Rajtvonal

Kitűzted már a célodat? 

Akkor ez azt jelenti, hogy ráléptél a rajtvonalra. Bár a rajtvonalon túl, gyakran már az első lépés után többfelé is elágazhat az utad. Ez elbizonytalaníthat és még az indulás előtt elidőzöl azon a vonalon egy ideig. Fontolgatod, hogy merre is, és hogyan legyen tovább? Melyik lesz a legbiztosabb, esetleg a legkönnyebb, a legkevésbé fájdalmasabb út? Az is lehet, hogy elkezded halogatni az indulást, mert ezekre a kérdésekre még nem tudod a választ.  Az egód közben elkezdi gyártani a magyarázatokat arra, hogy miért is vagy Te, mégiscsak jó helyen, ott, ahol most vagy éppen, és kreálja a megerősítő gondolataidat, hogy egyáltalán nem kell lépned! Mert az egónak ez a dolga! Ezt tudnod kell, hogy ő mindig védeni fogja a berögzült dolgaidat.

Kérdés, hogy kire hallgatsz: az egódra vagy a Belső hangodra?

Az egódra, akinek a változás a halálos ellensége, aki mindig arra törekszik, hogy a komfortzónádat el ne hagyd, és aki folyamatosan ehhez gyártja benned a megerősítéseket.

Vagy inkább arra a Belső hangra, aki azt közvetíti feléd, ami a valódi Énedből jön. Ami a valódi utadra terel rá, még ha fájdalmas, szokatlan tapasztalások árán is. Bár azt előre nem tudhatod, hogy valóban fájdalmasak lesznek-e azok a tapasztalások, sőt, gyakran azt hiszed, hogy azok, aztán amikor benne vagy, akkor jössz rá, hogy ettől féltél annyira? Ez nem is olyan bonyolult! Egész jól alakul minden! Ez is csak a hozzáállásodon múlik.

Ne várj sokáig, ha már egyszer ráálltál a rajtvonaladra! A lépések is csodákat hoznak! Csak tedd meg az elsőt. Az első lépéstől kapsz egy magabiztosságot, aztán a többi már könnyedén megy! Persze, ha a hozzáállásod is könnyed! :)

Toastmasters Retorika Klub Debrecen - előadok :)

Megszokhattad már, hogy ebben a blogban igyekszem saját, személyes példákat is megosztani.

Íme, a mostani.

Egyik célom, hogy remek motivációs előadó legyek. Ahhoz viszont fejlesztenem kell az előadói készségemet. Igen ám, de hogyan?

Mivel meg volt a célom, beírtam a célfüzetembe, elláttam fotóval is, a vizualizáláshoz és határidőt is tűztem hozzá.  

Nálam ez jelenti a rajtvonalra állást. És innen már nincs visszaút!

Semmi mást nem teszek ezután, csak naponta 2-3-szor megmutatom az elmémnek, hogy mi a célom, beleélem magam az előadói helyzetbe egy rövid ideig, aztán elengedem és nyitottá teszem magamat lehetőségek fogadására. Rövid időn belül elkezdenek történni körülöttem a dolgok úgy, hogy a célom elérését segítsék.

Elkezdenek úgy alakulni a körülmények, folyamatosan előbukkannak olyan emberek, megkeresések, előtörnek belőlem olyan kreatív gondolatok, amelyek egyre inkább előrébb visznek a célom felé.

Konkrétan

2014. szeptemberében figyeltem fel arra, hogy szeretek emberekhez beszélni, mert öröm számomra, hogy látom a szemükben azt, hogy jó nekik hallgatni engem. Rövid időn belül felerősödött bennem az, hogy szívesen csinálnám ezt, és ez az erősödés hétről-hétre csak fokozódott, mígnem teljesen a hatalmába kerített. Tudtam, hogy ezzel nekem dolgom van. Ez a belső hang egyik kommunikációs formája. Mindig visszatérő gondolat, amitől nem tudsz szabadulni és érzed, hogy ez jóóóó!

2014. októberében részt vettem Szabó Péter 2 napos önismereti tréningjén, ahol a tréneri technikák elsajátítását akartam fejleszteni magamban. Pétert már korábban ismertem, de ez az esemény és a vele való beszélgetés volt az első mozaikkockám. Ő tréner és motivációs előadó! Ez tetszik nekem is ! :)

Elkezdtem motivációs előadásokat hallgatni (a youtube kiváló tér ehhez), és tudtam, hogy ezt csak profin lehet csinálni. Az érzés meg volt, őrült dinamikája volt bennem már csak a lehetőségnek is, hogy embereknek ilyen formában is át tudok adni magamból valamit, viszont a profi szinthez nemcsak képeznem kell magamat, de nagyon sokat kell gyakorolni is.

Aztán jöttek a meglépendő tudatos és „véletlenszerű” lépések (véletlenek pedig nincsenek).

Felvállaltam, hogy mit is akarok. Ahol csak lehetett felszólaltam a gyakorlás miatt.

• Megkérdeztem egy új ismerősömet, hogy a 2015. évi TEDx Nagyerdő őszi rendezvényén lehetek-e előadó? A válasz Igeeeen!
• Novemberben felkértek a Nyíregyházi Főiskolán, egy projektmenedzsmenttel kapcsolatos 20 peres előadásra.
• Decemberben önfejlesztésként részt vettem Szabó Péter Profielőadóképzésén.
• Decemberben indította be itt Debrecenben a Retorika Klub is az első programját, ahol rögtön jelentkeztem előadónak. Januártól fél éves tagsággal, minden csütörtökön itt fejlesztem magamat.
• Szintén előadásra kértek fel, (persze csak 10 percre) a BCC egyik karácsony előtti üzleti reggelijén.

És ez csak néhány példa a decemberi történések közül, amelyek a rajtvonalhoz állás után kerültek elém. Tudatosan használtam ki közülük azokat a lehetőségeket, amelyek számomra kedvezőek, vagy szimpatikusak voltak. 

Volt, amit én terveztem meg, például az önképzés, és volt, ami csak úgy jött, például az előadásra való felkérések. De döntenem mindig nekem kellett. Vállalom, vagy nem a tanulási és gyakorlási lehetőséget?

Azóta is lépegetek, a lépéseim pedig most még leginkább az önfejlesztésből és a gyakorlási lehetőségek kihasználásának tárházából áll, amiből azt használom, amelyikben jól érzem magamat, és amelyik közelebb visz a célom eléréséhez. Érzem, látom, tapasztalom, hogy haladok.

De! 

Ha nem indulok el a rajtvonalról, akkor nem kezdődik meg a fejlődésem sem. Akkor nem kapok a saját lépésemtől és merészségemtől egy lendületet, egy magabiztosságot, és még most is ott toporgok a célommal a fejemben, ami egyszer csak elkezd halványulni, majd lassan eltűnik.  

Ne engedd, hogy az egód korlátozzon! Légy erősebb tőle, és Lépj! Azért, hogy Élj!