olvasó vagyok, mert olvasás közben jár az agyam, és már tervezem, hogy az olvasott témát hogyan fogom beilleszteni a saját gyakorlatomba.
- Egy könyvet először végigolvasok, bejelölve az akkor számomra fontosnak vélt szakaszokat (ceruzával húzok a margón egy függőleges vonalat az érintett soroknál), így tudom, hogy első olvasásra melyik terület fogott meg, és azzal kezdem a fejlesztésemet. Mert ugye az első benyomás, a megérzés, az mindig fontosabb mindentől.
- Aztán újra kezdem az olvasást, de már csak a bejelölt szakaszokra fókuszálok, és jegyzetelek, és tervezek, hogy hogyan tudom majd élesben is megcsinálni.
Ezzel a
módszerrel évente kb. 3-4 fejlesztőkönyvön rágom át magamat úgy, hogy közben
begyakorlom a hasznos feladatokat, amelyek a gyakorlás után beépülnek,
maradandóak lesznek, és spontán előjönnek, amikor az adott szituációba kerülök.
Persze a
fejlesztőkönyveken túl vannak olyanok is, amiket csak végigolvas az ember,
azonosul a benne lévő tartalommal, és a végén leszögezi, hogy ez egy jó könyv.
Ajánlja majd ismerőseinek, esetleg néhány év múlva újra kézbe veszi,
beleolvasgat, mert emlékszik rá, hogy ez jó könyv volt … és kész. Nálam ilyenek
például Dr. Csernus Imre könyvei: A nő, A férfi, A fájdalom arcai stb.
A hanganyagokat is kipipálom, mert nagyon szeretem, és remekül
be tudom építeni a hallottakat úgy, hogy gyakran jegyzetelek, például Dr. Bagdi
Emőke YouTube-s előadásain.
Ami hiányosságom, az a környezetemben lévő emberek. Sajnos
nincs körülöttem olyan humán közeg, amiből építkezni, fejlődni tudnék. Ez ennek
a halmozottan hátrányos helyzetű térségnek az egyik negatívuma, hogy az itt élő
emberek gondolkodása is nagyon elmaradott. Az eddig itt eltöltött 20 év alatt egyetlen
barátságot, egyetlen számomra inspiráló kapcsolatot sem sikerült kialakítanom.
SAJNOS!
Ezért is került bele a céljaimba, hogy keresem a számomra
értékes emberek társaságát. De hogyan kezdjem el? Vagy csak figyeljem a
jeleket, és használjam ki az adott lehetőségeket?
Majd megmutatja a helyes utat a tudatalattim. Hamarosan jó
döntést hozok!
Interneten esetleg nem tudsz ilyen közösséget, embereket, társaságot keresni? :)
VálaszTörlésNálam a volt évfolyamtársak jelentik ezt a közeget, sajnos élőben nagyon ritkán tudunk összefutni, de online (többnyire) tartjuk a kapcsolatot...
Egy már összeszokott csoport könnyeben tartja a kapcsolatot interneten, mint Te és az évfolyamtársaid. De újakat kialakítani és fenntartani nehezebb, mint a meglévőket fenntartani.
TörlésDe kihívás, úgyhogy csinálom :)