Elkezdődött a coach képzésem

A célkitűzéseimhez újra egy lépéssel közelebb kerültem, mert elkezdődött a várva várt coach képzésem. Szombaton Debrecenben a Kereskedelmi és Iparkamara Nonprofit Kht. teljesen felújított épületében a mi képzésünk volt az első program, úgyhogy egy modern, tiszta, a képzéshez passzoló minőségű helyiségekben töltöttük el a 9 órás workshop-ot.

A csoport 11 tagja eléggé különböző életterületről érkezett, például van teológus, szociális és segítő területen, gazdasági és nonprofit szférában dolgozó. Van, aki a jelenlegi munkájában akar fejlődni, csak megjegyzem, ezért nem igazán adnék ki ennyi pénzt, és van, aki új szakaszt akar nyitni a munkájában, akárcsak Én.

A képzésben tetszik az, hogy nagyon gyakorlatorientált. Az elméleti anyagot online kaptuk, és kapjuk meg majd folyamatosan, amit mindenki a saját maga tempójában dolgoz fel, és építi be a munkájába. A találkozókon pedig már élesben gyakoroljuk a coacholást. 

Különösen tetszik az is, hogy már az első alkalommal foglalkoztunk egy blokkban a coach konkrét pénzkeresetéről. Már megbeszéltük, hogy hogyan és milyen formában kell szerződést kötni, milyen fontos elemek kerüljenek bele a szerződésbe, és ami különösen jó, hogy augusztus végére már két klienssel el kell kezdeni a munkát, amiért már szolgáltatási díjat is kell kérnünk. Na ez egy kicsit visszariasztott néhány csoporttagot, mert van, akinek komoly problémát jelent az, hogy ezért a segítő szolgáltatásért hogyan is fog pénzt kérni? Nekik ezt az oldalukat külön fejleszteni kell majd. A novemberi vizsga egyik feltétele, hogy a két kliens coacholásáról esettanulmányt kell írnunk.

Szóval a coach elméleti ismeretei és gyakorlati módszerei mellett még azt is megtanuljuk és gyakoroljuk, hogy hogyan lehet komolyan pénzkereső foglalkozásként működtetni a coacholást, ami nekem kifejezetten jól jön, mert Én pontosan ezt az irányt terveztem meg magamnak, mint önálló, szabadúszó, életviteli foglalkozást. Nem a képzés után kezdjük el a valós munkát, hanem már a képzés idején beindítjuk. Ez tetszik!

Az első modult Péter és Valéria vezette, akik határozottságukkal, eddigi valós tapasztalataik őszinte megmutatásával még inkább megerősítettek abban, hogy megfelelő lesz számomra ez az irány.

Látom magamat coachként, és tudom, hogy egy újabb sikeres területet építek ki magam körül ezzel a megszerzett szaktudással. A 160 órás akkreditált képzés mellett magam döntöm el, hogy mennyire mélyen bonyolódom bele a részletekbe. Mivel a lifecoach-ság felé akarok inkább orientálódni, így a pszichológiai ismereteimet is fel kell elevenítenem, úgyhogy irány könyvtár!

Csak egy gondolat

Ha nem mersz kérni, hogy fogsz kapni?

Életbátorság, mint életfilozófia

Dr. Bagdy Emőke gondolatai azóta állnak nagyon közel hozzám, mióta az óvodapedagógus képző főiskolán vendégelőadóként megtartott néhány pszichológiai előadást. Imádtam  hallgatni az előadásait, olvasni a könyveit. 

Aztán olyan évek következtek, amikor a háttérbe szorult ez a terület, mert fontosabb tennivalóim akadtak a pszichológiai és a személyiség fejlesztési ,,apróságokkal" való foglalkozástól. 

Aztán újra felerősödött bennem az igény az efféle ismeretek erősítésére, újak megszerzésére. Elkezdtem az interneten hallgatni a Professzor Asszony előadásait, amiből sokat tanultam a magam alakítgatása közben is, és tudom, hogy az előttem álló időszakban is hasznomra lesznek a gondolatai. 

Ráadásul még személyesen is részt vehettem néhány hete egy máriapócsi előadásán, az egyik TÁMOP-os pályázat keretében. Lenyűgözött a mondanivalója, és olyan gyorsan elröpült a kétszer más félórás topik, hogy észre sem vettem.

Bagdy Emőke életfilozófiája az életbátorság:

"Szeressük az életet, mert akkor az élet is szeret minket! Ez egy olyan kölcsönhatás, ahogyan szeretjük, ugyanúgy köszön vissza ránk az élet."

Ez is egy követhető gondolat, mint annyi más, amit Tőle hallok. Próbáld ki!

Rövid összefoglaló

Érdekesen alakulnak a dolgok körülöttem. Amióta a januári bejegyzéseimben határozottan leírtam a céljaimat, és próbálom őket előtérbe helyezni, azóta egyre több dolog alakul úgy, ahogyan számomra kedvező.

Mire is gondolok?

Tavaly hoztam egy döntést az életem átalakításáról, miután elértem a személyiségfejlesztésemben arra a pontra, hogy képes legyek magamért döntéseket hozni. Ez a döntés végre az, amit ÉN akarok. Megtanítottam magamat arra, hogy háttérbe szorítsam a mások által (még ha nem is tudatosan, de) rám erőltetett elvárásokat, és végre a saját utamra kerüljek. Ezt, amint az eddigi bejegyzéseimből ki is derült, nem kevés idő alatt értem el, de már itt vagyok. Az Én utamat járom, ami külön örömöt ad a hétköznapjaimnak. Én döntök, Én örülök és Én szomorkodok (ez utóbbit már ritkán teszem) a magam útján.

Akkor most jöjjenek a konkrétumok

Már ez év elejétől elkezdtem visszamondani a vidékfejlesztéssel kapcsolatos megbízásaimat, és a futó projektjeim résztevékenységeiből is átadtam Andrisnak jó néhányat. Jelenleg a főállásom mellett már csak két projektem van, amiből az egyiket augusztusban a másikat az év végén zárok le. Nem sok munka maradt már benne. 

Mivel előrelátó vagyok és megtanultam megtervezni a dolgaimat is, így tavaly részese voltam egy kistérségi pályázat összeállításának, amelyben tudatosan terveztem kreatív foglalkozásvezetést, és ifjúsági közösségfejlesztést. A tervezésnél tudtam, hogy Én lehetek majd az a vállalkozó, aki ezeket a munkákat biztosítani tudja a projektben, persze, ha nyer a pályázat. És nyert! És az egyik részét, a kreatív foglalkozásvezetést meg is kaptam. Erről részleteket a RURAL WOMEN blogban írok majd. 

A másik része még várat magára, mivel az egy nagyobb falat (2 millió Ft-os bevételt jelentene, egy 3 hónapos nagyon intenzív munka). Itt az összeg miatt komoly verseny van a munka megszerzéséért, és már látom, hogy megint bele fog szólni a politika, hogy ki, kinek a kicsodája... De ezt ismerem, úgyhogy, ha megkapom, az jó lesz, ha nem, akkor más irány lesz a jó Nekem. Persze a pénz az jól jönne, és a munka is Nekem való, mert Én terveztem, de majd az ,,Univerzum" elrendezi, hogy kell-e Nekem vagy nem :)

A jelenlegi főállású projektben is van jó pár Nekem való feladat, amit vállalkozóként bonyolítok, mert hát ezt is Én terveztem, és ezt megint csak tavaly tavasszal találtam ki, készülve erre az időszakra.  Azt, hogy ezek a pályázatok sorra nyernek, azt nem mondom, hogy minek köszönhetem. :)))

Folyamatosan gyarapszik a folyószámlámon lévő összeg, ami évek óta mindig mínuszban volt, most egyszerre több százezer forinttal büszkélkedhet. Bár tavaly augusztusban adósságrendező hitellel kellett kiváltanom a folyószámlás ,,A" hitelemet, és az American Express hitelkártyámhoz kapcsolódó adósságaimat, mert képtelen voltam a rendszeres fizetésre, amit most akár egy összegben is rendezhetnék, de még nem teszem.

Így terveztem el a pénzgyűjtésemet. Amilyen pluszmunkákat vállaltam, azokat mind azért tettem, mert tudtam, hogy a velük megkeresett pénzre szükségem lesz ez év második felében és 2014-ben. Úgyhogy a gyűjtés, pontosabban a bevétel elkezdődött.

Persze már van kiadásom is, mert két hét múlva megkezdődik a Business és Life Coach képzésem Debrecenben (VÉGRE!!!!),  ami azért elszippant Tőlem kb. félmilliót, de erre készültem már másfél éve. Most itt van! És a pénz is meg van rá, a munkáim is engedik, hogy a képzésre tudjam fordítani az energiámat, úgyhogy ezt a részét már sínre tettem magam körül. De kellett hozzá másfél év. 

Ez a másfél év remek időszak volt, felépítettem fejben az egész elkövetkezendő életemet, és lépésről lépésre haladok előre. Közben pedig nagyszerűen érzem magamat itt a jelenben, és élvezem, ahogy bejönnek a dolgaim. Olyanokat csinálok, amiket szeretek: munka, önfejlesztés, hobbi, főzés, fotózás, kreatívkodás, blogolás, welness-szauna stb. És mindezt egy nyírségi kis faluban, az ország keleti szélén. Egyedül a társas kapcsolataim nem hozzák a tervezett eredményt, de majd az is eljön, ha itt lesz az ideje.

Persze emögött, amiket most leírtam van ám, és lesz is munka rendesen, de az előttem álló munka nagy része is örömöt ad most már. A kevésbé tetsző munkákat leraktam és az újak nagyon tetszenek. Kreatív foglalkozásvezetés, IMÁDOM! Tanulni és fejleszteni magamat, készülni a jövőmre, ALIG VÁROM! Ha még a térségi ifjúságfejlesztés is bejön, az aztán óriási lesz!!!

HÁT NEM SZÉP AZ ÉLET!!!

De, hogy ne csak magamról ejtsek szót, a számomra fontos emberkéknek is jól alakulnak a dolgai. Szüleim 65 és 70 éves aktív emberkék, jól érzik magukat. A gyerekeim szépen haladnak az életükben. Anyósom rosszindulatú daganatos mellműtéte sikeres volt, és a sugárkezelések is megkezdődtek, az orvosok pedig nagyon bizakodóak. 75 évesen, egy hónappal a műtét után már töltött káposzta volt náluk a hétvégi ebéd. :) Egyedül a Páromnak van magával problémája, ami persze Nekem sem jó most, de majd megoldjuk.

Vita és megoldás

A személyiségfejlesztő sikerkönyvekből sok apró gyakorlatot tudtam szokásommá alakítani. Leginkább a gondolkodásomon és a szemléletmódomon kellett változtatni ahhoz, hogy jobban érezzem magamat a bőrömben. 

Egy ilyen apró gondolkodásbeli alakítás az is, amikor vitába keveredünk valami miatt és elkezdjük magyarázni a saját igazunkat. Pedig a saját szemszögéből nézve mindenkinek igaza lehet, de az energiánkat arra kellene inkább fordítani, hogy hogyan oldjuk meg a vita tárgyát. 

Ezzel egy pozitív gondolkodási folyamatot indítunk el a fejünkben. Ha ezt rendszeresen gyakoroljunk ezekben a helyzetekben, akkor ki tudunk alakítani egy olyan szokást, ami erősíti a pozitív hozzáállásunkat a dolgokhoz.

Ha távol áll Tőled ez a gondolkodásmód, tudatosan rászoktathatod magadat. Az elején figyelni kell, és erőltetni, hogy háttérbe tegyük a már folyamatban lévő vitatkozást, de egy idő után ez már rutinosan fog menni.

A vitapartnert is érdemes irányítani egy kicsit, és Te adj tippet arra, hogy hagyjátok abba, inkább nézzétek meg mi a megoldás, és azt közösen hagyjátok jóvá. Ha munkahelyen dolgozol napi szinten adódhatnak ilyen helyzetek, de akár szomszédsággal, családon belül, vagy akár az ügyeink intézése közben is. 

A legtutibb kérdés, amit ilyenkor felteszek: 

,,Mit javasolsz? Hogyan tudnánk megoldani ezt a helyzetet?" 

Ezzel a kérdéssel helyzetbe hozod a partneredet is, mert látja, hogy fontos számodra az Ő véleménye, mert várod a válaszát, amire reagálhatsz Te is, és jöhet a közös kompromisszumkötés. 

Ezután már senki sem megy idegesen haza, rövid időn belül megtörténik a stresszoldás, és este otthon úgy mesélhetsz róla, mint egy semleges eseményről, amit sikerült megoldani.

Így lehet a napközben keletkező apró viták zaklató erejét leredukálni. Pontosabban ez egy jó mód erre, persze ha a magadévá tudod tenni, és szokássá tudod alakítani.

Ez jó mindenkinek :)

Szükségünk van problémákra

Jó, ha vannak problémáink! Most gondolhatod azt is, hogy ki az az őrült, aki ilyeneket mond, de mindjárt rámutatok arra, hogy miért kerültem Én is azok közé, akik így gondolják.

• A problémák azért vannak, hogy rávezessenek arra az útra, ami nekünk a legjobb. Ha valamit sorozatosan ugyanúgy csinálunk, és mindig rosszul sül el, akkor érdemes észre-venni, hogy az a fajta problémamegoldásunk nem vezet eredményre. Változtatni kell, más oldalról kell megközelíteni az adott problémát újra és újra, amíg meg nem oldódik.
• De ami nem hoz többszöri próbálkozásra sem megoldást, annál érdemes elgondolkodni, hogy kell-e erőltetni, vagy inkább hagyjuk a fenébe. Amire sokszori próbálkozás után sincs megoldás, vagy nincs egy picike eredmény sem, akkor azt érdemes hagyni, új irányt kell találni. Így mutatja meg a probléma jelenléte, hogy nem megfelelő irányba haladunk, úgyhogy változtatni kell.
• A problémák megoldása közben mi magunk is fejlődünk. Tapasztalatokat szerzünk, melyekből következtetéseket vonhatunk le. A jókat beépíthetjük a saját módszereinkbe, a rosszaktól pedig erősödhetünk, illetve a legközelebbi hasonló helyzetben elkerülhetjük.
• A megoldása alatt fejlődik a személyiségünk, csak figyelni kell arra a területre, ami a nehézségeink árán formálódik. Például, ha problémánk van az emberi kapcsolatainkkal, nehezen fogadunk el bizonyos emberi tulajdonságokat, mondjuk egy folyton minket piszkáló kollégánk esetében, ami miatt napi szinten idegesek és frusztráltak leszünk, fejleszthetjük magunkban az elfogadást, a toleranciára irányuló képességünket, a másik emberhez való viszonyulásunkat vagy a ,,visszavágásos leszerelés" technikáját stb. Mert azzal nem fejlődünk, ha napról napra azt mondogatjuk, hogy ,,Engem már teljesen megőrjít ez a pasi!" és csak fokozzuk a negatív érzéseket magunkban.
• A problémára úgy is tekinthetünk, hogy ha megoldottuk, magasabb szintre léphetünk, és újabb kihívások elé állhatunk. Ez a jellemünket is erősíti, önbizalmat ad és erősíti az önértékelésünket, önbecsülésünket is. Legyünk büszkék magunkra, ha egy-egy problémát sikerül megoldani. Érdemes a legkisebbeket is besorolni, és azokból is építkezni :)
• Az a tudat, hogy problémák mindig vannak és lesznek, sokkal könnyebben kezelhetővé teszi fejben a problémát. Nem siránkozom, hogy ,,jajj, már megint ez vagy az...", hanem amint adódik valami, rögtön a megoldási lehetőség jön elő a fejemben. Érzelmeket sem engedek közel a keletkező problémáimhoz. Nem leszek ideges, megőrzöm a jókedvemet, lazán gondolkodva sokkal jobban előjönnek a megoldási lehetőségek. Ez tanulható, fejleszthető, mint egy probléma megoldási módja :)))

Nálam ezen a szempontok tudatos erősítése átértékeltette a problémákat, és már régóta szeretem őket.

A Te jelenlegi életednek mi a legnagyobb problémája? 

Miért nem tudod megoldani, hányszor futottál már neki újra és újra a megoldásának?