Sodródás

Azt gondolom, hogy évek múlva remek példa lesz ez azok számára, akik majd ebben a cipőben járnak, amiben most én. 

Elindultam egy úton, ami az önfejlesztésem alatt szépen kivilágosodott  előttem. Magabiztosan, határozottan indultam. Láttam magamat coachként, ahogy embereket támogatok. Láttam magamat emberként, ahogy másoknak erőt adok, ahogyan másokat motiválok. Láttam magamat trénerként, ahogyan mindezt csoport előtt teszem, mert sok emberhez akartam rövid idő alatt eljutni. 

Megterveztem az utamat. Álomnaplót, célfüzetet, üzleti- és marketingtervet készítettem, költségvetést állítottam össze, kockázatelemzés és minden, ami egy projekt indításához szükséges, majd elindultam. Coachképzést végeztem, lakást béreltem, teljesen új kapcsolatokat építettem egy számomra ismeretlen városban, közben a meglévő itthoni kapcsolataimon dolgoztam, hogy elfogadják a döntésemet, intenzíven képeztem, fejlesztettem magamat, reklám, marketing stb. Minden remekül működött. Új kapcsolatok, új közösségek, tréningmegbízásaim remekül alakultak egészen januárig. 

Most minden megállt. Újra elbizonytalanodtam. Mi van már megint? Mi nem jó? Hiszen szabadon létezek és amit kitalálok, azt megcsinálhatom. Senki nem korlátoz! Senki nem mondja, hogy azt nem csinálhatom! Minden csak rajtam múlik. Akkor most mi van? Miért van már az egy hónapja, hogy még sem jó így az egész?  Miért álltam le és miért nem megyek a dolgaim után?

Keresgélek, lépegetek, megtorpanok. Várok. Kérem a jeleket, és semmi. Vagyis jönnek, de egyik sem lelkesít. Mi történik bennem? És meddig fog tartani? Kérdések és nincsenek válaszok. Még nincsenek. 

Tavaly nyáron már volt egy ilyen hullámom, amikor néhány hét ugyanilyen furcsa érzés után hagytam magamat sodródni, és elkezdett minden remekül alakulni. De hasonlóan éreztem magamat a weboldal elkészítésénél, amikor a maximalizmusom miatt halogattam, és nem értettem, miért nem indítom, pedig a marketing szempontjából nagy szükség volt rá. Azt is megértettem. 

Az élet áramlik. Gyakran sodor mindannyiunkat. Kit erre, kit arra. Bár a hajónkat mi irányítjuk, de van, amikor engedni kell a sodrásnak, és csak annyit tudunk tenni, hogy a haladási irányt nem tévesztjük szem elől. Felesleges erőlködni, felesleges erőn felül megmutatni, hogy "ha én ezt elterveztem, akkor az úgy lesz, mert én vagyok a hajóm kapitánya!" 

Amikor belesodródunk egy áramlásba, akkor csak gyönyörködjünk a tájban és élvezzük a sodrás örömét. Mást nem tehetünk. 

Érdekes. Éppen most tudatosul bennem újra mindez, ahogyan írok róla. Pedig már tapasztaltam.

Kezd elmúlni a frusztráció bennem, hogy nem tudom a választ arra, hogy mi van már megint velem. Mindennek oka van, és hiszem, hogy ezt is meg fogom utólag tudni és érteni. Csak most még nem áll minden a rendelkezésemre ahhoz, hogy tudjam és értsem. Bár ez csak az egómnak kell. Egyébként nem lenne fontos tudni és érteni, elég lenne csak érezni és élvezni. De az EGÓ az nagy ÚR! 

A megszelídítése nálam folyamatban van :)

Abbahagyni!

„Hagyd abba az életben bárminek a keresését. De főleg a boldogságét. Hagyd abba a bőség keresését, az anyagi javak hajhászásét. Hagyd abban a válaszok, a titkok, a megváltó technikák és legbiztosabb módszerek keresését. Kezd el „csinálni”. Kezd el élni az életedet. Kezdj el valóban arra figyelni, amit meg szeretnél valósítani, és elkezd általad „Csinálódni”. Megtörténik általad. Magától történik meg minden. Magától. Vagyis tőled.” – Csattos Ilona

Érdekes szakaszához értem az önfejlesztésnek. Elkezdtem 4 éve. Habzsoltam az információkat, mert folyamatosan újabbnál, újabb dolgokkal találkoztam. 44 éves koromig nem tudtam, hogy létezik „tudatos” gondolkodás. Vagyis azt hittem, hogy az ésszerűnek mondott, racionális, következetes gondolkodás a tudatos gondolkodás.  Most pedig tudom, hogy egyáltalán nem az. Sőt, a racionalitástól mérföldekre messze van az a terület, amire a jelenlegi ismereteim szerint az mondható, hogy „tudatos”. 

4 éves öntanításom alapján én azt mondom, hogy a tudatosság egyfajta speciális szellemi üzemmód, amit mindenki a saját tapasztalatai alapján szerez meg, és a saját tempójában él meg. Ez mindenkire vonatkozik. Rád is. Az élet maga hozza a tapasztalataidat, ami kellemes vagy kellemetlen, esetleg kényszerítő, de e szerint a tapasztalat szerint lehetőséged van elkezdeni másként gondolkodni. Itt kezdődik a tudatosság, amikor felismered azt, ami más irányba fordít, és tudatosan elkezdesz arra a „más”-ra figyelni. A másként gondolkodáshoz azonban időre van szükség. Nem megy egyik napról a másikra, mert túl sok cucc van a hátizsákunkban, amit eddigi életünk során összeszedtünk, és viszünk, cipelünk a hátunkon.

Ha egyik napról a másikra le tudnánk tenni a hátizsákunkat, az nagyszerű is lehetne. De én mégis azt mondom, hogy igazán értéke annak a folyamatnak van, amikor megtanítod magadat a hátizsákod letevésére. Ez az igazi tapasztalás. Amikor felvállalod és elindítod magadat azon az úton, amelyiket egyáltalán nem ismersz, amit nem tudsz, hogy hová vezet, csak mégy rajta, mert valami erő azt súgja, hogy menned kell. Tapasztalnod kell. Érezned kell… Nem tudod, hogy mi az. Nem tudod, hogy miért arra mégy. Nem tudod, hogy jó lesz vagy fájni fog. Nem tudod, hogy kivel találkozol és kit kell elengedned. Csak húz, vagy tol valami nagy erő, és nem tudsz tőle szabadulni. A tempó rajtad múlik. De ha egyszer megérinti ez a terület a racionális létezésedet, nem tudsz tőle szabadulni. Újra és újra felbukkan egészen addig, amíg meg nem találod a csíráját.

Én is erre tévedtem és elkezdtem keresni a „csírát”. Már 4 éve. Most már tudom, hogy ez a „csíraelérés” még tartogat számomra sok-sok tapasztalást, sok-sok évet és sok-sok izgalmas útelágazást. Rajtam múlik, hogy hogyan fogadom ezt, mert azt már megtanultam, hogy ahogyan én gondolom, úgy teremtek, úgy „csinálódik” körülöttem minden.

Egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy feladjam a "csírakeresést", mert élni kellene már igazán az életet, keresgélés nélkül, csak úgy és csak azért, mert JÓÓÓÓ!

Készítsd el saját SWOT analízisedet!

A SWOT analízis az egyik legnépszerűbb tervezési eszköz, amit leginkább az üzleti, gazdasági és projekttervezési területeken használnak, de remekül használható az élet bármelyik területén. Évek óta alkalmazom a munkám során, de ma már a magánéletben is egyre többször előveszem ezt a módszert, mert egyszerű a használata, és rengeteg olyan információ összegyűjtésére alkalmas, ami a tervezés folyamatában rendkívül hasznos.

A saját magad SWOT analízisében tulajdonképpen összegyűjtöd az erősségeidet, gyengeségeidet, lehetőségeidet és veszélyeidet, majd ezeket az információkat használod fel a céljaid eléréséhez. ( A SWOT szó, ezek angol szavainak a kezdőbetűiből tevődik össze.)

Amikor időt szánsz a SWOT analízis elkészítésére, és górcső alá veszed az első két szempontot, ami a belső önmagad elemzése, az agyad rövid idő alatt átáll arra, hogy továbbgondolja az erősségekből adódó lehetőségeidet és a gyengeségeidből eredő veszélyeidet. A belső elemzésed után a lehetőségek és a veszélyek már a külső körülmények elemzéséhez tartoznak. Megnyílik a lehetőségek kapuja előtted, amire alapozni tudod a terveidet, ugyanakkor a veszélyek átgondolása felkészít az esetleges problémákra, kockázatokra, így egy sokoldalú, stabil terv lesz a kezedben, mire végzel vele.

Ha elegendő időt adsz magadnak ehhez a feladathoz, a tudatalattid is megmozdul, és mint az elmetérképnél, egymáshoz viszonyulva beindulnak a kreatív gondolataid is. Olyan tervezési szempontok is előtérbe kerülnek, amikre eddig nem is gondoltál, csak fókuszálni kell a feladatra. Ez a feladat pedig nem más, mint hogy gondold végig, és kezd el összeírni a SWOT négy szempontja szerint megadott területeket magadra vonatkoztatva.

Gyakorlati tippek

• Jelöld meg, melyik életterületedben akarsz változtatni, és ahhoz igazítsd a SWOT rublikák tartalmát. Ha a munkádat érinti a tervezett fejlesztésed, akkor a munka területére jellemző erősségek-gyengeségek kerüljenek összeírásra. Ha a párkapcsolatodban van alakítani való, akkor az ahhoz kapcsolódó képességeidet vagy hiányosságaidat vedd számba. De elkészítheted az egészségedre, a társas kapcsolataidra, a személyes fejlődésedre (stb.) vagy bármilyen, számodra fontos területre vonatkozóan. Egyszerre túl nagy falat lenne minden területtel foglalkozni, és a nagy általánosságokba elveszne a módszer értéke, nehezen érnél célba.
• Egy papírlapot ossz négy részre, és töltsd ki saját magadról a négy rublikát úgy, hogy mindent írj le, ami csak eszedbe jut. Ne kapkodd el, adj időt magadnak, mert lehet, hogy egy-két nap múlva jut majd eszedbe néhány szempont. Azokat is írd hozzá!

Egy példa a munkához kapcsolódóan, néhány tippel, ami bekerülhet a rubrikákba

Erősség: jó a megfigyelő képességed, könnyen alakítasz online kapcsolatokat, gyorsan eligazodsz az online felületeken, jól beszélsz nyelveket, könnyen tájékozódsz a digitális világban, pontos és precíz a munkavégzésed, magas szintű a terhelhetőséged, magas szintű a kreatív gondolkodásod, remek a kézügyességed, nyitott vagy az új dolgokra, mersz változtatni stb.

Gyengeség: állandóan elkésel mindenhonnan, elfelejtesz dolgokat, nem szereted a hosszú utazásokat, türelmetlen vagy, nem jó a kommunikációs képességed, nem szereted a személyes kapcsolatokat, utálsz hivatalos ügyben személyesen és telefonon intézkedni stb.

Lehetőség: (a fentiekből adódóan) otthon végezhető kreatív alkotómunka létrehozása saját magad számára, interneten történő pénzkeresés, saját weboldal üzemeltetése, a sokoldalú online kapcsolattal könnyen tudod a magad szolgáltatásait menedzselni, nyelvtudásod miatt nemzetközi szinten is tudsz érvényesülni, amivel sokkal nagyobb sikert érhetsz el, megrendelésekre is tudod teljesíteni a kreatív termékeidet, mert magas szintű a terhelhetőséged stb.

Veszély: lecsökkennek a személyes kapcsolataid, egy idő után zárkózottá és magányossá válhatsz, magadra leszel utalva sok területen, ha megbetegszel, nem tudod teljesíteni a feladatokat, ami pénzkieséssel járhat stb.

Persze egy kockázatelemzéssel a felmerülő veszélyek kezelésére is fel lehet készülni, de az már egy másik módszer. Most maradok a SWOT analízisnél.

Azt tapasztalom, hogy sokan nem tudják megfogalmazni még azt sem maguknak, hogy milyen erősségeik és gyengeségeik vannak, mert valljuk be, hogy nem szoktuk ezt írásban elemezgetni. Pedig kellene. Gondold végig, milyen képességeid vannak, amelyekben jó vagy. Mi az, amit szívesen teszel, amit önfeledten szeretsz csinálni és ezek alapján már meg tudod fogalmazni, hogy mi az erősséged. Ha elindulnak a gondolataid, akkor már jön a többi is. 

Csak csináld! Alapozd meg a terveidet!

Rajtvonal

Kitűzted már a célodat? 

Akkor ez azt jelenti, hogy ráléptél a rajtvonalra. Bár a rajtvonalon túl, gyakran már az első lépés után többfelé is elágazhat az utad. Ez elbizonytalaníthat és még az indulás előtt elidőzöl azon a vonalon egy ideig. Fontolgatod, hogy merre is, és hogyan legyen tovább? Melyik lesz a legbiztosabb, esetleg a legkönnyebb, a legkevésbé fájdalmasabb út? Az is lehet, hogy elkezded halogatni az indulást, mert ezekre a kérdésekre még nem tudod a választ.  Az egód közben elkezdi gyártani a magyarázatokat arra, hogy miért is vagy Te, mégiscsak jó helyen, ott, ahol most vagy éppen, és kreálja a megerősítő gondolataidat, hogy egyáltalán nem kell lépned! Mert az egónak ez a dolga! Ezt tudnod kell, hogy ő mindig védeni fogja a berögzült dolgaidat.

Kérdés, hogy kire hallgatsz: az egódra vagy a Belső hangodra?

Az egódra, akinek a változás a halálos ellensége, aki mindig arra törekszik, hogy a komfortzónádat el ne hagyd, és aki folyamatosan ehhez gyártja benned a megerősítéseket.

Vagy inkább arra a Belső hangra, aki azt közvetíti feléd, ami a valódi Énedből jön. Ami a valódi utadra terel rá, még ha fájdalmas, szokatlan tapasztalások árán is. Bár azt előre nem tudhatod, hogy valóban fájdalmasak lesznek-e azok a tapasztalások, sőt, gyakran azt hiszed, hogy azok, aztán amikor benne vagy, akkor jössz rá, hogy ettől féltél annyira? Ez nem is olyan bonyolult! Egész jól alakul minden! Ez is csak a hozzáállásodon múlik.

Ne várj sokáig, ha már egyszer ráálltál a rajtvonaladra! A lépések is csodákat hoznak! Csak tedd meg az elsőt. Az első lépéstől kapsz egy magabiztosságot, aztán a többi már könnyedén megy! Persze, ha a hozzáállásod is könnyed! :)

Toastmasters Retorika Klub Debrecen - előadok :)

Megszokhattad már, hogy ebben a blogban igyekszem saját, személyes példákat is megosztani.

Íme, a mostani.

Egyik célom, hogy remek motivációs előadó legyek. Ahhoz viszont fejlesztenem kell az előadói készségemet. Igen ám, de hogyan?

Mivel meg volt a célom, beírtam a célfüzetembe, elláttam fotóval is, a vizualizáláshoz és határidőt is tűztem hozzá.  

Nálam ez jelenti a rajtvonalra állást. És innen már nincs visszaút!

Semmi mást nem teszek ezután, csak naponta 2-3-szor megmutatom az elmémnek, hogy mi a célom, beleélem magam az előadói helyzetbe egy rövid ideig, aztán elengedem és nyitottá teszem magamat lehetőségek fogadására. Rövid időn belül elkezdenek történni körülöttem a dolgok úgy, hogy a célom elérését segítsék.

Elkezdenek úgy alakulni a körülmények, folyamatosan előbukkannak olyan emberek, megkeresések, előtörnek belőlem olyan kreatív gondolatok, amelyek egyre inkább előrébb visznek a célom felé.

Konkrétan

2014. szeptemberében figyeltem fel arra, hogy szeretek emberekhez beszélni, mert öröm számomra, hogy látom a szemükben azt, hogy jó nekik hallgatni engem. Rövid időn belül felerősödött bennem az, hogy szívesen csinálnám ezt, és ez az erősödés hétről-hétre csak fokozódott, mígnem teljesen a hatalmába kerített. Tudtam, hogy ezzel nekem dolgom van. Ez a belső hang egyik kommunikációs formája. Mindig visszatérő gondolat, amitől nem tudsz szabadulni és érzed, hogy ez jóóóó!

2014. októberében részt vettem Szabó Péter 2 napos önismereti tréningjén, ahol a tréneri technikák elsajátítását akartam fejleszteni magamban. Pétert már korábban ismertem, de ez az esemény és a vele való beszélgetés volt az első mozaikkockám. Ő tréner és motivációs előadó! Ez tetszik nekem is ! :)

Elkezdtem motivációs előadásokat hallgatni (a youtube kiváló tér ehhez), és tudtam, hogy ezt csak profin lehet csinálni. Az érzés meg volt, őrült dinamikája volt bennem már csak a lehetőségnek is, hogy embereknek ilyen formában is át tudok adni magamból valamit, viszont a profi szinthez nemcsak képeznem kell magamat, de nagyon sokat kell gyakorolni is.

Aztán jöttek a meglépendő tudatos és „véletlenszerű” lépések (véletlenek pedig nincsenek).

Felvállaltam, hogy mit is akarok. Ahol csak lehetett felszólaltam a gyakorlás miatt.

• Megkérdeztem egy új ismerősömet, hogy a 2015. évi TEDx Nagyerdő őszi rendezvényén lehetek-e előadó? A válasz Igeeeen!
• Novemberben felkértek a Nyíregyházi Főiskolán, egy projektmenedzsmenttel kapcsolatos 20 peres előadásra.
• Decemberben önfejlesztésként részt vettem Szabó Péter Profielőadóképzésén.
• Decemberben indította be itt Debrecenben a Retorika Klub is az első programját, ahol rögtön jelentkeztem előadónak. Januártól fél éves tagsággal, minden csütörtökön itt fejlesztem magamat.
• Szintén előadásra kértek fel, (persze csak 10 percre) a BCC egyik karácsony előtti üzleti reggelijén.

És ez csak néhány példa a decemberi történések közül, amelyek a rajtvonalhoz állás után kerültek elém. Tudatosan használtam ki közülük azokat a lehetőségeket, amelyek számomra kedvezőek, vagy szimpatikusak voltak. 

Volt, amit én terveztem meg, például az önképzés, és volt, ami csak úgy jött, például az előadásra való felkérések. De döntenem mindig nekem kellett. Vállalom, vagy nem a tanulási és gyakorlási lehetőséget?

Azóta is lépegetek, a lépéseim pedig most még leginkább az önfejlesztésből és a gyakorlási lehetőségek kihasználásának tárházából áll, amiből azt használom, amelyikben jól érzem magamat, és amelyik közelebb visz a célom eléréséhez. Érzem, látom, tapasztalom, hogy haladok.

De! 

Ha nem indulok el a rajtvonalról, akkor nem kezdődik meg a fejlődésem sem. Akkor nem kapok a saját lépésemtől és merészségemtől egy lendületet, egy magabiztosságot, és még most is ott toporgok a célommal a fejemben, ami egyszer csak elkezd halványulni, majd lassan eltűnik.  

Ne engedd, hogy az egód korlátozzon! Légy erősebb tőle, és Lépj! Azért, hogy Élj! 

Ha dolgod van vele, akkor visszatér

Nekem Jó! poszt folytatásaként egy példát mutatok most neked. Figyeld meg, hogy a saját élethelyzeteidben, ha így visszagondolsz, találsz-e ehhez hasonló esetet, mert sokszor már a megtörténtek után rakjuk össze az esemény darabkáit. Ha megfigyeled azokat a darabkákat, betudod azonosítani, hogy valóban azért történtek úgy a dolgok, hogy az Neked jó legyen!

Íme, az egyik esetem

2013. őszén befejeződött a coachképzésem, és a debreceni létem arra motivált, hogy aktív legyek ezen a területen. Úgy gondoltam, hogy mivel 11 fő végzett coach került ki a képzésből, akikkel egészen jó kapcsolatot alakítottunk ki, ezt a csapatot jó lenne megtartani és hosszú távon aktívvá tenni. Kezdeményeztem, hogy alakítsunk egy coach klubbot, tervezzünk valami nagyot itt Debrecenben, szervezzünk programokat, rendezvényeket, konferenciákat stb. lendítsük fel a város coach-os lehetőségeit :)

Találtam egy remek kávézót a belvárosban, rendszeresen összehívtam a csapatot, foglaltam a helyet, küldtem a meghívókat, készítettem az emlékeztetőket és továbbítottam mindenkinek, hogy mind a 11 fő tudjon arról, hogy mi történik a kezdődő klubbon belül.  Kezdetben 6-7 fő aktív volt. Tervezni kezdtünk, szinte már nevet is adtunk magunknak, de valami miatt ez a munka kezdett elhalványulni. Májusra már csak ketten találkozgattunk, Csabi és én, aztán eltűnt a csapat. Én pedig elengedtem, mert tudatában voltam már akkor is, hogy oka van ennek az elhalványulásnak.

Bár bennem folyamatosan bennem volt, hogy valamit alkotni kellene itt a városban, de beláttam, hogy vidékről idecsöppenve, szinte alig van helyismeretem, a városon belüli  kapcsolataimat is meg tudom egy kezemen számolni, mit is akarok én még ebben a nagy városban!

Elengedtem ezt a munkálkodást, de a képzeletemmel és a gondolataimmal már elindítottam valamit, ami járta a maga útját (valahol a nagy Univerzumban). Akkor még én sem tudtam, hogy hogyan is alakul ez majd tovább. Egyáltalán alakul-e ez majd valamerre? Most azonban már tudom, hogy IGEEEEN! Mert alakult! 

2014. augusztus elején egy ismeretlen nő hívott fel, aki maga is coach, a Debreceni Egyetem egyik docense, és szeretné Debrecen városában népszerűsíteni a coachingot. Ehhez szeretne összehívni minél több szakembert erről a területről, és beszélgessünk, hogy mit is lehetne tenni ezzel kapcsolatosan. Kérte, hogy szóljak én is minél több coachnak és szervezzünk meg egy találkozót.

Nagy lelkesedéssel elindult egy nagycsoportos munka (19 fő). Minden héten találkoztunk és az egymás megismerésétől, a közös munkánk tervezéséig novemberre összeraktunk egy alapító okiratot, és 9 fővel megalakítottuk a Debreceni Coach Club-ot, azaz a DCC-t. Komoly terveink vannak, aminek részleteiről hamarosan Te is kapsz majd infót, mert az utamhoz ez is tartozik. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a DCC elnökének engem választottak meg. Vajon hogyan és miért történt ez így? Én vagyok az egyetlen nem debreceni és én vagyok az elnöke egy városi klubnak. Elgondolkodtató, de számomra nagyon jó! :)

Tudom, hogy ezek nem véletlen dolgok. Tavasszal még nem találkoztam azokkal az emberekkel, akikkel ilyet lehetett volna létrehozni és hosszútávon működtetni. Valami működött a háttérbe, mondhatnám úgy is, hogy a MATRIX-ban, ami mozgatta a szálakat és reagált az általam elindított vágyaimra.

Érdekes folyamat, de itt és most ez csak egy példa, hogy megmutassam Neked, hogy miért nem kell stresszelni amiatt, ha valami nem sikerül első nekifutásra. Ha az utadon vagy, akkor előbb-utóbb fog sikerülni, ha nem, akkor elúszik úgy, hogy vissza sem tér többé. Ezek a történések azt is jelzik, hogy mivel van dolgod és mivel nincs.

Nézz magadba! Van-e olyan, amit nagyon akartál, tettél érte sokat, kitartóan, keményen, és mégsem alakult úgy, ahogyan azt Te szeretted volna? Van-e olyan, amit így vagy úgy, de muszáj volt elengedni, mert a körülmények folyamatosan ellene dolgoztak? Na, ezek azok a jelzések, amelyek utat mutatnak. Engedd el, amit el kell engedni, és majd egy másik formában visszatér, ha készen áll minden ahhoz, hogy az tényleg Téged szolgáljon. Ha pedig nem, akkor nincs többé dolgod vele. Ez így könnyebbé teszi a Te életedet is. 

Proaktív munkateremtés

"Soha nem vagy túl öreg ahhoz, hogy kitűzz egy másik célt, vagy álmodj egy új álmot." 

                                                                              C.S Lewis

Néhány éve értettem meg, hogy az igazi lényege a munkának az, amikor eljutunk arra a szintre, hogy proaktív munkateremtővé válunk. Mert a proaktív ember nem „állást” keres, hanem önmagát.

Mit is jelent ez?

Meg kell fordítani ez eddigi szemlélet munkakeresési módszereit, ami eddig az volt: hogy szétnézek a munkaerőpiacon, az álláshirdetések között, aztán megpályázom azokat az állásokat, amelyekhez végzettségem van, jobb esetben, amelyekhez értek, vagy érdekelnek.

A fordított rendszer szerint azonban mielőtt munkát kezdenél el keresni, előbb saját magadat kell elkezdeni megkeresni és megtalálni. Amit magadban találsz, azt kell összekapcsolnod a saját magad és a világ számára valóban hasznos értékekkel. Ha ezt a hármast megtalálod, akkor biztos lehetsz abban, hogy számodra megfelelő döntést hozol a munka területén, amiben valóban sikeres leszel.

„A proaktív munkakeresés soha nem a múltból, hanem mindig a jelenből és az elképzelt jövőből táplálkozik.” írja Herman Judit – A magad útján c. könyvében. Ebben a folyamatban egyáltalán nem azon van a hangsúly, hogy milyen végzettségeid és munkatapasztalatod van. Ezek másodlagos dolgok. Természetesen sokkal nagyobb aktivitást igénylő feladat ez a fajta munkakeresés, mint szétküldeni sok száz helyre és felületre az előre legyártott sablon önéletrajzot és motivációs levelet, majd várni az esetleges eredményt. Aztán bosszankodni, hogy még csak válasz e-mailre sem méltatnak.

A proaktivitásnak hatványozott az eredménye, mert egyrészt sikeres szokások alakulnak ki benned, ráadásul remekül érzed majd magadat a bőrödben. Ha önmagad ismeretében hozol meg karrierdöntéseket, a lejárt munkaidő után nem abban fogsz pihenést találni, hogy ülsz a tv előtt kiüresedett fejjel sok-sok esti órát elpazarolva az idődből, vagy alig várod a pénteket, hogy vége legyen a hétnek, és már vasárnap délután lehangolódsz a „Jajjj, holnap már megint hétfő van!” szindrómától. :(

Proaktívan élvezetes lesz az a munka, amiben jól érzed magadat, és legszívesebben éjjel nappal azt csinálnád, mert feltölt, és nem fáradsz el benne soha.

El tudsz képzelni egy ilyen karriert számodra? El tudod képzelni, hogy proaktívan teremtsd meg a számodra legideálisabb munkát?  El tudod képzelni, hogy azon a területen érd el a legnagyobb sikereket, amit szívvel-lélekkel csinálsz, mert lételemeddé válik maga a munka?

Ilyen munkát csak akkor találsz magad számára, ha tisztában vagy magaddal és az elképzeléseiddel. Ha van jövőképed, tudod, hogy merre akarod irányítani az életedet és miért. Nincs korhatár. Lehetsz huszon éves és lehetsz negyvenen túl is. Amikor elkezded, és tudatosan beépíted magadba ezt a szemléletet, hamarosan elkezdődik az új munkaterületű életed. 

Ezt a folyamatot végigcsinálhatod több módszerrel is:

• Egyedül, saját magadat fejlesztve könyvekből, online cikkekből, előadásokból. Én is így csináltam, néhány év kellett hozzá negyvenen túl is.
• Egyedül, követve a blogomat, ahol rendszeresen posztolok bejegyzéseket, gyakorlatias és hasznos tippeket a proaktivitás kialakításához, ahogyan én csináltam.
• Részt veszel egy tréningen, ahol egy nap alatt megkapod az összes információt, és rajtad múlik, hogy milyen tempóban kezded el használni.
• Keresel egy szakembert, aki támogat téged ebben, és végig visz egy személyre szóló karriertervezésen.

Gondold át! 

Érdekel-e ez az új munkateremtés, ha igen, melyik formában lenne a leghasznosabb számodra, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni!

Nekem jó!

"Ember tervez, Isten végez." 

Megértettem már, hogy miért mondják ezt az emberek. 

Sokféle dolgot tervezek magamnak, néha még el is bizonytalanodtam, hogy ennyi mindent hogyan fogok megvalósítani. És hogyan? 

Bár azt tudom, hogy a hogyan?-on felesleges agyalni, mert az majd jön, és ez az a pont, amikor elkezd a mondás igaz lenni. Mert én tervezek, azaz megálmodom azt, amit el akarok érni, rendszeresen körbeburkolom a magam kis rituáléjával, a teremtéshez szükséges "szeretet, hála, köszönöm" gondolati és érzelmi energiáimmal, és ezzel elindul minden a maga útján. 

Megterveztem, de hogy hogyan és mikor fog megvalósulni az "Istentől" azaz az Univerzumtól függ (Én nem Istennek hívom az, amiben hiszek!)

Akármi is történik, mindig minden azért van, hogy az nekem jó legyen! 

Ez egy kulcs mondata lett a tudatos életemnek. Tudom, ha valami nem úgy jön össze, ahogyan elterveztem, annak okai vannak.

Számomra a legfontosabbak:

• Türelmetlen voltam és nem hagytam teret az érzéseimnek, így elhamarkodottan indultam el az egyik lehetséges úton.
• Nem az az út, vezet a célom felé, amelyiket a szabad döntésemmel kiválasztottam a lehetőségek közül.
• Nem a megfelelő emberrel vagy emberekkel kerültem kapcsolatba.
• Nem vagyok még elég felkészült hozzá, hogy sikeresen megvalósuljon, még tapasztalnom, fejlődnöm kell, mert csak így fogja tudni megadni a legteljesebb örömérzést, ha elérem. 

Ha valami nem a kedvedre való módon, és nem a kedvere való gyorsasággal történik, és ezeknek a fenti pontoknak a tudatában elfogadod azt, hogy minden érted történik úgy ahogy, akkor egy nyugodt, békés érzés kerít hatalmába. Nem billent ki a hitedből semmi sem, sőt, nem is történik veled semmi olyan, ami zavart keltene benned.

A következő posztban egy konkrét példát írok le erre, ami most történik velem.

A "MIÉRT?"

,,A két legfontosabb nap az életedben amikor megszületsz, és amikor rájössz, hogy miért."

Mark Twain

Az vagy, akiknek gondolod magadat!

A múltbéli rossz tapasztalatainkból származó gondolataink miatt gyakran, de mondhatom azt is, hogy nagyon sokszor torzképet alakítunk ki magunkról. Aztán ez a torzkép szépen vagy csúnyán elkezdi irányítani az életünket. Mi pedig hagyjuk.

Telnek az éveink, éljük a megszokott hétköznapokat, és érezzük, hogy valami nem az igazi. Aztán ez az érzés egyre fokozódik, egyre rosszabb és rosszabb lesz. Nem tudjuk, hogy mi ez. Nem tudjuk, hogy miért és honnan jön, csak van. Rátelepszik a hangulatunkra, a kapcsolatainkra, a körülöttünk lévő helyzetekre, az egészségünkre, és csak fokozódik, halmozódik napról-napra, hónapról-hónapra, évről évre …

Ez a folyamat mindaddig jelen van, amíg nem jön egy gondolat, hogy MIÉRT? Aztán ez az egyszerű kérdés elkezd erősödni, mindig vissza-visszatér, és elkezd erősödni vele az a vágy is, hogy választ kapjunk a kérdésre. Na, ez az a pont, amikor elkezdődik a VALAMI!

Valami, ami elindít egy új szakaszt az életedben. Valami, ami meggyújtja a gyújtózsinórod végét. Valami, ami arra késztet, hogy felállj a nézőteredről és lemenj végre a pályára a saját életedet játszani.  

Ez persze egy időigényes hosszú folyamat. 100 kérdezőből 90 emberben nem erősödik fel annyira ez a MIÉRT?, hogy tegyen is érte, így ők élnek úgy, ahogyan eddig. 10 ember viszont elindul a választ keresve, de csak 2 megy végig az úton olyan magabiztosan és kitartóan, hogy meg is kapja a válaszát a MIÉRT-jére.

Négy éve kezdtem el a saját MIÉRT-emre választ keresni. Izgalmas út volt, és még az most is, mert folyamatosan jönnek elő az új MIÉRT-ek. Igazi hullámvasútas. Voltam mentálisan, érzelmileg, anyagilag fent is lent is. Kaptam hideget-meleget. Pörögtem ezerrel, aztán visszazuhantam, mert magam sem tudtam, hogy: „Most akkor mi vaaaan?” Senki nem fogta a kezemet, senki nem mutatott meg semmit, magam tapasztaltam és fedeztem fel mindent újra magam körül.

Ha már benned is megszületett a MIÉRT?, és motivál, hogy választ kapj a kérdésedre, akkor engedd meg, hogy átadjam a tapasztalataimat. Talán így lerövidülhet a Te folyamatod, és hamarabb kezdheted el élni a laza, boldog és sikeres életet.

LABIRINTUS menüpontban olvashatod ehhez kapcsolódó posztjaimat.

Olvass, kérdezz, írj! 

2015 - BÚÉK

Újév, új célok, új fogadalmak.

Milyen a jelenlegi szokásrendszered? Benne vannak még az újévi: „Elsejétől megfogadom!” és a hasonló tartalmú mondataid? Ha visszagondolsz az előző évekre, megtudod számolni, hogy mennyi fogadalmadat tudtad betartani és végig csinálni?

Én szinte egyet sem! Elkezdtem és abbahagytam. Úgy éreztem, hogy akkora energiám van most ezen a napon, hogy holnaptól egy új kezdettel mindent megcsinálok! Majd meglátja mindenki, hogy nekem sikerül! Mert én képes vagyok rá!!! Aztán mégsem.

Amelyekkel elértem a várt eredményt, azok közül egyiket sem január elsején fogadtam meg.

Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem fontos az év első, vagy bármelyik napjához kötni azt, amit teljesíteni akarok. Ez is csak egy társadalmi szokásrendszer, aminek meg akar felelni az, aki követi ezt az újévi fogadalmas mizériát. Pedig felesleges! Csak egy jó adag negatív energiát adunk a tudatalattinknak azzal, ha feladjuk, és még mélyebben rögzül, hogy: "Na, ezt sem tudom végigcsinálni."

Mi lenne, ha most azt fogadnád meg, hogy mostantól semmit nem fogadok! Egyszerűen csak úgy élem és alakítom az életemet, ahogyan jó nekem. De mondhatod azt is, ha ragaszkodsz a fogadalmakhoz, hogy mostantól jóérzéssel élek minden nap!

Ezt viszont bármikor elkezdheted, mert a döntés az életed felett mindig a Te kezedben van. 2015. január 1-én is és akármelyik nap, akármelyik pillanatában.

A világon ez a legjobb "fogadalom"! :)

2015-ben a döntéseid könnyítéséhez adok az írásaimon keresztül pozitív megerősítéseket.

Éljünk együtt jókedvűen 2015-ben is!

BÚÉK!

Visszatekintve a 2014. évem jó dolgaira - címszavakban

• önfejlesztés újabb lépcsőfokai
• Esszencia szeminárium – alapkurzus
• coachokodás-trénerkedés - sok-sok munka :) 
• kreatív klubvezetés
• jógázás – meditálás - kundalíni jóga Mónikával
• NIA Technik tánc - Henivel
• Debreceni Coach Club létrehozása – alapító tag
• Képviselő-testületi tag a falumban (5 évre újraválasztva)
• az utolsó településfejlesztési (kékedi) projektem lezárása
• 12 fejlesztőkönyv elolvasása, önképzések
• új weboldalam létrehozása
• személyes marketingem elindítása
• debreceni lakásbérlés és rendszeres itt tartózkodás
• új kapcsolatalakítások
• sok-sok aktív program a munkatársaimmal
• fogászati beavatkozások kezdete
• wellnes és szaunabérlet
• fotózás profi fotóssal
• pénzügyi intelligenciám tudatos fejlődése
• tartalékszámla nyitása 
• tartozásaim 30%-ának visszafizetése
• 25. házassági évforduló
• első közös nyaralás - tengerparton J
• vízitúrázások, utazások
• ruhatárbővítések
• pandamaci - új süti
• kártyajóslás - tényleg úgy lett 
• 2 új kiscica – már srácok!
• sok-sok ÉNIDŐ!

Köszönöm 2014! 

Az új kezdet!

Örömmel tudatom Veled, kedves blogolvasó, hogy: 

VÉGRE MEGTALÁLTAM!

Négy éves keresgélés és belső önismereti kutatómunka után elérkeztem arra a pontra, hogy tudom, mert érzem, hogy mi az ÉLETFELADATOM! 

"Embereknek segíteni saját élettapasztalataim és megszerzett tudásom átadásával könnyebben, boldogabban és sikeresebben élni az életüket." 

Annyira megerősödött bennem ez a feladat, hogy a 2015. évtől ezt helyezem a fókuszba. Ezt látom magam előtt, erre építem jövőbeni terveimet, e köré szervezem a tennivalóimat és ekként élem tovább az életemet. Vagyis, élem úgy, mint eddig, de a tudatosság mára már 100%-osan jelen van minden pillanatomban, mert igazi "boldogság és siker" jár vele egy cipőben. Erre is megtanítottam magamat, úgy, mint annyi minden másra, amit soha, senki nem tanított meg nekem, és tudom, hogy sok-sok embernek sem.

Ez az egyik kulcsfontosságú felismerésem az elmúlt időszakban: 

A boldog és sikeres élet az tanulható!!! 

De még mennyire, hogy tanulható! Bár ezt nagyon kevesen tudják, mert valami miatt senki nem hívta erre fel a figyelmét generációkon keresztül senkinek sem. Így nincsenek benne a családok nevelési rendszerében, nem kapjuk a szülőktől, nem kapjuk az iskoláinktól és még a társadalmunk sem fordít rá semmilyen figyelmet.

Erre mi, saját magunk kell, hogy megtanítsuk magunkat, és ezt majd tovább tudjuk adni a neveléseinkkel a gyerekeinknek, unokáinknak. Aztán szép lassan, néhány generáció múlva már könnyű lesz ez a nagyszerű élet mindenkinek, aki így nevelkedik.

Szóval ekörül a téma körül alakult bennem az a küldetéstudat, hogy elkezdem a magam példáján keresztül megmutatni azoknak, akik keresik a könnyebben élés lehetőségét.

Nem tanítani akarok. Sokkal inkább csak információkat akarok továbbítani arról, amit én magam is csináltam, ami csinálok most is, és amit ezután teszek majd. Láttatni akarom azt a változást, ami velem a valóságban történik. 

Mindehhez különböző módszereket akarok felhasználni, hogy minél több emberhez jusson el az, amit képviselek. Hogy minél több ember kapjon általuk valamilyen iránymutatást az élete könnyebbé tételéhez.

Ezek a módszerek pedig: intenzív blogolás (online naplóként vezetve), tréningek, csoportos beszélgetések, előadások. Ezeket az elmúlt időszakban leteszteltem, szeretem vagy nem szeretem csinálni, közben figyeltem magamat és nagyszerűen érzem magam mindegyik tevékenységben. Már tudatosan nem csinálok olyan dolgokat, amiket nem szeretek! Erről ÉS SOK MINDEN MÁSRÓL majd írni fogok bővebben is…

Tarts velem, ha úgy érzed, hogy adnak valami pluszt számodra az írásaim.

Azt pedig külön megköszönöm, ha azt, ami tetszik, továbbadod az ismerőseidnek is, hogy minél több emberhez eljusson az, ami jó és hasznos!

Kövesd Facebook oldalamat is, ahol inspiráló történéseket, idézeteket oszthatsz meg ismerőseiddel!

Jelek fogadása

Hogyan küldi az Univerzum, és hogyan tudjuk fogadni a jeleket? 

Most egy nagyon friss tapasztalást osztok meg itt a blogomban. Talán hasznos lesz. 

Tudom, hogy a célok kitűzésének mekkora értéke és ereje van az életemben. Tudom azt is magamról, hogy szeretem teljesen körülbiztosítani magamat azokon a területeken, amelyeken még nem vagyok eléggé magabiztos. Ez a körülbiztosítás például az, hogy elmentem az elmúlt hónapokban több sikertréningre, megnézni, hogy a profik hogyan csinálják. Ezt úgy is mondhatom, hogy tanulok, fejlődök, ami teljesen rendjén van.

A mostani példa pedig a következő: 

Elhatároztam, hogy előadást fogok majd tartani a TEDx-en, aminek egyik lépcsőfoka a TEDxNagyerdő 2015 lesz. Ma van a 2014-es program és én beregisztráltam, hogy megnézzem élesben, hogy milyenek az előadók, milyen a felkészültségük, mennyire profik, bakiznak vagy nem? Olyan kérdésekre keresem a választ, amelyek bennem még most is bizonytalanságot okoznak. Pedig marhára magabiztosnak és határozott célkövetőnek tart a környezetem. És én is magamat egyre jobban :)

Valami miatt azonban nem utaltam át a részvételi díjat, gondoltam majd a helyszínen fizetem, ha megyek. (Első jel - miért nem utaltam? Pedig mindig mindent előre kifizetek!) Tegnap fel is hívott az egyik szervező ismerősöm, hogy itt leszek-e, mert látja a regisztrálást, de nem lát befizetést. Megerősítettem, hogy igen itt leszek, mert csak a TEDx miatt és az 5 órai NIA-technik miatt utazom most, péntek délután Debrecenbe. 

Ma, szombat  hajnalban azonban arra ébredtem, hogy óriási hascsikarás után kezdetét vette egy extrahasmenés. Tegnap délután ettem egy krémes sütit, gondoltam, valószínű, hogy az az okozó, de ez csak feltételezés, mert nagyon finom íze volt a sütinek. Megbízhatóan jó minőségű alapanyagokkal dolgoznak a cukrászdában, régóta eszek itt sütit. Eddig erre a sütire fogtam. (Második jel - egyáltalán nem emlékszem vissza, hogy mikor volt utoljára ilyen hasmenésem. Nem hogy ilyen, de egyáltalán semmilyen nem szokott lenni. Vajon miért éppen most?) 

Ma 14 órakor kezdődött a rendezvény, és én fél 1-kor küldtem egy sms-t Csabi barátomnak (együtt végeztünk a coach képzésen, és azóta jó barátok lettünk), hogy nem megyek, mert ... így nem merem bevállalni a TEDx-et. Csabi visszahívott és az a néhány mondat, amit telefonba mondott, na az volt a 3. jel.

Ezek a gondolatok kezdtek el felerősödni bennem:

Miért is alakul így a napom, hogy ne menjek? Mindennek oka van, és nincsenek véletlenek. Miért akarom megmutatni magamat? Miért akarom annyira átadni másoknak, hogy egyszerű vidéki nőből is lehet sikeres ember? Készen vagyok már vagy még hosszú út áll előttem, hogy ez tényleg simán menjen?  

A falumban a múlt héten nagyon magas szavazatszámmal képviselőnek választottak. Az ott élőknek példa kezd lenni az életem. Már nem úgy vagyok "kakukktojás", mint ezelőtt 15-20 évvel. Kedvelnek, szeretnek velem beszélgetni, szeretnek a közelembe lenni, erőt merítenek az optimizmusomból a jókedvűségemből. 

Csabi ezzel a remek coachkérdéssel rávilágított: 

"A faludban élő emberekhez kifog visszamenni és megmutatni nekik, hogyan kell?"

Még dolgom van a falumban! Ott még nem vagyok kész! Én pedig nem siettetem, mert így is olyan szépen alakul minden körülöttem. Csak figyelni kell a jeleket! A jeleket, ami vagy hasmenés formájában, vagy egy telefonbeszélgetésben mutatkozik meg. 

Érdekesség, a telefonbeszélgetés után megállt a hasmenés, és 5 órára teljesen jól éreztem magam, mert ekkor kezdődött a NIA-Technik tánc, amire nagyon akartam menni. Már alig vártam, hogy Heni újra Debrecenben legyen és táncolhassak vele. Extra energiát kaptam tőle! :)

Szóval nem a süti hibája volt az a jel, amit az ego-m a sütire fogott.  :) Más volt az oka!
Tanulni kell a jelek észrevételét is.

Összeállt!

,,Bízz abban, hogy van tökéletes időzítés, ami téged támogat, téged erősít, mert azt akarja, hogy el tudd viselni azt, ami rád vár." 

Oravecz Nóra

Időre van szükség ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön. És ez az idő az én esetemben nem passzívan eltöltött idő, hanem saját magam megfigyelésének időszaka volt. Túl sok információt engedtem magamba rövid időn belül, amit fel kellett dolgoznom.

Újra meg kellett vizsgálnom az értékrendemet, és a fókuszt több hónapon át egy területen kellett tartanom, ami a családom és a párkapcsolatom volt. Ebben az időszakban ez a fókusz felülírta az eddig fontosabb életterületeket, mint például a munka-karrier, mert így tudtam magam számára biztosítani a jó érzetet.

Belső megismerésem útján mélyebb területekre érkeztem, és ezeknek az új tapasztalásoknak a megélése is időt igényelt. 

• Májusban részt vettem az Esszencia Szeminárium három napos alapkurzusán. 
• Furcsa állapotba került a jobboldali fejrészem, és egy természetgyógyász kezelése új dimenziókat nyitott meg bennem. Új fogalmakkal bővültem: fénymunkások, indigók.
• Júliusban megismertem a kundalini jógát egy két napos programon.
• ... és még sorolhatnám az apró történéseket, amelyek csak pumpálták belém az információkat, a tapasztalásokat. 

Az összezavarodáskor az egyik legjobb módszer a nyugalmi állapot. Amikor csak hagyjuk az életet áramolni, és hagyjuk sodorni magunkat az árral. Ezt olvasom a fejlesztő könyvekben, ezt hallom a nagy tanítóktól, de nekem, aki mindig nyüzsgésben élek nem egyszerű tudatosan leállni.

Pedig most leálltam, pontosabban leállítottam magamat. 

Félre ne értsd, nem itthon punnyadtam. Munkám az volt folyamatosan, csak nem mentem utána, hanem hagytam, hogy megtaláljanak. Válogattam, és olyan munkákat csináltam csak, amelyek jó érzéssel töltöttek el. Tréningfelkéréseim darabszámát beállítottam és nem vállaltam többet, főállásomban egyre több szabadidős programban vettem részt. Megnöveltem az "énidőmet", gyakrabban látogattam meg a szüleimet, és egyre több minőségi időt töltöttem el a Párommal: nyaraltunk, hosszú hétvégéztünk, pihentünk, együtt voltunk. Leálltam a tervezéssel, szervezéssel és magam megfigyelését tettem a középpontba. Meditálva, jógázva, cicákat simogatva sok-sok minden lecsendesedett és letisztult bennem.

Erről a folyamatról tudom, hogy fogok még jó pár blogbejegyzést írni, mert most már tudom, hogy mit is írjak, hogy hogyan is fogalmazzam meg, hogy mikor, mi volt bennem és miért? Amíg benne voltam ezeket nem tudtam volna leírni!

Ami pedig most van újra! 

Három hete kitisztult bennem sok minden. Újra nekilendültem, és újra magabiztos lettem. Visszakanyarodtam oda, ahol tavaly nyár végén voltam, de szükségem volt erre az egy év tapasztalásra ahhoz, hogy összeálljon benne az előttem álló tennivalók sorozata. Tavaly még csak az volt bennem, hogy S-coach, azaz S = Siker / Success ,,Sikeresen az élet minden területén!" mottóval.
De nem volt meg hozzá a pontos kép, hogy ezt hogyan.

Most már meg van! Kellett hozzá egy év! 

Részleteket a weboldalamon találsz, ezt alkottam meg a magam számára! Kezdődhet a proaktív munka! :) :) :)

www.hornyakeva.com   és a hozzá tartozó Facebook oldalam

Lájkold és oszd meg, ha tetszik! Köszi! :)

Aktívált STOP! tábla

Még tavaly októberben elkezdtem egy önálló weboldal szerkesztésén dolgozni, mert tudom, hogy fontos a tervezett munkám szempontjából, de valahogy folyamatosan tolódott a készítése. Több ingyenes webszerkesztővel próbálkoztam, de valahogy egyik sem nyerte el a tetszésemet. Dolgoztam velük jó pár órát, aztán valami hibát mindig találtam. De ezek a hibák olyan apróságok voltak, hogy nem lehetett sorkizártra állítani a szöveget, és nekem az nem tetszik, ha a sorok vége olyan sallangos. Vagy zavaró volt a reklámboxok nagysága és formája. Vagy oldalról lapozó menüváltást szerettem volna, de nem tudta azt produkálni a szerkesztő program stb-stb. 

A menüpontok szövegével már novemberre teljesen elkészültem, és halogatva kerestem a megfelelő programot. Volt, amikor 2-3 hétig sem tettem semmit, és nem igazán értettem magamat, hogyha tudom, hogy fontos, akkor miért nem csinálom? 

Aztán januárban rátaláltam a keresett webszerkesztőmre, egy számomra nagyon szimpatikus weboldalon: http://mihuczkata.wix.com/lifecoaching . Facebookon megszólítottam Katát, akivel azóta is remek online kapcsolatunk van, és elkezdtem szerkeszteni az angol nyelvű WIX programmal a saját weblapomat. Nem vagyok egy nagy angolos, úgyhogy fordító programmal értelmeztem az utasításokat, de lelkesen csináltam, mert tetszett, és minden meg van benne, ami kielégíti a már tudatosan csökkentett maximalizmusomat is :)

Februárra kész is lett, de valami miatt mégsem aktiváltam. Nézegettem más szakmai honlapokat, kerestem magamban, hogy mennyire kell, hogy a weblapom csak a szakmai dolgaimról szóljon, mennyire engedjek bele magánéleti részeket, jó ez így, ahogy van? Mindig elbizonytalanodtam. Megmutattam ismerőseimnek, kértem, hogy véleményezzék,  jöttek a megerősítő visszajelzések, gratulációk az önálló „alkotásomhoz”, de még ezek a pozitív vélemények sem billentették át bennem azt, hogy EZ AZ! Mehet a nyilvánosságra! 

Újabb bizonytalanság: visszatért a halogatásom? Tudom, hogy ez ellen a legjobb módszer a cselekvés, MOST! Tettem a dolgom, és áprilisban aktiváltam az elkészült weboldalt, dominnevet és tárhelyet vettem - most már tudom, hogy melyik mit jelent :) Tátátátáááám!  http://www.hornyakeva.com/

De még mindig nem reklámozom, csak néhány coach ügyfelem tud róla.

MI EZ? Mire várok még? A megérzéseim folyamatosan azt diktálják, hogy VÁRJ! De mire? Tudom, hogy mindennek oka van. Annak is, hogy várnom kell.

Nektek most megmutatom, és azért osztottam Veletek meg ezt ilyen részletesen, mert érdekes ez a folyamat, és én magam is kíváncsi vagyok rá, hogy merre terelődik az utam ezzel a STOP! táblával.

 

Belső folyamatom

"Arra van szükséged, hogy tovább keresd önmagad, mindennap egy kicsit fedezz fel belőle."

                                                                                                                                          Richard Bach

Rájöttem arra, hogy ha egyszer az önismereti útra tévedünk, nem lehet kilépni belőle. Legalábbis ez a saját tapasztalatom. Néhány éve kezdtem azzal, hogy egy igény támadt bennem arra, hogy felfedezzem igazi belső lényemet, hogy megtaláljam az életem értelmét, és ne csak úgy sodródjak a hétköznapokban. Aztán ahogyan ismerkedek magammal, ahogyan erősítgetem magamat egyre inkább azt érzem, hogy még most is csak a felszínen mozgok. Egyre több információ birtokába kerültem az elmúlt hónapokban, ami teljesen összezavart. Egy ilyen zavarodottságot már az ősszel is éreztem, és most már tudom, hogy ez egy folyamatként működik bennem:

• Információsokaság (könyvek, előadások, blogok, személyes beszélgetések).
• Érzések, kapcsolódási pontok magamban.
• Felfedezés: nekem mivel van dolgom, bennem mi van a megszerzett infókból.
• Tudatosítás: IGEN! Azt érzem, hogy ez van közel hozzám! Ezt megerősítik a meditációimon kapott érzéseim, a folyamatosan csendesen és szelíden visszatérő gondolataim, amelyek mindig jó érzéssel töltenek el. 
• Letisztulás: időt kell adnom magamnak, hogy erősödjön bennem az új irány. Ismerkednem kell a változásokkal. Tudom azt is magamról, hogy lassan, lépésenként tágítom a komfortzónámat, így  a változásoktól is jól érzem magamat. Nem zúdítom magamra, így nem okoz frusztrációt. Nekem ez fontos!
• Cselekedet: Most már tudom, hogy követnem kell a megérzéseimet! És sikerült elérni, hogy ma már szinte mindent a megérzéseim szerint teszek. Minden jól alakul körülöttem, amit eszerint teszek! Ez egy nagyszerű tapasztalás! Szeretek változni, szeretem megélni a változásaimat! :)

Nálam ez így működik. És nálad?

Költözés

Tudatosan tágítom a komfortzónámat, úgyhogy eljött az ideje, hogy egy belvárosi lakást béreljek Debrecen központjában, amit saját magamnak fizetek és tartok fenn. Olyan lakást kerestem, amiben a coaching üléseket is tudok tartani, mert az eddig használt lakás túlságosan a város szélén volt, nehezen tudták a coach ügyfelek megközelíteni. És sikerült!

Egy társasház első emeleti lakása,  félig bútorozott, 35 m2-es minigarzon, konyhasarok, nappalirész és egy fürdő. Belső udvara van, ahol parkolhatok az autóval, és gyalog meg tudok közelíteni minden fontos központi helyet. Nem kell parkolójegyekért több ezer forintot kiadnom havonta.

Nagyon megkedveltem, és remekül érzem benne magamat. Vettem néhány kiegészítő bútort, asztalkákat, polcot, állólámpát, fotelt, és a nagy önállóságomban én cipeltem mindent fel az emeletre, én szereltem össze, én pakolásztam egyedül mindent a helyére. Mit mondjak! Büszke vagyok magamra, és élvezem az önállóságomat. Tudom, hogy én akartam azt, hogy így legyen és örömmel teremtem meg magam körül azokat a feltételeket, amelyekre szükségem van és lesz. 

Letisztulás

Tavaly októbertől egy visszahúzódási szakaszba kerültem. Bár pontosítok, tudatosan ebbe a szakaszba helyeztem magamat, mert szükségem volt arra, hogy letisztuljanak bennem a ,,merre tovább?" dolgok.

Tudtam, hogy ez a coachos terület megköveteli, hogy megfelelő szakmaiság és tapasztalat legyen a munkámban, ahhoz pedig meg kellett vizsgálnom, hogy miben vagyok jó, ki is lesz az igazi célcsoportom, akiknek szolgáltatást nyújtok majd. 

Három területen éreztem az erőmet, mert tapasztalataim vannak ezeken a területeken, ismerem az ittlévő emberek problémáit és jó érzékem van a kezelésükhöz.

A három célcsoportos terület:

1. fiatalok
2. kormányzati és civil szektorok vezetői
3. nők 

Ezeknek a területnek a káosza volt bennem, pontosabban azt volt nehéz és időigényes megtalálni, hogy a három terület közül melyikre kerüljön a fókusz. 

Segített "A változás TE magad légy" c. könyv, ami gyakorlatok segítségével irányított:

• Hogyan vegyem számba legbelső értékeimet, elveimet?
• Hogyan alakítsak ki egy átfogó jövőképet magam számára?
• Mi is a valódi küldetésem?
• Hogyan teremtsek összhangot a küldetésem, a személyes és családi szerepeim, az emberi kapcsolataim és a munkám között?

Nekem ezek a gyakorlatok segítettek a tisztázásban. Ami pedig fennmaradt a hármas listán: a NŐK!

Mostantól ezen van a fókusz, e köré tervezem a munkáimat, erre a területre helyezem  a legtöbb figyelmet.