,,Egy napon egy filozófia tanár egy
nagy üres műanyag flakont hozott be az órára. Szótlanul megtöltötte
golflabdákkal, majd megkérdezte a tanulókat, hogy a flakon tele van-e.
Egyetértettek abban, hogy tele van.
Ezután a
tanár felkapott egy doboz kavicsot és beöntötte őket a labdák mellé. Végül
finoman megrázta a flakont. A kavicsok persze begördültek a labdák közti szabad
területekre. Ismét megkérdezte a diákokat, akik egyetértettek abban, hogy a
flakon tele van.
Most egy
doboz homokot töltött az edénybe. Természetesen a homok beszivárgott az üres
helyekre. Aztán megkérdezte még egyszer, hogy a flakon tele van-e. A diákok
válasza egyhangú igen volt.
A professzor
ezután két doboz csokoládé öntetet vett elő az asztal alól. A diákok nevettek,
ahogy az edénybe öntötte a folyadékot.
Most –
mondta a tanár, amint a nevetés alábbhagyott – képzeljétek el a flakont, mint a
saját életeteket! A golflabdák a fontos dolgok, a család, a házastárs, az
egészség, a gyerekek, a barátok, a kedvenc hobbik. Azok a dolgok, amelyekkel
akkor is teljes életet élhettek, ha minden más elveszett. A kavicsok olyan
dolgokat jelképeznek, mint például a házad, az autód. A homok minden más, a
kisebb tárgyak.
Ha a
homokkal kezdjük el feltölteni az edényt, nem marad hely a kavicsok és a
golflabdák számára. Ugyanez vonatkozik az életre. Ha minden időnket és
energiánkat kis dolgokra fordítjuk, soha nem marad idő a fontos, nagy dolgokra.
Koncentráljatok
tehát mindig a fontos dolgokra, azokra, amelyek a legfontosabbak a
boldogsághoz. A többi csak homok…
Az egyik
diák felemelte a kezét, és megkérdezte, mit képvisel a csokoládé.
A tanár
elmosolyodott és így válaszolt: – Örülök, hogy megkérdezted. Ez csak azt
mutatja, hogy nem számít, mennyire teljesnek tűnik az életed, mindig van hely
egy kis csokinak is!"