Merre tovább?

Januárban és februárban még intenzív egyéni coacholásokat tartottam, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy csak ebből, tényleg nem lehet megélni. Egyre erősödtek bennem az érzések, hogy a csoportos coaching talán pénzügyileg is eredményesebb, de arról még nagyon kevés az információm, hogy hogyan is kell azt csinálni.

Egyik meditációm során beugrott a trénerkedés. Egy pillanatra láttam magamat trénerként, és ez nyomot hagyott bennem. Azt már megfigyeltem magamon és megtanultam, hogy ami visszatérően foglalkoztat gondolatban, és jó érzéseim vannak vele kapcsolatban, azzal van igazán tennivalóm. Ez a trénerkedés pedig azóta, mióta felvillant folyamatosan előttem lebegett.

De mi van akkor, ha az embernek nincs ilyen végzettsége? 
Kell-e mindenhez végzettség?
Attól vagyok jó egy területen, ha meg van a papírom róla, mondjuk egy OKJ-s bizonyítvány, vagy egy 80-100-120 órás képzési tanúsítvány?
Éreztem, hogy nem a papír a lényeg, de mégis bizonytalan voltam ebben. Úgy erősítettem meg magamat, hogy megkérdeztem néhány tréner ismerősömet, hogy nekik van-e tréneri végzettségük, és négyből háromnak nem volt (őszinte, bizalmas beszélgetés volt). Akinek pedig volt, az nem volt aktív a tréneri területen. Akkor kell-e a papír?

Úgy gondoltam, megvizsgálom magamat e téren!

Milyen erősségeim vannak, amit ezen a területen használni tudok?

• tapasztalati úton szereztem meg a csoporttal való foglalkozás képességét;
• tudok és merek (!) csoportoknak előadni, aránylag jól kommunikálok;
• jól tudok csoporttal együtt célokat kitűzni, feladatokat meghatározni;
• tudom a csoport tagjait motiválni, aktívan részt vetetni velük a meghatározott folyamatban;
• hatással vagyok rájuk, a személyiségemet könnyen elfogadják;
• optimista életszemléletem, pozitív attitűdöm miatt jól érzik magukat velem;
• képes vagyok irányítani, koordinálni rövid és hosszútávon is... 

Ezeket a tapasztalatokat 12 éves civil szervezeteken belüli munkáim során szereztem, úgyhogy most hálás vagyok azért, mert a több éves önként végzett társadalmi munkám ezt is eredményezte számomra. Ez megint csak rámutat arra, hogy minden történésnek oka van, még ha akkor, ott abban a helyzetben nem is tudjuk, hogy mi azaz ok, de később visszatekinthetünk rá.

Összeszedve az erősségeimet magabiztosabbá váltam és előttem volt a három ismerősöm, akik remek trénerek, és egyáltalán nem foglalkoztatja őket a végzettség hiánya. Akkor miért ne vállalhatnám fel én is, hogy trénerkedni akarok?!

Ezen a területen egy jó szakember attól jó, hogy jó kompetenciái vannak, jól csinálja azt, amit, jók az eredményei és jól érzi magát benne. A szakmai elméleti tudást néhány szakkönyvből meg lehet szerezni, én pedig amúgy is szeretek autodidakta módon tanulni.  :)

Amikor ezt letisztáztam magamban! Irány a trénerkedés! :)
Beszereztem egy trénerképzős szakkönyvet, és még el sem kezdtem olvasni, hihetetlen mi történt.

Néhány napon belül felhívott egy nő, akivel kb. 8 éve volt 1-2 találkozásunk, mert a falunkban építette az akkori barátja a mikrohullámú internetet, és én voltam a falun belül a kapcsolattartójuk. Bemutatkozáson kívül tényleg semmi nem volt köztünk, de most, 8 év után ez a nő felhívott, mert segítséget kért tőlem. Még az arcát sem tudtam felidézni, annyira röpke volt a találkozásunk.

A falun belül van egy csomagolóüzem, ahol két műszakban dolgoznak az emberek, és a cég, ahol most ő dolgozik egy 15 részből álló tréningsorozatot indít nekik február elejétől június közepéig. Ehhez felsőfokú végzettségű trénereket keresnek, ha lehet falun belül, de ha nincs tréner, akkor pedagógusi végzettség is megfelel nekik, csak legyen tréneri tapasztalata. 

Mondanom sem kell, a falun belüli pedagógusok közül senki nem vállalta, így én, az óvodapedagógusi diplomámmal és a civilszervezetes csoportos tapasztalatommal bevállaltam 7 tréninget, ami ráadásul duplázódik, mert két műszakban 15-15 fő részére kell megtartani a tréningeket, természetesen előre megkapott tananyag szerint. Helyszíne pedig az a közösségi ház, aminek a felső szintjén van a főállásom irodája.

Ekkora lehetőség!!!!

Itt van! Élesben gyakorolhatom a trénerkedést. Megtapasztalhatom, hogyan kell egy 15 fős csoportot koordinálni, hogyan kell mozgatni, hogyan kell információkat átadni, mindenki számára érthetően kommunikálni, hogyan kell a passzív embereket bevonni, konfliktusokat, érzelmeket, indulatokat kezelni ...

Óriási tapasztalási lehetőséget tett elém szinte tálcán az élet!

KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!

ÍGY IS LEHET MUNKÁT TEREMTENI!