Aktívált STOP! tábla

Még tavaly októberben elkezdtem egy önálló weboldal szerkesztésén dolgozni, mert tudom, hogy fontos a tervezett munkám szempontjából, de valahogy folyamatosan tolódott a készítése. Több ingyenes webszerkesztővel próbálkoztam, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Dolgoztam velük jó pár órát, aztán valami hibát mindig találtam. De ezek a hibák olyan apróságok voltak, hogy nem lehetett sorkizártra állítani a szöveget, és nekem az nem tetszik, ha a sorok vége olyan sallangos. Vagy zavaró volt a reklámboxok nagysága és formája. Vagy oldalról lapozó menüváltást szerettem volna, de nem tudta azt produkálni a szerkesztő program stb-stb. 

A menüpontok szövegével már novemberre teljesen elkészültem, és halogatva kerestem a megfelelő programot. Volt, amikor 2-3 hétig sem tettem semmit, és nem igazán értettem magamat, hogyha tudom, hogy fontos, akkor miért nem csinálom? 

Aztán januárban rátaláltam a keresett webszerkesztőmre, egy számomra nagyon szimpatikus weboldalon: http://mihuczkata.wix.com/lifecoaching . Facebookon megszólítottam Katát, akivel azóta is remek online kapcsolatunk van, és elkezdtem szerkeszteni az angol nyelvű WIX programmal a saját weblapomat. Nem vagyok egy nagy angolos, úgyhogy fordító programmal értelmeztem az utasításokat, de lelkesen csináltam, mert tetszett, és minden meg van benne, ami kielégíti a már tudatosan csökkentett maximalizmusomat is :)

Februárra kész is lett, de valami miatt mégsem aktiváltam. Nézegettem más szakmai honlapokat, kerestem magamban, hogy mennyire kell, hogy a weblapom csak a szakmai dolgaimról szóljon, mennyire engedjek bele magánéleti részeket, jó ez így, ahogy van? Mindig elbizonytalanodtam. Megmutattam ismerőseimnek, kértem, hogy véleményezzék,  jöttek a megerősítő visszajelzések, gratulációk az önálló „alkotásomhoz”, de még ezek a pozitív vélemények sem billentették át bennem azt, hogy EZ AZ! Mehet a nyilvánosságra! 

Újabb bizonytalanság: visszatért a halogatásom? Tudom, hogy ez ellen a legjobb módszer a cselekvés, MOST! Tettem a dolgom, és áprilisban aktiváltam az elkészült weboldalt, dominnevet és tárhelyet vettem - most már tudom, hogy melyik mit jelent :) Tátátátáááám!  http://www.hornyakeva.com/

De még mindig nem reklámozom, csak néhány coach ügyfelem tud róla.

MI EZ? Mire várok még? A megérzéseim folyamatosan azt diktálják, hogy VÁRJ! De mire? Tudom, hogy mindennek oka van. Annak is, hogy várnom kell.

Nektek most megmutatom, és azért osztottam Veletek meg ezt ilyen részletesen, mert érdekes ez a folyamat, és én magam is kíváncsi vagyok rá, hogy merre terelődik az utam ezzel a STOP! táblával.

 

Belső folyamatom

"Arra van szükséged, hogy tovább keresd önmagad, mindennap egy kicsit fedezz fel belőle."

                                                                                                                                          Richard Bach

Rájöttem arra, hogy ha egyszer az önismereti útra tévedünk, nem lehet kilépni belőle. Legalábbis ez a saját tapasztalatom. Néhány éve kezdtem azzal, hogy egy igény támadt bennem arra, hogy felfedezzem igazi belső lényemet, hogy megtaláljam az életem értelmét, és ne csak úgy sodródjak a hétköznapokban. Aztán ahogyan ismerkedek magammal, ahogyan erősítgetem magamat egyre inkább azt érzem, hogy még most is csak a felszínen mozgok. Egyre több információ birtokába kerültem az elmúlt hónapokban, ami teljesen összezavart. Egy ilyen zavarodottságot már az ősszel is éreztem, és most már tudom, hogy ez egy folyamatként működik bennem:

• Információsokaság (könyvek, előadások, blogok, személyes beszélgetések).
• Érzések, kapcsolódási pontok magamban.
• Felfedezés: nekem mivel van dolgom, bennem mi van a megszerzett infókból.
• Tudatosítás: IGEN! Azt érzem, hogy ez van közel hozzám! Ezt megerősítik a meditációimon kapott érzéseim, a folyamatosan csendesen és szelíden visszatérő gondolataim, amelyek mindig jó érzéssel töltenek el. 
• Letisztulás: időt kell adnom magamnak, hogy erősödjön bennem az új irány. Ismerkednem kell a változásokkal. Tudom azt is magamról, hogy lassan, lépésenként tágítom a komfortzónámat, így  a változásoktól is jól érzem magamat. Nem zúdítom magamra, így nem okoz frusztrációt. Nekem ez fontos!
• Cselekedet: Most már tudom, hogy követnem kell a megérzéseimet! És sikerült elérni, hogy ma már szinte mindent a megérzéseim szerint teszek. Minden jól alakul körülöttem, amit eszerint teszek! Ez egy nagyszerű tapasztalás! Szeretek változni, szeretem megélni a változásaimat! :)

Nálam ez így működik. És nálad?

Költözés

Tudatosan tágítom a komfortzónámat, úgyhogy eljött az ideje, hogy egy belvárosi lakást béreljek Debrecen központjában, amit saját magamnak fizetek és tartok fenn. Olyan lakást kerestem, amiben a coaching üléseket is tudok tartani, mert az eddig használt lakás túlságosan a város szélén volt, nehezen tudták a coach ügyfelek megközelíteni. És sikerült!

Egy társasház első emeleti lakása,  félig bútorozott, 35 m2-es minigarzon, konyhasarok, nappalirész és egy fürdő. Belső udvara van, ahol parkolhatok az autóval, és gyalog meg tudok közelíteni minden fontos központi helyet. Nem kell parkolójegyekért több ezer forintot kiadnom havonta.

Nagyon megkedveltem, és remekül érzem benne magamat. Vettem néhány kiegészítő bútort, asztalkákat, polcot, állólámpát, fotelt, és a nagy önállóságomban én cipeltem mindent fel az emeletre, én szereltem össze, én pakolásztam egyedül mindent a helyére. Mit mondjak! Büszke vagyok magamra, és élvezem az önállóságomat. Tudom, hogy én akartam azt, hogy így legyen és örömmel teremtem meg magam körül azokat a feltételeket, amelyekre szükségem van és lesz. 

Letisztulás

Tavaly októbertől egy visszahúzódási szakaszba kerültem. Bár pontosítok, tudatosan ebbe a szakaszba helyeztem magamat, mert szükségem volt arra, hogy letisztuljanak bennem a ,,merre tovább?" dolgok.

Tudtam, hogy ez a coachos terület megköveteli, hogy megfelelő szakmaiság és tapasztalat legyen a munkámban, ahhoz pedig meg kellett vizsgálnom, hogy miben vagyok jó, ki is lesz az igazi célcsoportom, akiknek szolgáltatást nyújtok majd. 

Három területen éreztem az erőmet, mert tapasztalataim vannak ezeken a területeken, ismerem az ittlévő emberek problémáit és jó érzékem van a kezelésükhöz.

A három célcsoportos terület:

1. fiatalok
2. kormányzati és civil szektorok vezetői
3. nők 

Ezeknek a területnek a káosza volt bennem, pontosabban azt volt nehéz és időigényes megtalálni, hogy a három terület közül melyikre kerüljön a fókusz. 

Segített "A változás TE magad légy" c. könyv, ami gyakorlatok segítségével irányított:

• Hogyan vegyem számba legbelső értékeimet, elveimet?
• Hogyan alakítsak ki egy átfogó jövőképet magam számára?
• Mi is a valódi küldetésem?
• Hogyan teremtsek összhangot a küldetésem, a személyes és családi szerepeim, az emberi kapcsolataim és a munkám között?

Nekem ezek a gyakorlatok segítettek a tisztázásban. Ami pedig fennmaradt a hármas listán: a NŐK!

Mostantól ezen van a fókusz, e köré tervezem a munkáimat, erre a területre helyezem  a legtöbb figyelmet.

Merre tovább?

Januárban és februárban még intenzív egyéni coacholásokat tartottam, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy csak ebből, tényleg nem lehet megélni. Egyre erősödtek bennem az érzések, hogy a csoportos coaching talán pénzügyileg is eredményesebb, de arról még nagyon kevés az információm, hogy hogyan is kell azt csinálni.

Egyik meditációm során beugrott a trénerkedés. Egy pillanatra láttam magamat trénerként, és ez nyomot hagyott bennem. Azt már megfigyeltem magamon és megtanultam, hogy ami visszatérően foglalkoztat gondolatban, és jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, azzal van igazán tennivalóm. Ez a trénerkedés pedig azóta, mióta felvillant folyamatosan előttem lebegett.

De mi van akkor, ha az embernek nincs ilyen végzettsége? 
Kell-e mindenhez végzettség?
Attól vagyok jó egy területen, ha meg van a papírom róla, mondjuk egy OKJ-s bizonyítvány, vagy egy 80-100-120 órás képzési tanúsítvány?
Éreztem, hogy nem a papír a lényeg, de mégis bizonytalan voltam ebben. Úgy erősítettem meg magamat, hogy megkérdeztem néhány tréner ismerősömet, hogy nekik van-e tréneri végzettségük, és négyből háromnak nem volt (őszinte, bizalmas beszélgetés volt). Akinek pedig volt, az nem volt aktív a tréneri területen. Akkor kell-e a papír?

Úgy gondoltam, megvizsgálom magamat e téren!

Milyen erősségeim vannak, amit ezen a területen használni tudok?

• tapasztalati úton szereztem meg a csoporttal való foglalkozás képességét;
• tudok és merek (!) csoportoknak előadni, aránylag jól kommunikálok;
• jól tudok csoporttal együtt célokat kitűzni, feladatokat meghatározni;
• tudom a csoport tagjait motiválni, aktívan részt vetetni velük a meghatározott folyamatban;
• hatással vagyok rájuk, a személyiségemet könnyen elfogadják;
• optimista életszemléletem, pozitív attitűdöm miatt jól érzik magukat velem;
• képes vagyok irányítani, koordinálni rövid és hosszútávon is... 

Ezeket a tapasztalatokat 12 éves civil szervezeteken belüli munkáim során szereztem, úgyhogy most hálás vagyok azért, mert a több éves önként végzett társadalmi munkám ezt is eredményezte számomra. Ez megint csak rámutat arra, hogy minden történésnek oka van, még ha akkor, ott abban a helyzetben nem is tudjuk, hogy mi azaz ok, de később visszatekinthetünk rá.

Összeszedve az erősségeimet magabiztosabbá váltam és előttem volt a három ismerősöm, akik remek trénerek, és egyáltalán nem foglalkoztatja őket a végzettség hiánya. Akkor miért ne vállalhatnám fel én is, hogy trénerkedni akarok?!

Ezen a területen egy jó szakember attól jó, hogy jó kompetenciái vannak, jól csinálja azt, amit, jók az eredményei és jól érzi magát benne. A szakmai elméleti tudást néhány szakkönyvből meg lehet szerezni, én pedig amúgy is szeretek autodidakta módon tanulni.  :)

Amikor ezt letisztáztam magamban! Irány a trénerkedés! :)
Beszereztem egy trénerképzős szakkönyvet, és még el sem kezdtem olvasni, hihetetlen mi történt.

Néhány napon belül felhívott egy nő, akivel kb. 8 éve volt 1-2 találkozásunk, mert a falunkban építette az akkori barátja a mikrohullámú internetet, és én voltam a falun belül a kapcsolattartójuk. Bemutatkozáson kívül tényleg semmi nem volt köztünk, de most, 8 év után ez a nő felhívott, mert segítséget kért tőlem. Még az arcát sem tudtam felidézni, annyira röpke volt a találkozásunk.

A falun belül van egy csomagolóüzem, ahol két műszakban dolgoznak az emberek, és a cég, ahol most ő dolgozik egy 15 részből álló tréningsorozatot indít nekik február elejétől június közepéig. Ehhez felsőfokú végzettségű trénereket keresnek, ha lehet falun belül, de ha nincs tréner, akkor pedagógusi végzettség is megfelel nekik, csak legyen tréneri tapasztalata. 

Mondanom sem kell, a falun belüli pedagógusok közül senki nem vállalta, így én, az óvodapedagógusi diplomámmal és a civilszervezetes csoportos tapasztalatommal bevállaltam 7 tréninget, ami ráadásul duplázódik, mert két műszakban 15-15 fő részére kell megtartani a tréningeket, természetesen előre megkapott tananyag szerint. Helyszíne pedig az a közösségi ház, aminek a felső szintjén van a főállásom irodája.

Ekkora lehetőség!!!!

Itt van! Élesben gyakorolhatom a trénerkedést. Megtapasztalhatom, hogyan kell egy 15 fős csoportot koordinálni, hogyan kell mozgatni, hogyan kell információkat átadni, mindenki számára érthetően kommunikálni, hogyan kell a passzív embereket bevonni, konfliktusokat, érzelmeket, indulatokat kezelni ...

Óriási tapasztalási lehetőséget tett elém szinte tálcán az élet!

KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!

ÍGY IS LEHET MUNKÁT TEREMTENI!

Saját védelmi pajzs

,,Az önmagaddal kapcsolatos negatív érzések végzik a legnagyobb rombolást az életedben, hiszen minden más érzésednél erősebbek. Bárhová mész, bármit csinálsz, magaddal viszed ezeket a negatív érzéseket; minden pillanatodat átszínezik, és mindent bepiszkolnak, amihez hozzáérsz. Olyanok, akár a mágnes: még több elégedetlenséget és csalódottságot vonzanak magukhoz minden dologgal kapcsolatban, amibe csak belefogsz. Ha viszont hálás vagy azért, aki vagy, csak olyan körülményeket fogsz az életedbe vonzani, amelyek hatására még jobban érzed majd magad a bőrödben."

Rhonda Byrne

Előző bejegyzésemben Designetta hozzászólására egy kicsit bővebb válasz fogalmazódott meg bennem, a negatív gondolkodású emberek jelenlétének problémájával kapcsolatosan.

Valóban meg tudja bénítani a gondolkodásunkat az, ha az időnk jelentős részét negatív gondolkodású emberek között töltjük, mondjuk egy munkahelyen napi 8 órát, ahol jellemző a kollégák folyamatos pesszimista megnyilvánulása, panaszáradata. Ha ilyen közegben élünk, előbb utóbb magunk is ilyenné válunk. Bár a folyamatnak van egy lappangási ideje, és az összeszedett negatívumokat akár évek múlva veszi majd észre valaki más rajtad, hogy Te is olyan lettél. Ahogy Designetta is mondja, ezeket az embereket lehet sajnálni, de mindenki a maga életéért felel, mindenki a maga helyzetét tudja jobbá tenni. Ez az ő felelősségük, a Te életed, a Te gondolkodásod pedig a Tiéd.

A legjobb stratégia, ha tudatosan kerülöd a negatív helyzeteket, és különösen a negatív embereket, akik örökké csak panaszkodnak, akik mindig mindent kritizálnak.  Ha nem tudod elkerülni, akkor javaslom, hogy építs ki egy saját védelmi pajzsot erre a problémára. Nekem ez bevált.

Két évtizede leginkább negatívan gondolkodó emberek közt élem a hétköznapokat, és ezalatt az idő alatt több jól bevált stratégiát dolgoztam ki a magam számára, és használom hol az egyiket, hol a másikat. Helyzettől, létszámtól és ismeretségtől függ, hogy mikor melyiket alkalmazom.

Néhány tipp

• Először is, tudatosan kerüld azokat a csoportosulásokat, ahol tudod, hogy újra és újra miről megy majd a beszélgetés: mások szekálása, a rendszer, az állam, a főnök, a szomszéd (stb.) szidása, hibáztatása mindenért, a hétköznapi apróságok eltorzított felnagyítása stb. Ha nem tudod kikerülni, akkor rövidítsd le a velük töltött időt.
• Vizsgáld meg, hogy milyen helyzetben vagy, és mennyi időt töltesz ezekkel az emberekkel. Tervezd meg fejben előre, hogy hogyan fogod véghezvinni azt, hogy elérd a célodat. A célod pedig most az, hogy minél kevesebbet tölts el a negatív gondolkodású emberek társaságában, és az minél kevésbé húzzon téged negatív irányba.
• Ha olyan lépést tervezel, aminek a következménye rád nézve nehezen elviselhető, akkor fejben készítsd fel magadat erre. Ha tudod, hogy mi várható, akkor könnyebb kibírni a lépéseid miatt kialakuló negatív véleményeket. Bár, ha erős az önbecsülésed, akkor ezzel alapból nem fogsz foglalkozni, de ha nem az, akkor sérteni fognak a hátad mögötti összesúgások, érdekes szituációk, például elhallgatnak, vagy szétoszlanak, ha megjelensz, vagy számíthatsz kiközösítésre is. Ezt fel kell dolgoznod, és ezzel neked lesz dolgod magadban.
• Fordítsd a magad hasznára ezeket a helyzeteket, megismerhetsz különböző személyiségtípusokat, élethelyzeteket, beleláthatsz más emberek különböző problémáiba, és magadban kidolgozhatsz más megoldásokat, Te, hogyan csinálnád? Ezekkel fejlesztheted saját magadat is.

Egy konkrét saját példa

Munkahelyi közeg, egy irodában dolgozunk hárman, de a reggeli- és kávészünetben a többi irodában dolgozók is egy helyiségben töltenek el 20-30 percet, ilyenkor 6-8 ember is együtt van. Indul a pletyizés, persze nem a jó dolgok kiemelésével, sokkal inkább rendszerint az irigység, a rosszindulat dominál. Kezdetben ez felháborított, főleg amikor egymást beszélték ki a kollégák, és utána mosolyogva ültek vissza az asztalukhoz a néhány perce még a háta mögött szekált kollégával szemben. Na, ez volt a hányingerkeltő faktor bennem :(

Amikor szóvá tettem, mert ez a fajta kommunikáció sértette az értékrendemet, akkor megkezdődött a kiközösítés. Rendszerint magamra maradtam a problémámmal, és én ittam meg a levét. Aztán megtanultam, hogy védje meg mindenki saját magát, álljon ki mindenki saját magáért! Ez bevált. Elkezdtem nem beleszólni, inkább csak meghallgatni a pletykás részeket. Tudatosan figyelni kezdtem a kollégákat, ki mennyire negatív, ki mennyire rosszindulatú, ki az, aki csak bólogat a másik megszólalásait helyeselve, ki az, aki rögtön továbbmondja a hallottakat másoknak stb.
A magam hasznára kezdtem fordítani ezt a problémát, és ez a folyamat számomra fokozta az emberismeretemet, képet kaptam a csoportok működéséről, az emberek egymáshoz való viszonyáról stb.  Ezzel átirányítottam a figyelmemet egy olyan területre, aminek a jelenlegi coach-os munkámban nagy hasznát veszem. Persze ezt akkor még nem tudtam, hogy ez milyen érték lesz majd a számomra, akkor csak kerestem a lehetőséget, hogy hogyan csökkenthetem magamban a frusztrációt a negatív emberek közege miatt.

Persze nem kukaként voltam jelen, néha én is bekapcsolódtam a beszélgetésbe, nyugodt, mosolygós arccal próbáltam inkább a jó oldalát keresni a beszélt problémának. Gyakran cáfoltak, de egy idő után tudták, hogy én ezt a gondolkodásmódot képviselem, a jókedvemet pedig elkezdték irigyelni. Én lettem az optimista munkatárs :)

Ha egyszemélyes beszélgetésed van egy negatív gondolkodású emberrel, akiben beindul a panaszáradat, akkor is egyszerű a helyzet. Ha közeli ismerősöd, akinek még segítenél is (ha engedné), akkor hallgasd egy ideig, majd az adott pillanatban tegyél fel neki néhány olyan kérdést, amelyekkel átvezeted a beszélgetéseteket a ,,nyavalygása” megoldására. 

Ilyeneket:

- És Te jól érzed magadat ebben a helyzetben? NEM

- Akarsz ezen változtatni? IGEN

- És mit tettél eddig, hogy ez változzon? SEMMIT

- Akkor tegyél!!!! DE HÁT NEM TUDOK!

- Mindenki tud, ha akar! :) Te is! Mert okos vagy, erős és merész! Próbáld meg! KÖNNYŰ AZT MONDANI!

- Én csinálom, és remekül vagyok! Semmi problémám nincs, ha van, könnyen megoldom!

Optimális esetben visszakérdez, hogy:  ,,Mert te hogy csinálod?” és rávilágíthatsz a számodra fontos területekre, a pozitív hozzáállásra, a gondolkodásmód, az életszemlélet megváltoztatására stb.

De legtöbbször nem akarja bevállalni a Te okoskodásodat, nehogy már Te mond meg neki a TUTI-t, és rövidre zárja a beszélgetést. 

Neked azt is tudnod kell, hogy ez azért van, mert védi magát, a maga világát, mert az ,,énvédőmechanizmus” mindenkiben dolgozik. Nem tehetsz semmit, csak sajnálhatod csendben, magadban, és örülj, hogy Te nem így gondolkodsz!

Ezekkel a kérdésekkel elgondolkodtatod egy kicsit, aztán már el is köszönhetsz, mehetsz tovább. Legközelebb valószínű, hogy nem fog elkezdeni bombázni a felnagyított problémáival. 

További tipp

• A reggeli napkezdet ápolásnál gondolatban fókuszálj egy fél percet arra, hogy: ,,Ma, ha negatív emberekkel találkozom, észreveszem azokat a pontokat, amelyeket pozitívummá alakíthatok. Ez jó érzést kelt majd bennem is, és másoknak is segítek vele.”
• Erősítsd magadban a HÁLA érzetedet. Legyél hálás azért, hogy Te nem tartozol gondolkodásilag ezek közé az emberek közé.

Egyedül

"Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből." 

(Wass Albert)

Komforzóna tágítás

Elmondhatom magamról, hogy én azok közé tartozok, akik óvatosan és fokozatosan hagyják el a komfortzónájukat. A fejlesztő és sikerkönyvek írói, az általam hallgatott szakemberek előadásaikban, cikkeikben mindegyike kitér arra, hogy a komfortzónánkból ki kell lépni annak érdekében, hogy fejlődjünk, változzunk, és egyre sikeresebbek legyünk. Valóban így van, de a komfortzónánk elhagyása előtt tudnunk kell, hogy milyen a személyiségünknek az az oldala, ami ezt az elhagyást kezeli.

Újra bejön a képbe az önismeret egyik szelete, mert tudni kell magunkról, hogy miért akarjuk elhagyni azt a bizonyos megszokott zónát. Mi a célunk vele és mit tudunk felvállalni a cél eléréséért, hogy ne sérüljünk?

Mennyire vagyunk belülről motiváltak, hogy ha kilépünk a zónánkból, meg tudjuk-e tartani a stabilitásunkat, és nem omlunk össze a változások súlya alatt.

Mindenki a saját tempójában, magabiztosan haladjon :)

Ha ismered magadat, akkor tudni fogod, hogy mi a legoptimálisabb módszer a Te számodra. Bár van, akinek úgy hozza az élet, hogy gyorsan kell váltani (válás, betegség, külföldre költözés stb.), ami persze óriási terhet jelent a személyiségnek. 

De ha a változás egy belső igényből fakad, ahogy ez nálam is van, akkor érdemes módszeresen, előre tervezetten, apránként tágítani a komfortzónát.

Ennek a fokozatosságnak az is előnye, hogy végiglépdelek egy fejlődési folyamaton, saját magamat formálgatom, közben végigélem az összes fontos szakaszt, amire szükségem van a változáshoz. Gondolkodok, tervezek, megfigyelem magamat, az érzéseimet, a reakcióimat, a viselkedésemet (stb.), kapcsolatokat építek, lépésenként, a számomra jól eső tempóban elvégzem a tervezett feladatokat, ha szükséges változtatok stb. Közben tanulok, tanítom magamat azokra a dolgokra, amelyek előbbre visznek, és ezeknek örülök, mert közelebb kerülök magamhoz és a céljaimhoz.

A folyamat közben pedig új területek nyílnak ki előttem, újabbnál újabb lehetőségek, melyek közül nehéz a választás, de ilyenkor megint egy kis pihenő, lassítás, átgondolás, aztán ha erősödik az érzés, akkor jöhet még egy lépés, és még egy, és még egy … Én diktálom a tempót, ahogy az érzelmeim és a tudatom ötvözete diktálja, én élem meg a változásokat, én alakítom magam körül a dolgokat, és én élvezem az én életemet. Mert rajtam múlik minden.

A lényeg, hogy mozgásban legyek! :)

Útravaló

“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”

Márai Sándor

Gondold végig!

,,Egy napon egy filozófia tanár egy nagy üres műanyag flakont hozott be az órára. Szótlanul megtöltötte golflabdákkal, majd megkérdezte a tanulókat, hogy a flakon tele van-e. Egyetértettek abban, hogy tele van.

Ezután a tanár felkapott egy doboz kavicsot és beöntötte őket a labdák mellé. Végül finoman megrázta a flakont. A kavicsok persze begördültek a labdák közti szabad területekre. Ismét megkérdezte a diákokat, akik egyetértettek abban, hogy a flakon tele van.

Most egy doboz homokot töltött az edénybe. Természetesen a homok beszivárgott az üres helyekre. Aztán megkérdezte még egyszer, hogy a flakon tele van-e. A diákok válasza egyhangú igen volt.

A professzor ezután két doboz csokoládé öntetet vett elő az asztal alól. A diákok nevettek, ahogy az edénybe öntötte a folyadékot.

Most – mondta a tanár, amint a nevetés alábbhagyott – képzeljétek el a flakont, mint a saját életeteket! A golflabdák a fontos dolgok, a család, a házastárs, az egészség, a gyerekek, a barátok, a kedvenc hobbik. Azok a dolgok, amelyekkel akkor is teljes életet élhettek, ha minden más elveszett. A kavicsok olyan dolgokat jelképeznek, mint például a házad, az autód. A homok minden más, a kisebb tárgyak.

Ha a homokkal kezdjük el feltölteni az edényt, nem marad hely a kavicsok és a golflabdák számára. Ugyanez vonatkozik az életre. Ha minden időnket és energiánkat kis dolgokra fordítjuk, soha nem marad idő a fontos, nagy dolgokra.

Koncentráljatok tehát mindig a fontos dolgokra, azokra, amelyek a legfontosabbak a boldogsághoz. A többi csak homok…

Az egyik diák felemelte a kezét, és megkérdezte, mit képvisel a csokoládé.

A tanár elmosolyodott és így válaszolt: – Örülök, hogy megkérdezted. Ez csak azt mutatja, hogy nem számít, mennyire teljesnek tűnik az életed, mindig van hely egy kis csokinak is!"

Forrás: http://www.consciouslivingfoundation.org/

Használd ki azt, ami eléd kerül

Újabb fontos gondolat

Nyitva maradt a lakás kérdés, de nem sokáig, mert a pénzfelajánlás után két nappal egy régi ismerősömmel beszélgettem arról, hogy mit tanulok, milyen terveim vannak és jelenleg hol tartok. 

Magam sem hittem el, de az ismerősöm, a beszélgetésünk végén felajánlotta a Debrecen szélén lévő másfél szobás lakását, mert ő vidéken él, és nem használja senki azt a lakást. Albérletbe kiadni nem akarja, mert nincsenek jó tapasztalatai, és csak ott áll üresen. Lakbért nem kér, fizessem magam után a rezsit, és köttessem be a TV-t és az internetet, ha szükségem van rá, mert az nincs. A közös költséget ő egyébként is fizeti, azzal nem kell foglalkoznom. 

Hát ennyi!!!! Nem írom tovább.

Nem tudom azt mondani, hogy véletlen egybeesések sorozatának áldozata vagyok. Mert tudom, hogy ez nem az. 

Álmodok, látom a jövőmet, kitűztem a céljaimat, lassan, de biztosan meglépem a tervezett lépéseimet, és élvezem, hogy minden úgy történik körülöttem, ahogyan nekem a legeslegjobb! :)))

Minden szükséges elém kerül, legyen az egy kósza gondolat, ami fel tud erősödni óriásivá, ha figyelni kell rá, vagy legyen az egy körülmény, vagy egy találkozás valakivel, csak észre kell venni az ezekben rejlő lehetőségeket és használni belőlük azt, amire szükség van az álmaim eléréséhez. 

Kedden este átvettem a lakást, és a hétvégémet már itt töltöm.  Vidéken is élek egy kicsit és városban is. A vidékhez kötnek a gyökereim, a városi létet pedig imádom. Mindkettőt megteremtem magam körül, mert mindkettő egyformán fontos a számomra. Ez a teremtés most így sikerült. HÁLÁS VAGYOK ÉRTE!!!!