Kellet ez Nekem?

"Szeresd az igazságot, de bocsáss meg a tévedésnek.”  

Voltaire

4 évvel ezelőtt megvalósult az, amire már évekkel ezelőtt vágytam, középvezetői beosztásba kerültem egy 26 települést magába foglaló vidékfejlesztési szervezetnél. Önkormányzatok, vállalkozók, civilszervezetek és egyházak vidékfejlesztési pályázatait kezelte az a munkaszervezet, aminek a vezetője lettem. Akkor még nem tudtam, és nem is érdekelt a gondolatok olyan ereje, amivel befolyásolni lehet a körülöttünk lévő történéseket, pedig már azzal is azt vonzottam be, hogy vezetői posztra vágytam. 

Aztán két évvel ezelőtt, amikor a politika és az érdekek beleszóltak a vidék életébe is, szembesülnöm kellett azzal, hogy hiába látom el pontosan, a törvényeket betartva a feladatomat, mégis ki tudják csinálni az embert a NAGYON NAGY emberek, ha valaki mást akarnak a helyén látni. Mondjuk olyat, aki úgy táncol, ahogyan Ők fütyülnek. Sajnos ez ellenkezett az elveimmel, nem tudtam úgy táncolni, és nem is akartam. Ennek pedig meg is ittam a levét. 

Megtalálták rajtam a fogást, és el is távolítottak az állásomból, méghozzá nagyon csúnya lejáratással. A térségben nagyon sokan ismernek, és az a lejáratás, ami akkor ellenem irányult nagyon megviselt. Mindez 2010. szeptemberében kezdődött. 

Az elején nem igazán tudtam, hogyan reagáljak a történésekre. Voltak jóakaróim, akik mindenféle tanáccsal láttak el, de éreztem, hogy egyik sem az igazi. Néhány hónap zavart állapot után, munkanélküliként kezdtem el foglalkozni komolyabban az önfejlesztéssel, a gondolatok erejének valódi hatásával és a vonzás törvényének használhatóságával. 

Igazán jó kapaszkodó volt akkor, és most azt mondom, hogy HÁLÁS vagyok azoknak a NAGYON NAGY embereknek, akik akkor azt tették velem, amit tettek, mert így jutottam el erre az útra. 

Akkor ügyvédet fogadtam, és becsületsértésért, rágalmazásért több ember ellen is pert indítottam, mert ezt tartottam jónak, a kirúgásom miatt pedig munkaügyi perbe kezdtem. 2 év munkaügyi pereskedés után a Legfelsőbb Bíróság ítéletet mondott tegnap. 

Megnyertem a pert.

Valahol elégtételt kaptam, hogy jogtalanul bocsájtottak el, és most a "fagyi visszanyal", mert a kártérítésem és a Bíróság által megítélt összeg 15 napon belüli részemre történő kifizetése miatt az egész szervezet lehúzhatja a redőnyt (több millió forint).

Talán ennek is így kellett lennie! Talán ezt is vonzottam, mert nagyon vágytam arra, hogy az igazságosság és a becsületes munkavégzésem, az, hogy nem hajlottam az éppen akkor diktáló oldalra, és nem adtam fel az értékrendemet, valamikor majd lényeges lesz. És most lett az!

Az egész térség most erről beszél, az akkor mellettem állók, most verik a mellüket, hogy na tessék, Ők már akkor megmondták, hogy így lesz! A másik oldal pedig... sajnálom Őket, de megérdemelték.

Településfejlesztőként emelt fővel végeztem a munkámat és a per 2 éves ideje alatt kezdtem visszaszerezni a lejáratás utáni tekintélyemet. Sikeres pályázatokat készítettem, és sikeres programokat szerveztem. Bár a nevem sokáig nem jól hangzott a térségben, de lassan visszanyertem az elismertségemet. És most itt van ez a megnyert per is!!!

Mindez azért történik így, mert azt akarom, hogy csak jó dolgok történjenek velem és körülöttem. És azok is történnek!