Abbahagyni!

„Hagyd abba az életben bárminek a keresését. De főleg a boldogságét. Hagyd abba a bőség keresését, az anyagi javak hajhászásét. Hagyd abban a válaszok, a titkok, a megváltó technikák és legbiztosabb módszerek keresését. Kezd el „csinálni”. Kezd el élni az életedet. Kezdj el valóban arra figyelni, amit meg szeretnél valósítani, és elkezd általad „Csinálódni”. Megtörténik általad. Magától történik meg minden. Magától. Vagyis tőled.” – Csattos Ilona

Érdekes szakaszához értem az önfejlesztésnek. Elkezdtem 4 éve. Habzsoltam az információkat, mert folyamatosan újabbnál, újabb dolgokkal találkoztam. 44 éves koromig nem tudtam, hogy létezik „tudatos” gondolkodás. Vagyis azt hittem, hogy az ésszerűnek mondott, racionális, következetes gondolkodás a tudatos gondolkodás.  Most pedig tudom, hogy egyáltalán nem az. Sőt, a racionalitástól mérföldekre messze van az a terület, amire a jelenlegi ismereteim szerint az mondható, hogy „tudatos”. 

4 éves öntanításom alapján én azt mondom, hogy a tudatosság egyfajta speciális szellemi üzemmód, amit mindenki a saját tapasztalatai alapján szerez meg, és a saját tempójában él meg. Ez mindenkire vonatkozik. Rád is. Az élet maga hozza a tapasztalataidat, ami kellemes vagy kellemetlen, esetleg kényszerítő, de e szerint a tapasztalat szerint lehetőséged van elkezdeni másként gondolkodni. Itt kezdődik a tudatosság, amikor felismered azt, ami más irányba fordít, és tudatosan elkezdesz arra a „más”-ra figyelni. A másként gondolkodáshoz azonban időre van szükség. Nem megy egyik napról a másikra, mert túl sok cucc van a hátizsákunkban, amit eddigi életünk során összeszedtünk, és viszünk, cipelünk a hátunkon.

Ha egyik napról a másikra le tudnánk tenni a hátizsákunkat, az nagyszerű is lehetne. De én mégis azt mondom, hogy igazán értéke annak a folyamatnak van, amikor megtanítod magadat a hátizsákod letevésére. Ez az igazi tapasztalás. Amikor felvállalod és elindítod magadat azon az úton, amelyiket egyáltalán nem ismersz, amit nem tudsz, hogy hová vezet, csak mégy rajta, mert valami erő azt súgja, hogy menned kell. Tapasztalnod kell. Érezned kell… Nem tudod, hogy mi az. Nem tudod, hogy miért arra mégy. Nem tudod, hogy jó lesz vagy fájni fog. Nem tudod, hogy kivel találkozol és kit kell elengedned. Csak húz, vagy tol valami nagy erő, és nem tudsz tőle szabadulni. A tempó rajtad múlik. De ha egyszer megérinti ez a terület a racionális létezésedet, nem tudsz tőle szabadulni. Újra és újra felbukkan egészen addig, amíg meg nem találod a csíráját.

Én is erre tévedtem és elkezdtem keresni a „csírát”. Már 4 éve. Most már tudom, hogy ez a „csíraelérés” még tartogat számomra sok-sok tapasztalást, sok-sok évet és sok-sok izgalmas útelágazást. Rajtam múlik, hogy hogyan fogadom ezt, mert azt már megtanultam, hogy ahogyan én gondolom, úgy teremtek, úgy „csinálódik” körülöttem minden.

Egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy feladjam a "csírakeresést", mert élni kellene már igazán az életet, keresgélés nélkül, csak úgy és csak azért, mert JÓÓÓÓ!