Letisztulás

Tavaly októbertől egy visszahúzódási szakaszba kerültem. Bár pontosítok, tudatosan ebbe a szakaszba helyeztem magamat, mert szükségem volt arra, hogy letisztuljanak bennem a ,,merre tovább?" dolgok.

Tudtam, hogy ez a coachos terület megköveteli, hogy megfelelő szakmaiság és tapasztalat legyen a munkámban, ahhoz pedig meg kellett vizsgálnom, hogy miben vagyok jó, ki is lesz az igazi célcsoportom, akiknek szolgáltatást nyújtok majd. 

Három területen éreztem az erőmet, mert tapasztalataim vannak ezeken a területeken, ismerem az ittlévő emberek problémáit és jó érzékem van a kezelésükhöz.

A három célcsoportos terület:

1. fiatalok
2. kormányzati és civil szektorok vezetői
3. nők 

Ezeknek a területnek a káosza volt bennem, pontosabban azt volt nehéz és időigényes megtalálni, hogy a három terület közül melyikre kerüljön a fókusz. 

Segített "A változás TE magad légy" c. könyv, ami gyakorlatok segítségével irányított:

• Hogyan vegyem számba legbelső értékeimet, elveimet?
• Hogyan alakítsak ki egy átfogó jövőképet magam számára?
• Mi is a valódi küldetésem?
• Hogyan teremtsek összhangot a küldetésem, a személyes és családi szerepeim, az emberi kapcsolataim és a munkám között?

Nekem ezek a gyakorlatok segítettek a tisztázásban. Ami pedig fennmaradt a hármas listán: a NŐK!

Mostantól ezen van a fókusz, e köré tervezem a munkáimat, erre a területre helyezem  a legtöbb figyelmet.

Merre tovább?

Januárban és februárban még intenzív egyéni coacholásokat tartottam, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy csak ebből, tényleg nem lehet megélni. Egyre erősödtek bennem az érzések, hogy a csoportos coaching talán pénzügyileg is eredményesebb, de arról még nagyon kevés az információm, hogy hogyan is kell azt csinálni.

Egyik meditációm során beugrott a trénerkedés. Egy pillanatra láttam magamat trénerként, és ez nyomot hagyott bennem. Azt már megfigyeltem magamon és megtanultam, hogy ami visszatérően foglalkoztat gondolatban, és jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, azzal van igazán tennivalóm. Ez a trénerkedés pedig azóta, mióta felvillant folyamatosan előttem lebegett.

De mi van akkor, ha az embernek nincs ilyen végzettsége? 
Kell-e mindenhez végzettség?
Attól vagyok jó egy területen, ha meg van a papírom róla, mondjuk egy OKJ-s bizonyítvány, vagy egy 80-100-120 órás képzési tanúsítvány?
Éreztem, hogy nem a papír a lényeg, de mégis bizonytalan voltam ebben. Úgy erősítettem meg magamat, hogy megkérdeztem néhány tréner ismerősömet, hogy nekik van-e tréneri végzettségük, és négyből háromnak nem volt (őszinte, bizalmas beszélgetés volt). Akinek pedig volt, az nem volt aktív a tréneri területen. Akkor kell-e a papír?

Úgy gondoltam, megvizsgálom magamat e téren!

Milyen erősségeim vannak, amit ezen a területen használni tudok?

• tapasztalati úton szereztem meg a csoporttal való foglalkozás képességét;
• tudok és merek (!) csoportoknak előadni, aránylag jól kommunikálok;
• jól tudok csoporttal együtt célokat kitűzni, feladatokat meghatározni;
• tudom a csoport tagjait motiválni, aktívan részt vetetni velük a meghatározott folyamatban;
• hatással vagyok rájuk, a személyiségemet könnyen elfogadják;
• optimista életszemléletem, pozitív attitűdöm miatt jól érzik magukat velem;
• képes vagyok irányítani, koordinálni rövid és hosszútávon is... 

Ezeket a tapasztalatokat 12 éves civil szervezeteken belüli munkáim során szereztem, úgyhogy most hálás vagyok azért, mert a több éves önként végzett társadalmi munkám ezt is eredményezte számomra. Ez megint csak rámutat arra, hogy minden történésnek oka van, még ha akkor, ott abban a helyzetben nem is tudjuk, hogy mi azaz ok, de később visszatekinthetünk rá.

Összeszedve az erősségeimet magabiztosabbá váltam és előttem volt a három ismerősöm, akik remek trénerek, és egyáltalán nem foglalkoztatja őket a végzettség hiánya. Akkor miért ne vállalhatnám fel én is, hogy trénerkedni akarok?!

Ezen a területen egy jó szakember attól jó, hogy jó kompetenciái vannak, jól csinálja azt, amit, jók az eredményei és jól érzi magát benne. A szakmai elméleti tudást néhány szakkönyvből meg lehet szerezni, én pedig amúgy is szeretek autodidakta módon tanulni.  :)

Amikor ezt letisztáztam magamban! Irány a trénerkedés! :)
Beszereztem egy trénerképzős szakkönyvet, és még el sem kezdtem olvasni, hihetetlen mi történt.

Néhány napon belül felhívott egy nő, akivel kb. 8 éve volt 1-2 találkozásunk, mert a falunkban építette az akkori barátja a mikrohullámú internetet, és én voltam a falun belül a kapcsolattartójuk. Bemutatkozáson kívül tényleg semmi nem volt köztünk, de most, 8 év után ez a nő felhívott, mert segítséget kért tőlem. Még az arcát sem tudtam felidézni, annyira röpke volt a találkozásunk.

A falun belül van egy csomagolóüzem, ahol két műszakban dolgoznak az emberek, és a cég, ahol most ő dolgozik egy 15 részből álló tréningsorozatot indít nekik február elejétől június közepéig. Ehhez felsőfokú végzettségű trénereket keresnek, ha lehet falun belül, de ha nincs tréner, akkor pedagógusi végzettség is megfelel nekik, csak legyen tréneri tapasztalata. 

Mondanom sem kell, a falun belüli pedagógusok közül senki nem vállalta, így én, az óvodapedagógusi diplomámmal és a civilszervezetes csoportos tapasztalatommal bevállaltam 7 tréninget, ami ráadásul duplázódik, mert két műszakban 15-15 fő részére kell megtartani a tréningeket, természetesen előre megkapott tananyag szerint. Helyszíne pedig az a közösségi ház, aminek a felső szintjén van a főállásom irodája.

Ekkora lehetőség!!!!

Itt van! Élesben gyakorolhatom a trénerkedést. Megtapasztalhatom, hogyan kell egy 15 fős csoportot koordinálni, hogyan kell mozgatni, hogyan kell információkat átadni, mindenki számára érthetően kommunikálni, hogyan kell a passzív embereket bevonni, konfliktusokat, érzelmeket, indulatokat kezelni ...

Óriási tapasztalási lehetőséget tett elém szinte tálcán az élet!

KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!

ÍGY IS LEHET MUNKÁT TEREMTENI!

Saját védelmi pajzs

,,Az önmagaddal kapcsolatos negatív érzések végzik a legnagyobb rombolást az életedben, hiszen minden más érzésednél erősebbek. Bárhová mész, bármit csinálsz, magaddal viszed ezeket a negatív érzéseket; minden pillanatodat átszínezik, és mindent bepiszkolnak, amihez hozzáérsz. Olyanok, akár a mágnes: még több elégedetlenséget és csalódottságot vonzanak magukhoz minden dologgal kapcsolatban, amibe csak belefogsz. Ha viszont hálás vagy azért, aki vagy, csak olyan körülményeket fogsz az életedbe vonzani, amelyek hatására még jobban érzed majd magad a bőrödben."

Rhonda Byrne

Előző bejegyzésemben Designetta hozzászólására egy kicsit bővebb válasz fogalmazódott meg bennem, a negatív gondolkodású emberek jelenlétének problémájával kapcsolatosan.

Valóban meg tudja bénítani a gondolkodásunkat az, ha az időnk jelentős részét negatív gondolkodású emberek között töltjük, mondjuk egy munkahelyen napi 8 órát, ahol jellemző a kollégák folyamatos pesszimista megnyilvánulása, panaszáradata. Ha ilyen közegben élünk, előbb utóbb magunk is ilyenné válunk. Bár a folyamatnak van egy lappangási ideje, és az összeszedett negatívumokat akár évek múlva veszi majd észre valaki más rajtad, hogy Te is olyan lettél. Ahogy Designetta is mondja, ezeket az embereket lehet sajnálni, de mindenki a maga életéért felel, mindenki a maga helyzetét tudja jobbá tenni. Ez az ő felelősségük, a Te életed, a Te gondolkodásod pedig a Tiéd.

A legjobb stratégia, ha tudatosan kerülöd a negatív helyzeteket, és különösen a negatív embereket, akik örökké csak panaszkodnak, akik mindig mindent kritizálnak.  Ha nem tudod elkerülni, akkor javaslom, hogy építs ki egy saját védelmi pajzsot erre a problémára. Nekem ez bevált.

Két évtizede leginkább negatívan gondolkodó emberek közt élem a hétköznapokat, és ezalatt az idő alatt több jól bevált stratégiát dolgoztam ki a magam számára, és használom hol az egyiket, hol a másikat. Helyzettől, létszámtól és ismeretségtől függ, hogy mikor melyiket alkalmazom.

Néhány tipp

• Először is, tudatosan kerüld azokat a csoportosulásokat, ahol tudod, hogy újra és újra miről megy majd a beszélgetés: mások szekálása, a rendszer, az állam, a főnök, a szomszéd (stb.) szidása, hibáztatása mindenért, a hétköznapi apróságok eltorzított felnagyítása stb. Ha nem tudod kikerülni, akkor rövidítsd le a velük töltött időt.
• Vizsgáld meg, hogy milyen helyzetben vagy, és mennyi időt töltesz ezekkel az emberekkel. Tervezd meg fejben előre, hogy hogyan fogod véghezvinni azt, hogy elérd a célodat. A célod pedig most az, hogy minél kevesebbet tölts el a negatív gondolkodású emberek társaságában, és az minél kevésbé húzzon téged negatív irányba.
• Ha olyan lépést tervezel, aminek a következménye rád nézve nehezen elviselhető, akkor fejben készítsd fel magadat erre. Ha tudod, hogy mi várható, akkor könnyebb kibírni a lépéseid miatt kialakuló negatív véleményeket. Bár, ha erős az önbecsülésed, akkor ezzel alapból nem fogsz foglalkozni, de ha nem az, akkor sérteni fognak a hátad mögötti összesúgások, érdekes szituációk, például elhallgatnak, vagy szétoszlanak, ha megjelensz, vagy számíthatsz kiközösítésre is. Ezt fel kell dolgoznod, és ezzel neked lesz dolgod magadban.
• Fordítsd a magad hasznára ezeket a helyzeteket, megismerhetsz különböző személyiségtípusokat, élethelyzeteket, beleláthatsz más emberek különböző problémáiba, és magadban kidolgozhatsz más megoldásokat, Te, hogyan csinálnád? Ezekkel fejlesztheted saját magadat is.

Egy konkrét saját példa

Munkahelyi közeg, egy irodában dolgozunk hárman, de a reggeli- és kávészünetben a többi irodában dolgozók is egy helyiségben töltenek el 20-30 percet, ilyenkor 6-8 ember is együtt van. Indul a pletyizés, persze nem a jó dolgok kiemelésével, sokkal inkább rendszerint az irigység, a rosszindulat dominál. Kezdetben ez felháborított, főleg amikor egymást beszélték ki a kollégák, és utána mosolyogva ültek vissza az asztalukhoz a néhány perce még a háta mögött szekált kollégával szemben. Na, ez volt a hányingerkeltő faktor bennem :(

Amikor szóvá tettem, mert ez a fajta kommunikáció sértette az értékrendemet, akkor megkezdődött a kiközösítés. Rendszerint magamra maradtam a problémámmal, és én ittam meg a levét. Aztán megtanultam, hogy védje meg mindenki saját magát, álljon ki mindenki saját magáért! Ez bevált. Elkezdtem nem beleszólni, inkább csak meghallgatni a pletykás részeket. Tudatosan figyelni kezdtem a kollégákat, ki mennyire negatív, ki mennyire rosszindulatú, ki az, aki csak bólogat a másik megszólalásait helyeselve, ki az, aki rögtön továbbmondja a hallottakat másoknak stb.
A magam hasznára kezdtem fordítani ezt a problémát, és ez a folyamat számomra fokozta az emberismeretemet, képet kaptam a csoportok működéséről, az emberek egymáshoz való viszonyáról stb.  Ezzel átirányítottam a figyelmemet egy olyan területre, aminek a jelenlegi coach-os munkámban nagy hasznát veszem. Persze ezt akkor még nem tudtam, hogy ez milyen érték lesz majd a számomra, akkor csak kerestem a lehetőséget, hogy hogyan csökkenthetem magamban a frusztrációt a negatív emberek közege miatt.

Persze nem kukaként voltam jelen, néha én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe, nyugodt, mosolygós arccal próbáltam inkább a jó oldalát keresni a beszélt problémának. Gyakran cáfoltak, de egy idő után tudták, hogy én ezt a gondolkodásmódot képviselem, a jókedvemet pedig elkezdték irigyelni. Én lettem az optimista munkatárs :)

Ha egyszemélyes beszélgetésed van egy negatív gondolkodású emberrel, akiben beindul a panaszáradat, akkor is egyszerű a helyzet. Ha közeli ismerősöd, akinek még segítenél is (ha engedné), akkor hallgasd egy ideig, majd az adott pillanatban tegyél fel neki néhány olyan kérdést, amelyekkel átvezeted a beszélgetéseteket a ,,nyavalygása” megoldására. 

Ilyeneket:

- És Te jól érzed magadat ebben a helyzetben? NEM

- Akarsz ezen változtatni? IGEN

- És mit tettél eddig, hogy ez változzon? SEMMIT

- Akkor tegyél!!!! DE HÁT NEM TUDOK!

- Mindenki tud, ha akar! :) Te is! Mert okos vagy, erős és merész! Próbáld meg! KÖNNYŰ AZT MONDANI!

- Én csinálom, és remekül vagyok! Semmi problémám nincs, ha van, könnyen megoldom!

Optimális esetben visszakérdez, hogy:  ,,Mert te hogy csinálod?” és rávilágíthatsz a számodra fontos területekre, a pozitív hozzáállásra, a gondolkodásmód, az életszemlélet megváltoztatására stb.

De legtöbbször nem akarja bevállalni a Te okoskodásodat, nehogy már Te mond meg neki a TUTI-t, és rövidre zárja a beszélgetést. 

Neked azt is tudnod kell, hogy ez azért van, mert védi magát, a maga világát, mert az ,,énvédőmechanizmus” mindenkiben dolgozik. Nem tehetsz semmit, csak sajnálhatod csendben, magadban, és örülj, hogy Te nem így gondolkodsz!

Ezekkel a kérdésekkel elgondolkodtatod egy kicsit, aztán már el is köszönhetsz, mehetsz tovább. Legközelebb valószínű, hogy nem fog elkezdeni bombázni a felnagyított problémáival. 

További tipp

• A reggeli napkezdet ápolásnál gondolatban fókuszálj egy fél percet arra, hogy: ,,Ma, ha negatív emberekkel találkozom, észreveszem azokat a pontokat, amelyeket pozitívummá alakíthatok. Ez jó érzést kelt majd bennem is, és másoknak is segítek vele.”
• Erősítsd magadban a HÁLA érzetedet. Legyél hálás azért, hogy Te nem tartozol gondolkodásilag ezek közé az emberek közé.

Egyedül

"Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből." 

(Wass Albert)

Komforzóna tágítás

Elmondhatom magamról, hogy én azok közé tartozok, akik óvatosan és fokozatosan hagyják el a komfortzónájukat. A fejlesztő és sikerkönyvek írói, az általam hallgatott szakemberek előadásaikban, cikkeikben mindegyike kitér arra, hogy a komfortzónánkból ki kell lépni annak érdekében, hogy fejlődjünk, változzunk, és egyre sikeresebbek legyünk. Valóban így van, de a komfortzónánk elhagyása előtt tudnunk kell, hogy milyen a személyiségünknek az az oldala, ami ezt az elhagyást kezeli.

Újra bejön a képbe az önismeret egyik szelete, mert tudni kell magunkról, hogy miért akarjuk elhagyni azt a bizonyos megszokott zónát. Mi a célunk vele és mit tudunk felvállalni a cél eléréséért, hogy ne sérüljünk?

Mennyire vagyunk belülről motiváltak, hogy ha kilépünk a zónánkból, meg tudjuk-e tartani a stabilitásunkat, és nem omlunk össze a változások súlya alatt.

Mindenki a saját tempójában, magabiztosan haladjon :)

Ha ismered magadat, akkor tudni fogod, hogy mi a legoptimálisabb módszer a Te számodra. Bár van, akinek úgy hozza az élet, hogy gyorsan kell váltani (válás, betegség, külföldre költözés stb.), ami persze óriási terhet jelent a személyiségnek. 

De ha a változás egy belső igényből fakad, ahogy ez nálam is van, akkor érdemes módszeresen, előre tervezetten, apránként tágítani a komfortzónát.

Ennek a fokozatosságnak az is előnye, hogy végiglépdelek egy fejlődési folyamaton, saját magamat formálgatom, közben végigélem az összes fontos szakaszt, amire szükségem van a változáshoz. Gondolkodok, tervezek, megfigyelem magamat, az érzéseimet, a reakcióimat, a viselkedésemet (stb.), kapcsolatokat építek, lépésenként, a számomra jól eső tempóban elvégzem a tervezett feladatokat, ha szükséges változtatok stb. Közben tanulok, tanítom magamat azokra a dolgokra, amelyek előbbre visznek, és ezeknek örülök, mert közelebb kerülök magamhoz és a céljaimhoz.

A folyamat közben pedig új területek nyílnak ki előttem, újabbnál újabb lehetőségek, melyek közül nehéz a választás, de ilyenkor megint egy kis pihenő, lassítás, átgondolás, aztán ha erősödik az érzés, akkor jöhet még egy lépés, és még egy, és még egy … Én diktálom a tempót, ahogy az érzelmeim és a tudatom ötvözete diktálja, én élem meg a változásokat, én alakítom magam körül a dolgokat, és én élvezem az én életemet. Mert rajtam múlik minden.

A lényeg, hogy mozgásban legyek! :)

Útravaló

“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”

Márai Sándor

Gondold végig!

,,Egy napon egy filozófia tanár egy nagy üres műanyag flakont hozott be az órára. Szótlanul megtöltötte golflabdákkal, majd megkérdezte a tanulókat, hogy a flakon tele van-e. Egyetértettek abban, hogy tele van.

Ezután a tanár felkapott egy doboz kavicsot és beöntötte őket a labdák mellé. Végül finoman megrázta a flakont. A kavicsok persze begördültek a labdák közti szabad területekre. Ismét megkérdezte a diákokat, akik egyetértettek abban, hogy a flakon tele van.

Most egy doboz homokot töltött az edénybe. Természetesen a homok beszivárgott az üres helyekre. Aztán megkérdezte még egyszer, hogy a flakon tele van-e. A diákok válasza egyhangú igen volt.

A professzor ezután két doboz csokoládé öntetet vett elő az asztal alól. A diákok nevettek, ahogy az edénybe öntötte a folyadékot.

Most – mondta a tanár, amint a nevetés alábbhagyott – képzeljétek el a flakont, mint a saját életeteket! A golflabdák a fontos dolgok, a család, a házastárs, az egészség, a gyerekek, a barátok, a kedvenc hobbik. Azok a dolgok, amelyekkel akkor is teljes életet élhettek, ha minden más elveszett. A kavicsok olyan dolgokat jelképeznek, mint például a házad, az autód. A homok minden más, a kisebb tárgyak.

Ha a homokkal kezdjük el feltölteni az edényt, nem marad hely a kavicsok és a golflabdák számára. Ugyanez vonatkozik az életre. Ha minden időnket és energiánkat kis dolgokra fordítjuk, soha nem marad idő a fontos, nagy dolgokra.

Koncentráljatok tehát mindig a fontos dolgokra, azokra, amelyek a legfontosabbak a boldogsághoz. A többi csak homok…

Az egyik diák felemelte a kezét, és megkérdezte, mit képvisel a csokoládé.

A tanár elmosolyodott és így válaszolt: – Örülök, hogy megkérdezted. Ez csak azt mutatja, hogy nem számít, mennyire teljesnek tűnik az életed, mindig van hely egy kis csokinak is!"

Forrás: http://www.consciouslivingfoundation.org/

Használd ki azt, ami eléd kerül

Újabb fontos gondolat

Nyitva maradt a lakás kérdés, de nem sokáig, mert a pénzfelajánlás után két nappal egy régi ismerősömmel beszélgettem arról, hogy mit tanulok, milyen terveim vannak és jelenleg hol tartok. 

Magam sem hittem el, de az ismerősöm, a beszélgetésünk végén felajánlotta a Debrecen szélén lévő másfél szobás lakását, mert ő vidéken él, és nem használja senki azt a lakást. Albérletbe kiadni nem akarja, mert nincsenek jó tapasztalatai, és csak ott áll üresen. Lakbért nem kér, fizessem magam után a rezsit, és köttessem be a TV-t és az internetet, ha szükségem van rá, mert az nincs. A közös költséget ő egyébként is fizeti, azzal nem kell foglalkoznom. 

Hát ennyi!!!! Nem írom tovább.

Nem tudom azt mondani, hogy véletlen egybeesések sorozatának áldozata vagyok. Mert tudom, hogy ez nem az. 

Álmodok, látom a jövőmet, kitűztem a céljaimat, lassan, de biztosan meglépem a tervezett lépéseimet, és élvezem, hogy minden úgy történik körülöttem, ahogyan nekem a legeslegjobb! :)))

Minden szükséges elém kerül, legyen az egy kósza gondolat, ami fel tud erősödni óriásivá, ha figyelni kell rá, vagy legyen az egy körülmény, vagy egy találkozás valakivel, csak észre kell venni az ezekben rejlő lehetőségeket és használni belőlük azt, amire szükség van az álmaim eléréséhez. 

Kedden este átvettem a lakást, és a hétvégémet már itt töltöm.  Vidéken is élek egy kicsit és városban is. A vidékhez kötnek a gyökereim, a városi létet pedig imádom. Mindkettőt megteremtem magam körül, mert mindkettő egyformán fontos a számomra. Ez a teremtés most így sikerült. HÁLÁS VAGYOK ÉRTE!!!!

Vezet az iránytűm

Egy másik fontos gondolat

Tudatosítottam magamban, hogy Debrecen lesz az a város, ahol kezdem az önálló létemet. De hogyan legyen tovább? Mi legyen az első lépés, és mi a második és így tovább?

Először lakást kell szereznem. Egy albérletet, ami nem túl költséges. Számolgattam a pénzemet és tudtam, hogy néhány hónap után nem fogok kijönni belőle. Maximum fél évre futja, ha önálló lakást bérlek rezsivel. Találni kellene egy olyan albérletet, ahol csak egy szobát fizetek. Igaz, másokkal együtt lakom, de megoszlanak a költségek. Feladom az önálló lakással járó kényelmet, és majd meglátom, hogy alakul.

Ezekkel a gondolatokkal foglalkoztam 1-2 napig, és ezalatt bérelhető lakások weboldalait böngésztem, aztán hagytam, hogy letisztuljon minden. Vártam, hogy bevillanjon a számomra legmegfelelőbb megoldás. 

Kevés a pénzem és kellene egy lakás Debrecenben. Néhány nap elteltével, a coachképzésünk egyik szupervíziós blokkjában előtérbe került a jelenlegi problémám, és az egész mostani élethelyzetem. Eddigi utam története megérintette az egyik csoporttársamat, aki felajánlott egy nagyobb összeget segítségül (7 számjegyű összeg), hogy majd ha sikeres coach leszek, vagy majd ha lesz pénzem, akkor visszaadom, mert neki most nincs rá szüksége. HÚÚÚÚÚ! Ilyen még soha nem fordult elő velem! Akár még a hiteleimet is visszafizethetném belőle és akkor a fizetésem teljes mértékben megmaradhatna, így pedig a fejem sem fájna tovább emiatt! :))))

De nem vagyok ilyen mohó és kapzsi. Függőben van a dolog, megköszöntem, jeleztem, hogy igényt fogok egy részére tartani, de majd ha már megtalálom a megfelelő lakást. És persze csak a legszükségesebb dolgokra fogom ezt a pénzt felhasználni.

Szóval a pénz már nem lehet gátja a tervemnek. Mivel ilyen simán történnek a dolgok, ez még csak jobban erősíti bennem, hogy tényleg jól vezet a belső iránytűm!

Ha jó az irány a dolgok is jól alakulnak

Az elmúlt három hétben különleges dolgok történtek velem. Jönnek az inspiráló gondolatok, rendszerint gyorsan leírom őket, és próbálok szelektálni úgy, hogy melyikhez milyen érzések társulnak. 

Figyelem magamat. 

Elképzelek helyzeteket, és beleélem magamat szituációkba, aztán figyelem, hogy mi az, ami jó, és izgalomba hoz, és mi az, amit a racionális agyammal jónak tartanék, de nem társul hozzá semmi komoly érzelem. Semleges marad a gondolatból elindított folyamat bennem.

Megosztom veletek az egyiket most, a másikat holnap, a harmadikat holnapután, mert egyszerre túl sok lenne még olvasni is.

Az egyik fontos gondolat

Korábbi bejegyzésemben utaltam rá, hogy problémáim akadtak a spórolt pénzemmel. Úgyhogy ebben az időszakban szükségem van a jelenlegi főállásomra, mivel megcsappant a gyűjtögetett pénzem. A főállású projektem már önállóan is képes működni, most már hátradőlve is tudom irányítani. Mit csináljak? Jó lenne megtartani egy ideig ezt a munkát, de hogyan? 

Aztán jött a gondolat: Távmunka! Igen ez az! Telefonon, interneten, skype-n szinte bárhonnan le tudom bonyolítani a menedzsmenti tennivalókat. Utána néztem, a Munka Törvénykönyve ad a távmunkára lehetőséget.

Mivel az egyik fejlesztő könyvből megtanultam pár éve, hogy ha kérünk valamit, akkor ne csak egy kéréssel álljunk elő, mert annak 50%-os lesz az eredménye: vagy IGEN, vagy NEM. Sokkal jobb, ha több lehetőséget feldobunk, mert akkor választani lehet. Persze akkor is ott van a NEM, de kevesebb az esélye. Én két lehetőséget ajánlottam fel, tehát 66,6%-os az IGEN és 33,3%-os a NEM, mert vagy az egyik vagy a másik bejön.

Úgyhogy felkészülten álltam a főnököm elé, és elmondtam a terveimet. Kértem a jóváhagyását az opcióim közül egyikhez:

• távmunka
• kötetlen, rugalmas munkaidő
• vagy felmondok

Ha jóváhagyta volna a távmunkát, vagy ha fel kellett volna mondanom, akkor Budapest a következő lépés, ahogyan terveztem. De a rugalmas munkaidő, amiből 20 óra kötött és 20 óra szabad (mert csak így hagyta jóvá a főnököm + fizeti a Debrecenből való oda-visszautazást) új tervezés el állított. 

Gyorsan jött a gondolat, akkor Debrecen. Jó érzéseim voltak ezzel kapcsolatosan is. Hétfő reggeltől szerda délig itthon vagyok, aztán irány Debrecen, és kezdődik az önálló városi életem. Ez így van jól, és ennek így kellett történnie. :) Közel vagyok a szeretteimhez, a falumhoz, de mégis elkezdhetem a magam saját új világát felépíteni. Aztán majd meglátjuk, hogy hogyan alakul tovább. 

Eddig eljutottam. 

Folyt. köv.

Who I am? 11.

Önismereti kérdések és válaszok

11. Kérdés

Mit szeretek a legjobban csinálni? Mi az, amit akkor is csinálnék, ha milliomos lennék, mert szeretem csinálni?

Gondolj vissza és idézd fel azokat a tevékenységeidet, amelyek érzelmi bombaként hatottak rád akkor, amikor csináltad. Annyira jó érzés volt azt tenni, és akkora energiád volt hozzá, hogy egyáltalán nem érezted a fáradtságot a munka után. Ezeket a tevékenységeket leginkább hobbiként űzzük, persze azért van, aki szerencsésnek mondhatja magát és ezzel keresi meg a pénzét is.

Ezek lehetnek egyszerű dolgok. 

Például: Imádok süteményt sütni, főzőcskézni, lakást díszíteni, dekorációkat készíteni, gyerekekkel foglalkozni, kertészkedni,virágokat nevelni, online kapcsolatokat alakítani, cicázni, kutyázni, állatok között lenni, vidéken gazdálkodni, kézimunkázni ...stb.

Ennek a listádnak a tartalmát és a 10. kérdésnél felírt vágyaid tartalmát ha összegyúrod, elkezd körvonalazódni benned az, hogy milyen lehet az ideális életed a jövőben. A vágyaiddal, amit elképzelsz, és az érzéseiddel, amiben jól érzed magadat egy szintet építesz a jól berögzített ,,önalapodra", amit az 1-9 kérdések válaszaival rögzítettél. Ez az alap az önbecsülés, önértékelés, önmagad elfogadása, önbizalom. Ha ez az alap még nem elég stabil, és úgy érzed, hogy még erősíteni kell, végezd el az önbecsülés erősítő gyakorlatokat, és hamarosan az értékrended letisztázásához is adok néhány iránymutatást.

Önbecsülés erősítő gyakorlat 1.

Önbecsülés erősítő gyakorlat 2. 

Önbecsülés erősítő gyakorlat 3.

Az Én listám ez:

• kapcsolatokat alakítani, emberekkel foglalkozni, segíteni,
• beszélgetni, meghallgatni másokat, és nagy okosságokat mondani hozzá :)
• megtervezni, megszervezni és lebonyolítani kisebb programokat és nagyobb rendezvényeket,
• új dolgokat kitalálni és megvalósítani,
• kreatívoskodni - alkotni: gyöngyöt fűzni, kötni-horgolni, kézműveskedni, festegetni ...,
• gyerekekkel foglalkozni, játszani,
• fiatalokkal együtt lenni, köztük sok-sok időt eltölteni, hallgatni őket és élvezni a világukat,
• magányosan fotózni-fotózni-fotózni :)
• divatmániámat kiélni,
• utazni, úton lenni, embereket, kultúrákat, természeti és épített értékeket meglátni és megörökíteni.

Rólam szól :)

,,Egy igaz történet önismereti útja" címmel Jakab Gyöngyi, a Nőtudat weboldalon közzétette azt a levelet, amit augusztusban írtam neki.

Nem tudom, mit rejt ez számomra, de éreztem, hogy reagálnom kell az akkori felhívására. Azóta már több levélváltáson túl vagyunk, és úgy érzem, hogy egy értékes kapcsolat alakulása vette kezdetét :)

Élvezd a pillanatot!

Erre meg kell tanítani magadat, és ha már tudod élvezni, arany életed lesz :)

Önbecsüléserősítő gyakorlat 3.

Vezess sikernaplót! 

A jelenben megélt sikereink írásbeli rögzítése is hatásos módszer az önbecsülés növelésre. Ehhez a feladathoz szükség van egy olyan füzetre, amit szívesen kézbe veszel nap, mint nap. Abban az időszakban, amikor önbizalom erősítést végzel, minden nap végén szánj időt arra, hogy negyedóra alatt vedd számba az aznapi napi sikereidet és ezeket írd le a sikernaplóba. Ahogy felidézzed és leírod az aznapi történéseket a hosszú távú memóriádba vésed bele a sikeres dolgaidat, és ez így hat az önbecsülésedre. Fokozhatod a sikernapló hatását vizuális kiegészítésekkel: fotók, színes rajzok, cikkek, kisebb ereklyék stb.

Ebbe a naplóba bármikor beleolvashatsz, ha úgy érzed, hogy szükséged van az önbecsülésed megtámogatására, de hidd el, egy idő után már elrakhatod az emlékeid közé, mert megerősödsz egy egész életre. 

Formáld a sikernaplódat kreatívan a magadévá, hogy élvezetes legyen naponta vezetni. Néhány inspiráló fotót mutatok hozzá.