Elmondhatom
magamról, hogy én azok közé tartozok, akik óvatosan és fokozatosan hagyják el a
komfortzónájukat. A fejlesztő és sikerkönyvek írói, az általam hallgatott
szakemberek előadásaikban, cikkeikben mindegyike kitér arra, hogy a
komfortzónánkból ki kell lépni annak érdekében, hogy fejlődjünk, változzunk, és
egyre sikeresebbek legyünk. Valóban így van, de a komfortzónánk elhagyása előtt
tudnunk kell, hogy milyen a személyiségünknek az az oldala, ami ezt az
elhagyást kezeli.
Újra bejön a
képbe az önismeret egyik szelete, mert tudni kell magunkról, hogy miért akarjuk
elhagyni azt a bizonyos megszokott zónát. Mi a célunk vele és mit tudunk
felvállalni a cél eléréséért, hogy ne sérüljünk?
Mennyire
vagyunk belülről motiváltak, hogy ha kilépünk a zónánkból, meg tudjuk-e
tartani a stabilitásunkat, és nem omlunk össze a változások súlya alatt.
 |
| Mindenki a saját tempójában, magabiztosan haladjon :) |
Ha ismered
magadat, akkor tudni fogod, hogy mi a legoptimálisabb módszer a Te számodra. Bár van,
akinek úgy hozza az élet, hogy gyorsan kell váltani (válás, betegség, külföldre
költözés stb.), ami persze óriási terhet jelent a személyiségnek.
De ha a változás egy
belső igényből fakad, ahogy ez nálam is van, akkor érdemes módszeresen, előre
tervezetten, apránként tágítani a komfortzónát.
Ennek a
fokozatosságnak az is előnye, hogy végiglépdelek egy fejlődési folyamaton,
saját magamat formálgatom, közben végigélem az összes fontos szakaszt, amire
szükségem van a változáshoz. Gondolkodok, tervezek, megfigyelem magamat, az
érzéseimet, a reakcióimat, a viselkedésemet (stb.), kapcsolatokat építek,
lépésenként, a számomra jól eső tempóban elvégzem a tervezett feladatokat, ha
szükséges változtatok stb. Közben tanulok, tanítom magamat azokra a dolgokra,
amelyek előbbre visznek, és ezeknek örülök, mert közelebb kerülök magamhoz és a céljaimhoz.
A folyamat közben pedig
új területek nyílnak ki előttem, újabbnál újabb lehetőségek, melyek közül nehéz
a választás, de ilyenkor megint egy kis pihenő, lassítás, átgondolás, aztán ha
erősödik az érzés, akkor jöhet még egy lépés, és még egy, és még egy … Én
diktálom a tempót, ahogy az érzelmeim és a tudatom ötvözete diktálja, én élem meg a változásokat, én alakítom magam körül a
dolgokat, és én élvezem az én életemet. Mert rajtam múlik minden.
A lényeg,
hogy mozgásban legyek! :)
"Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy.
Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid:
egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem
segíthet rajtad, senki helyetted el nem
végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az
életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad
erejéből." 
