Merjek váltani?

"Dolgozz, hiszen dolgozni kell, de ne engedd, hogy az életed csak munkából álljon! Legyen az életed játék, legyen az az életed középpontja... a munka pedig eszköz ehhez a játékhoz. Dolgozz egy irodában, dolgozz egy gyárban vagy egy boltban, de csakis azért, hogy legyen időd és lehetőséged játszani! Ne engedd, hogy az életed a munka rutinjává alacsonyodjon le - az élet célja egyedül a játék. A játék azt jelenti, hogy valamit önmagáért teszel."

Osho

Érdekesen alakul az ember élete. Sokáig úgy éreztem, hogy nem a megfelelő helyen vagyok. Csak éltem a hétköznapokat, próbáltam megtalálni a jó oldalait a körülöttem lévő történéseknek. Aztán évekig görcsösen kerestem valamit, próbáltam magamra találni, "ÖNMEGVALÓSÍTANI", közben nem figyeltem a hozzám közelállók jelzéseire, az Ő megbántásukra, önző módon csak  magam figyeltem... és még sem történtek úgy a dolgok, ahogyan szerettem volna. 

Egyre több káosz körülöttem, mélypontok sorozata a munkámban, a magánéletemben... De szépen minden megoldódott körülöttem a saját magam fejlesztésével.

Így van ez a munkahelyi dolgaimmal is. Mindig lelkesen kezdtem egy-egy új területen (gyógyszertári asszisztens, óvónő, ifjúsági referens, településfejlesztő, munkaszervezet vezető, faluházvezető, megint településfejlesztő, közben vállalkozó... ), aztán vagy az Én döntésem miatt, vagy a körülmények miatt váltanom kellett.

És mindenkinek javaslom, hogy merjen váltani, ha nem érzi jól magát ott, ahol van. Mert nagyon nem mindegy, hogy milyen légkörben, milyen emberek között, milyen feladatot kell ellátni felelősségteljesen nap, mint nap. 

Én szeretem a kihívást, szeretek újítani, új területeken kipróbálni magamat, mert így tudtam meg magamról nagyon sok mindent. Például egy időben vágytam arra, hogy vezető beosztásban legyek, és meg is kaptam három évet belőle. Most már tudom, hogy pocsék vezető vagyok, mert túl demokratikus a vezetőstílusom. Nem tudok erélyesen követelni, túl empatikus vagyok és mindig megsajnáltam szegény dolgozókat, megengedtem nekik sok mindent és, hát bevallom a fejemre nőttek. Hiába voltak a vezetéstechnikai fejlesztések, rossz érzés volt követelni. 

Ha valami pedig rossz érzés, és hosszútávon is az, akkor azt nem kell csinálni. De ezt csak úgy tudja meg mindenki, ha kipróbálja magát a különböző munkaterületeken.

Tudom, sokan úgy vannak vele, hogy örülnek, ha munkahelye van az embernek. De nem mindegy, hogy milyen az a munkahely. Szerintem ördögi kör az, amikor valaki egy számára nem megfelelő helyen tölti a napja jelentős részét. Frusztrált lesz, rányomja a bélyegét az alaphangulatára, nem tud felszabadultan gondolkodni, hiányzik a folyamatos jóérzés... Mindent összevetve elcsesződnek a hétköznapjai és így az élete is. MEGÉRI? Nekem nem!!!

Az előző munkahelyem (faluházvezető 2011. május - 2012. január, napi 30 km utazás oda-vissza) 8 hónap után mondtam fel, mert túlságosan le voltam korlátozva, és csak a főnököm által megengedett programokat szervezhettem. Itt a Nyírségben nagyon sok a munkanélküli ember és körülöttem mindenki rosszul lett attól, hogy felmondtam. Mert az a gyakori mentalitás, hogy el kell viselni a munkahelyi halmozódó problémákat. Szerintem nem. 

Munkanélküli lettem és lazán vártam, hogy jöjjön egy új lehetőség. Míg mások belezavarodnak még a tudatba is, hogy "Úramisten!Munkanélkülilettem!Jajjmileszmostvelem?!", addig Én horgolgattam, új recepteket próbáltam ki, Oszkár-díjas filmeket töltöttem le és néztem meg, és önfejlesztettem. 3 hónapig kaptam az álláskeresési járadékot, ami egy havi fizetésnek is megfelel, úgyhogy nem paráztam. Tudtam, hogy három hónap elég lesz arra, hogy egy új munka bejöjjön. És áprilistól bejött! Igaz, hogy ez is csak egy 8 hónapos főállás (2012. december 31-ig és itt a faluban, a szomszéd épületben), de már itt van az újabb munka, 2013. január 1-től 28 hónapig projektmenedzser, ami még nem voltam főállásban, de most ezt vonzottam be. És ebben az időszakban ez lesz a legjobb munka a számomra.

Hiszem, mert tapasztalom, hogy a gondolkodásunkkal, a hétköznapok folyamatos jóérzéseivel csoda történik velünk. Ehhez az kell, hogy nyitott szemmel járjunk, használjuk ki a lehetőségeinket, várjuk és merjük vállalni a változást, és valódi csodaként éljük meg a körülöttünk történő legapróbb dolgokat is.

Javaslom olvasásra a RURAL WOMEN blogom munkáról szóló bejegyzéseit:

Szereted a munkádat?  
Új munka, új fejlődési lehetőség
   
Te meg mered lépni?