2013. november 18., hétfő

Egyedül

"Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt úgy is, hogy vállalnod kell valamit az életből, valami kockázatot, valaminek a felelősségét, egyedül, a magad erejéből." 
(Wass Albert)

2013. november 13., szerda

Komforzóna tágítás



Elmondhatom magamról, hogy én azok közé tartozok, akik óvatosan és fokozatosan hagyják el a komfortzónájukat. A fejlesztő és sikerkönyvek írói, az általam hallgatott szakemberek előadásaikban, cikkeikben mindegyike kitér arra, hogy a komfortzónánkból ki kell lépni annak érdekében, hogy fejlődjünk, változzunk, és egyre sikeresebbek legyünk. Valóban így van, de a komfortzónánk elhagyása előtt tudnunk kell, hogy milyen a személyiségünknek az az oldala, ami ezt az elhagyást kezeli.
Újra bejön a képbe az önismeret egyik szelete, mert tudni kell magunkról, hogy miért akarjuk elhagyni azt a bizonyos megszokott zónát. Mi a célunk vele és mit tudunk felvállalni a cél eléréséért, hogy ne sérüljünk?
Mennyire vagyunk belülről motiváltak, hogy ha kilépünk a zónánkból, meg tudjuk-e tartani a stabilitásunkat, és nem omlunk össze a változások súlya alatt.
Mindenki a saját tempójában, magabiztosan haladjon :)
Ha ismered magadat, akkor tudni fogod, hogy mi a legoptimálisabb módszer a Te számodra. Bár van, akinek úgy hozza az élet, hogy gyorsan kell váltani (válás, betegség, külföldre költözés stb.), ami persze óriási terhet jelent a személyiségnek. 
De ha a változás egy belső igényből fakad, ahogy ez nálam is van, akkor érdemes módszeresen, előre tervezetten, apránként tágítani a komfortzónát.
Ennek a fokozatosságnak az is előnye, hogy végiglépdelek egy fejlődési folyamaton, saját magamat formálgatom, közben végigélem az összes fontos szakaszt, amire szükségem van a változáshoz. Gondolkodok, tervezek, megfigyelem magamat, az érzéseimet, a reakcióimat, a viselkedésemet (stb.), kapcsolatokat építek, lépésenként, a számomra jól eső tempóban elvégzem a tervezett feladatokat, ha szükséges változtatok stb. Közben tanulok, tanítom magamat azokra a dolgokra, amelyek előbbre visznek, és ezeknek örülök, mert közelebb kerülök magamhoz és a céljaimhoz.
A folyamat közben pedig új területek nyílnak ki előttem, újabbnál újabb lehetőségek, melyek közül nehéz a választás, de ilyenkor megint egy kis pihenő, lassítás, átgondolás, aztán ha erősödik az érzés, akkor jöhet még egy lépés, és még egy, és még egy … Én diktálom a tempót, ahogy az érzelmeim és a tudatom ötvözete diktálja, én élem meg a változásokat, én alakítom magam körül a dolgokat, és én élvezem az én életemet. Mert rajtam múlik minden.
A lényeg, hogy mozgásban legyek! :)

2013. november 11., hétfő

Útravaló


Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon, az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.”
Márai Sándor
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...