Dalai Láma
A nap folyamán, ahogyan be lehet illeszteni a napi teendők
közé, mindig megajándékozom magamat egy lazító félórával. Nekem ez általában a
munkaidő utánra esik.
Javaslom, iktasd be Te is ezt a jó szokást!
Ez a félóra csak a Tied legyen, és csak azt csináld,
amit szeretsz: sétálás, kirakat nézegetés, járókelők figyelése, könyvtárban
folyóiratok nézegetése (ha városban élsz), de itt falun az Én félóráim egy
részét (és még ettől többet is) a hobbijaim töltik ki (gyöngyfűzés, horgolás,
kreatívoskodás), aztán szeretem a cicasimogatást és a velük való társalgást, a
valami új tanulást, fotózást, olvasást, filmnézést, ha pedig városba visz az
utam, akkor az „álshoppingolást”, amikor csak nézelődök, próbálgatok, de nem
veszek semmit. Mindegy, hogy mi, csak a
lényeg az, hogy a kedvünk szerint töltsük el ezt a szabad fél, vagy egy órát.
Szeretem ezeket a tevékenységeket egyedül csinálni, és
élvezni minden pillanatát, mert ebben saját magam pihenése számára biztosítok
időt. Ez pedig nekem a legjobb érzés kell, hogy legyen. Sok-sok jóérzésű
pillanat jóváteszi az egész napot, hetet, hónapot… és az egész élet jóérzésűvé
alakul.
Tudatosan kell hozzászoktatni magunkat ehhez a napi
rituáléhoz, az elején szinte erőltetve. Két évvel ezelőtt Én is munkamániás, agyilag leamortizált, fáradt,
ingerlékeny emberke voltam, aki nem tudott pihenőt fújni, és munkaidő után is
dolgoztam a hazavitt fizetett vagy önkéntes munkáimon. Mára ennek vége, és
figyelek rá, hogy ne legyen több ilyen időszakom.
Azt ne mond, hogy erre már nincs időd, ez már nem fér bele a napodba, mert aki ezt
mondja, az becsapja magát, mert arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ha
megvizsgálod a napodat, rájössz, hogy mennyi időt elfecsérelsz feleslegesebb dolgokra
is (fecsegések, pletykálkodások).
Próbáld ki, hosszútávon megfizethetetlen, hogy milyen jót
tesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése