2013. május 16., csütörtök

Alkalmazotti vagy tulajdonosi mentalitás?

Egy újabb pozitív alapattitűd:
Megteszem, ami szükséges

Legtöbben úgy állunk a munkához, hogy megteszek minden tőlem telhetőt, ledolgozom a munkaidőt, és majd holnap reggel folytatom. Ilyen a hozzáállása egy alkalmazotti mentalitással bíró embernek. Pedig az igazán sikeres embereknek tulajdonosi mentalitása van. Megtenni nem a tőlünk telhető mennyiséget kell, hanem annyit, amennyit az adott feladat elvégzése megkövetel. A munkát el kell végezni. Ha nincs meg este 6-ig, akkor addig, ameddig kész nem lesz.

Volt egy olyan életszakaszom, amikor óriási lelkesedéssel  létrehoztunk a helyi fiatalokkal egy ifjúsági egyesületet. Az egyesület elnökeként extra energiával láttam el minden feladatot. Akkor főállású óvónőként, hétvégéken együtt programoztam a fiatalokkal, éjszakánként pályázatokat írtam a működésre, eszközökre, programokra stb., képzéseken, tréningeken vettem részt, hogy megszerezzem a kellő tudást ehhez a tevékenységhez. 5 év kemény munka az egyesületben óriási eredményeket, országos és nemzetközi sikereket hozott, még miniszteri dicséretet is kaptam az akkori munkámért :)
Bár a párkapcsolatom ebben az időszakban romlott el igazán, mert ezt az aktivitást, ezt a nyüzsit a Párom akkor még nehezen tolerálta :(
Feladtam ezt a területet, pedig halmozni lehetett volna a sikereket, de más irányba kell most belefektetnem az energiámat.
Számomra ez az időszak bizonyítja, hogy a ,,tulajdonosi mentalitás" hozza el az igazi eredményt, mert mindkét oldalt ismerem. Jelenleg alkalmazotti mentalitásban vagyok, le is vagyok tompulva rendesen, de már alig várom, hogy a lendületes, tulajdonosi mentalitásom kerüljön előtérbe. Tudom, hogy azt hosszútávon tartani fogom, és búcsút intek az alkalmazotti létnek :)

Te melyik csoportba sorolod magadat, alkalmazotti vagy tulajdonosi mentalitás jellemez?

7 megjegyzés:

  1. Nem tudom, mennyire jó vagy helytálló, de nálam ez változó. Amiben örömömet lelem, azt tűzön-vízen keresztülviszem addig, ameddig azt nem mondom rá, hogy most már nyugalommal kiadom a kezem közül.
    Az összes többi dologra általában azt mondom, hogy amit meg tudtam tenni és megtehettem, megtettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Akkor az örömteli dolgaidban tulajdonos vagy, a többiben alkalmazott. Gondold végig, melyik hozhatja meg az igazi sikert számodra?
      Ráadásul az, amit örömmel teszünk nem is fáraszt le úgy, mint amit csak kötelességből csinálunk. Sőt, engem egyáltalán nem fáraszt le :)

      Törlés
  2. Azt hiszem én a lelkes ifjú koromban maximálisan lelkesen tulajdonosi mentalitással járta a Hivatalba. De úgy érzem a gyerekek mellet max. alkalmazotti mentalitással tudnék részt venni (van ennek így értelme?) De ahhoz meg nincs kedvem, valahogy nem érezném személyiségemből fakadónak... Mást kellene csinálni. Ebből a megközelítésből is ez látszik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes megfontolni a változtatást, mert az életszakaszainkkal együtt mi is változunk. Ami 3-5-10 évvel ezelőtt lelkesített, az ma már lehet, hogy nem fog, az a lendület, ami akkor energiát adott, mára már teljesen lecsökkent. Ezt lehet érezni, és szerintem mindenki érzi, hogy mikor kezd el csökkenni, és érzi, hogy mikor jut el arra a pontra, hogy változtatni ellene. De kevesen mernek változtatni, pedig megéri!!!
      HÚÚÚ, DE NAGYON MEGÉRI!!!!
      Csak kell egy jó terv és egy óriási merészség a változtatáshoz. De ez sem megy egyik napról a másikra. Meg kell érlelni magunkban, és akkor változtatni, ha már teljesen biztosak vagyunk belül, magunkban, hogy ez a jó nekünk :))) És jó lesz!!!

      Törlés
  3. Azt hiszem, rám abszolút a tulajdonosi mentalitás a jellemző, nem tudok semmit sem fél gőzzel csinálni, nem látom értelmét a félmunkának. Viszont annál rosszabb nincs, amikor ezt nem becsülik meg a munkahelyeden, pedig te a lelkedet is kiteszed, így most próbálok én is más vizekre evezni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó, hogy felismered ezt magadban, mert hosszú távon a munkahelyi nem megbecsülés nagyon frusztrálttá tud tenni sok embert. Nekem is volt olyan munkahelyem, ahol tudatosan leállítottam magamat emiatt, de az is felőrölt, mert Én sem ilyen alkalmazotti típus vagyok. Nem kis idő kellett hozzá, amíg felépítettem magamban a bátorságot, hogy inkább lépjek, vagy ahogy Te mondod: más vizekre evezzek.

      Törlés
  4. Kár hogy már nekem ezen a dolgon nem igen kell hogy járjon a fejem. Viszont már a hetvenes években tulajdonosi típussá váltam azzal hogy a cégnél ahol teljesen szabad szellemi foglalkoztatásban dolgoztam, saját magunk alakítottuk ki a műtermünket és a feladatainkat.És bár igazábol semmi nem volt a miénk, mégis magunkénak éreztünk mindent, még a legutolsó papírlapot is. Persze ehhez szükség volt a másik három kollégámra, akik hasonló mentalitással rendelkeztek. Mindig minden helyzetben első volt a munka elkészülte és minősége! Ehhez persze nagy segítség volt maga a cég! Mivel maximálisan megbíztak bennünk. Mégis változásra szántam el magam. Azóta 24 éven át volt egy vállakozásom. Kár hogy folytatásban, a lányom és aztán az én egészségem valamint akivel szerződtem volna, megakadályozott. Ma már a legnagyobb hazai cégekkel történő szerződések sem adnak garanciát bárki számára.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...