Az első részben említettem, hogy KÁNAÁN van a párkapcsolatomban: egymásra odafigyelés, simogatás, becézgetés, sok-sok beszélgetés, jókedv, nevetés, egyszerű közös kis programok, szeretek itthon lenni, jó érzés egymással lenni.
Most olyan kezdett alakulni a családi otthonunk, amilyennek mindig is szerettem volna. Ide mindenki feltöltődni jöjjön haza, és egymástól töltődjünk. Hallgassuk meg egymást, segítsünk egymásnak, tanácsokkal, vagy ahogyan tudunk. Fogadjuk el és ha tudjuk, támogassuk egymás döntéseit. Tudjunk együtt lenni és tudjunk elvonulni a megszokott kis helyünkre, ha szükségünk van rá. Legyen meg az igényelt kellemes, ényelmes lakóközegünk, jó kedv, finom kaják, cicasimogatások ... szóval így töltsük el az itthon töltött időnket. Megerősödve, energiával feltöltve menjünk tovább a nagy élet hétköznapjaiba.
De miért is mondtam magamról, hogy lusta disznó vagyok?
Azért, mert az elmúlt fél évben elkényelmesedtem és egyre kevesebbet foglalkozok a céljaimmal.
Ha minden OK, ha minden jól működik körülöttünk, akkor belefeledkezünk a hétköznapok "jólműködésébe" és hajlamosak vagyunk arra, hogy háttérbe szorítsuk azt, amivel sokkal többet foglalkozunk akkor, amikor problémáink vannak.
Vágyainkat, céljainkat sokszor úgy állítjuk fel, hogy a jelenlegi, nem megfelelő helyzetünkből egy kiutat jelentsenek: boldogabb élet, siker, gazdagság, önmegvalósítás stb. Vágyunk rá, mert ismerjük a másik oldalt, amikor nem vagyunk igazán boldogok, nem jó a párkapcsolatunk, nem vagyunk eléggé sikeresek, sok mindenre nincs pénzünk, és nem tudjuk magunkat úgy adni az életünkhöz, ahogyan az nekünk jó lenne, és érezzük, hogy ez így nem jó. NAGYON NEM JÓ!
De amikor valami jól alakul körülöttünk, és egyre jobb, akkor elkezdjük élvezni a jót, és megfeledkezünk az eredeti célokért való tennivalóról.
Most így vagyok vele egy kicsit Én is. Visszatekintettem, hogy mit tettem a céljaimért az elmúlt másfél hónapban, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon keveset.Igaz, a tempót Én választom meg, de azért vannak a tervezett határidők, hogy akkorra meglegyen a teljesítés.
Na jó, lehet rugalmasnak is lenni és csúsztatni a határidőt, de mérlegelni kell, hogy érdemes e?
Úgy döntöttem, hogy nekem most érdemes :) Mert Én választottam azt, hogy a vágyott életformámból semmiképpen nem hagyom ki a Páromat, úgyhogy fontos, hogy elfogadja teljesen és támogassa az elképzeléseimet. Apránként kell, hogy hozzá szoktassam ahhoz, hogy hamarosan átalakul a húsz éve élt életvitelünk.
Egyébként a céljaink elérésének ütemét mindig mi szabjuk meg, és az ahhoz vezető út függ a saját egyéniségünktől. Van, aki gyorsan akar változásokat, eredményeket, és van, aki kivárja a megfelelő alkalmakat.
Én ez utóbbiak közé tartozok. Fejben és papíron megvannak a céljaim, meg van hozzá a feladattervem, és teszem a dolgomat, bár most egy kicsit lassabban haladok, mert például itt van az új munkám, ami most sok-sok energiát elvesz, de ez a munka hamarosan beáll, és akkor intenzívebben fókuszálhatok másra.
Közben figyelem a külső jeleket. Mi-miért történik körülöttem? Aztán figyelem a megérzéseimet, és próbálom a kettőt összekombinálni. Úgyhogy semmi gond a "lusta disznósággal"!
A magam útja, mindenről Én döntök, és tudom, hogy a döntéseim a javamat szolgálják. Ha most le kellett lassítanom, annak is meg van az oka. Még ha most nem is tudom, hogy mi ez az OK, de azt tudom, hogy valami, számomra jó dolog miatt van így.
Néha kell a "lustadisznólkodás"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése