2013. május 5., vasárnap

Anyaszerepem

Anyák napján elgondolkodtam, hogy Anyaként milyen érdemeim vannak, amire büszke vagyok.
24 éve vagyok Anya, két, ma már felnőttkorú gyerek Anyukája. Nem kis idő. Ez a szerepem mindig is életem legfontosabbika volt. Valahogy a tudatalattim mindig úgy irányította az életemet, hogy a gyerekeim közelében legyek. A GYES után 10 évig óvónő voltam a helyi óvodában, ahol nyomon követhettem az óvodás és a kisiskoláskori fejlődésüket (soha nem voltam egyiküknek sem az óvónénije, mert szerintem az nem egészséges). Aztán, közel 11 évvel ezelőtt megalakítottam a helyi ifjúsági egyesületet, ahol a szabadidejüket töltötték a fiatalok, és aminek részese voltak az Én gyerekeim is. Most már felnőttek és járják a maguk útját.

Megkérdezem magamtól: 
Vajon jól teljesítettem eddig az Anyaszerepemet? Mert ugye a fogantatástól egészen eddig a pillanatig senki nem mondja meg egyik Anyukának sem, hogy vajon jól csinálják-e azt, amit Anyaként tesznek. Ezt csak úgy érezzük. És bár voltak bizonytalan időszakaim, de mindig is éreztem, hogy jó Anya vagyok. Igaz gyakran kaptam meg a Páromtól, hogy túlságosan szabadjára engedem a gyerekeinket, de a korlátozásokat elég volt a saját gyerekkoromban megélni. A gyerekeim nevelésénél az alap elvárás volt magamtól, hogy úgy nem akarok gyereket nevelni, ahogyan Én nevelődtem. Ezt az irányt már a gyerekeink születése előtt lefixáltuk a Párommal. 
Tulajdonképpen most igazolódik vissza, hogy jó döntéseink voltak-e a gyereknevelésben, vagy nem, mert ezek felnőttként válnak mérhetővé a gyerekeinkben.

Mivel mérem az eddigi szerepteljesítményemet / teljesítményünket, mert azért ez egy közös munka az Apukával?
  • Milyenné alakult a gyerekeink személyisége? Van önbecsülésük, önbizalmuk, az önismeretük, önértékelésük  megfelelő, nincsenek elszállva maguktól és nem is értékelik alul magukat stb.
  • Kialakult, és megmaradt a bizalom a gyerekeink és közöttünk. Ez számomra egy nagyon fontos szempont. Elmondják az örömeiket, megosztják a problémáikat, kikérik a véleményemet, véleményünket, de a döntés, kamaszkoruk óta mindig az Övék. Mindig a maguk döntései után örültek, vagy sírtak, és tapasztalták meg, hogy jó lett volna Anyára/Apára hallgatni, vagy kaptak megerősítést felőlünk, hogy jól csinálták, amit jól sikerült.
  • Megfelelő az értékrendjük: becsületesek, humánusak, segítőkészek, helyes az ítélőképességük, tisztelik a másik embert, megfelelő az elvárásuk magukkal szemben...
  • Megtanulták önállóan élni az életüket: vannak álmaik és céljaik, céltudatosak, az elképzeléseik megvalósításában kitartóak, saját maguk rendezik a számukra fontos dolgokat, nyitottak az újra, rugalmasak... és még sorolhatnám az értékes dolgokat.
  • Szeretnek hazajönni, velünk együtt lenni, beszélgetni, megpihenni a rohanó kis életükben. Ez azért fontos, mert mindig is arra vágytam,  hogy ilyen otthon legyen körülöttünk. Mindegy, hogy hol, csak meglegyen ez a légkör. És érzem, hogy Nálunk ez meg van :) BOLDOGSÁG! 
Persze vannak foltok is az Anya szerepemben, amit másként csinálnék, például sokkal több közös családi programot szerveztem volna a gyerekkorukban, mert érzem annak az időszaknak a közös élmény nyújtotta hiányát. De ezt majd megkapják az unokák :)

Összességében, ez a gyors Anyaszerep értékelésem megmutatja azt, hogy miért is vagyok igazán boldog Anyaként.
Azért, mert ilyen gyerekeim vannak, és azért, mert így lehetek az Anyukájuk ezután is, és azért, mert van mellettünk egy ilyen Apa is, mint a Párom. 

KÖSZÖNÖM A GYEREKEIMNEK és a PÁROMNAK IS, HOGY ÍGY ÉLHETTEM MEG AZ ELMÚLT 24 ÉV ANYASZEREPÉT!!!!

BOLDOG VAGYOK!!! Elvégre reggel ,,Boldog ANYÁKNAPJÁT" kívántak Nekem, úgyhogy ez is bejött :)))
Ti belegondoltok néha abba, hogy milyenek vagytok a szülői szerepekben?

6 megjegyzés:

  1. Persze, hogy belegondolok, mondani szoktam, szívesen lennék a saját anyám. Igen ám, de mivel magam tapasztalatából indulok ki, egyáltalán nem biztos, sőt!, hogy gyerekemnek is az jelenti a "megfelelő, jó" anyát ami nekem. Én valamilyen szinten hiszek a reinkarnációban és abban is, hogy a gyerek maga választja ki karmájának megfelelően azt a szülőpárt, akikhez le akar születni, akkor viszont mindenképpen én vagyok neki a megfelelő anya, ezen nincs mit ragozni:)) Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdekes gondolatsor, bár Én ezt másként látom. De szívesen eldiskurálnék Veled, Eszter erről a témáról, mert Én nem sok mindent tudok a reinkarnációról. Szerintem is egy működő dolog a lélekvándorlás, de annak részleteiről tényleg tájékozatlan vagyok.
      Ez a karmás rész pedig most kezdett el foglalkoztatni, mert több, eddig megszerzett információ nem áll össze a fejemben...
      Nem akarsz blogolni erről a témáról? Vagy tudsz ajánlani hasznos oldalakat az információszerzéshez?
      Köszönettel venném!

      Törlés
  2. Nagyon szerencsésnek mondhatják magukat a gyerekeid, hogy egy ilyen Anya áll mellettük! :) Én egyelőre annyit tudok (amit Te is írtál), hogy csak úgy nem akarom nevelni a leendő gyermekemet, ahogy én nőttem fel.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és Én biztos vagyok abban, hogy legbelül minden anyuka érzi, hogy mi a jó és helyes iránya az ANYASÁG-nak. Gyakran felülkerekednek a szigorú szülői módszerek, a következetes nevelés, a családban felállított szabályok elvárás szerinti betartása stb., de ezeket is lehet érzésekkel betartatni, elvárni, jószívűen, higgadtan következetesnek lenni stb.
      Ezekkel a módszerekkel sokkal több mindent el lehet érni a gyerekeknél, amit 100%-ban alá tudok támasztani az anyaságomból és a 10 éves óvónői tapasztalatomból.

      Törlés
  3. Örülök, hogy érdekesnek találtad .....:) Eszemben nincs blogolni, de ki tudja, ha már így mondod:))
    A reinkarnációval kapcsolatban, csak könyveket olvasgattam, és megfogott, a karma sok mindenre magyarázatot ad az élet dolgaival kapcsolatban, ebben a gondolatban tudom elhelyezni és elfogadni magát a születés és az élet értelmét. Nagyon nem szeretnék ebben sem, mint semmi másban elmélyülni, csak ami elég a lelkemnek. Biztos találsz megfelelő forrást ha keresel :)) Eszter

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tetszik az a mondatod, hogy csak annyira mélyülsz el dolgokban, amennyire a lelkednek jó. Nem is érdemes jobban :)))

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...